| Puliszka variációk: Juhtúrós puliszka » Ízes prósza » Meggyes prósza » |
 |
Puliszka, polenta
A puliszka népszerű, ősrégi magyar étel volt, mely olcsósága miatt a “szegények eledele” lett. A kukoricalisztből készült étel népszerű volt a Felvidéken, a Dunántúlon és Erdélyben egyaránt.
Hagyományosan bográcsban készítették, sós vizet forraltak, egy marék kukoricalisztet beleszórtak és keverés nélkül hagyták, hogy nagy gombóc formájában összefőjön. Ezután egy 30-40 cm egyenes fabottal összekeverték a sűrűvé főtt kukoricalisztet és a főző vizet. Ebből a masszából egy tömény, félgömbszerű pép keletkezett, amelyet szikadás után madzag segítségével vágtak egyenletes szeletekre.
 |
Moldvában és Bukovinában, Háromszéken inkább a málé elnevezését használták, a Felső-Tisza menti magyaroknál tokánynak hívják, az olaszok kásás változatát polentaként említik.
Málé, prósza
A málé számos édesített változatban is elterjedt, melynek az a tulajdonság adta az alapját, hogy a kukoricaliszt forró vízzel elkevert, hosszabb időn át melegen tartott tésztája már önmagában is édeskés ízű volt. A málé tejjel, aludttejjel elkevert változata a prósza, melyet Szeged környékén már zsírral, tojással és kelesztőanyaggal, méz hozzáadásával készítettek (poroja).
Puliszka alaprecept Forrald fel a vizet és sózd meg. Óvatosan, folyamatos keverés mellett, hogy ne csomósodjon, add hozzá a kukoricalisztet és főzd sűrű kásává (mint a tejbegríz). Amikor besűrűsödik, keverj hozzá egy kevés vajat és zárd el a gázt. |
