Fánkarzenál Apró fánk
Csörögefánk
Tolófánk 1.
Röviden a farsangról
A farsang hagyománya, és vele együtt a zenés, színes, vidám mulatság szokása hazánkban még valamikor a középkorban honosodott meg. Számos idegen hatás érte, amelyre már az elnevezésében is találunk utalást. Egyes értelmezések szerint a bajor-osztrák faseln szóból, vagy még inkább a vaschang (ejtsd: fasang) szóból ered, mely
bolondosan beszélők gyülekezetét” jelenti.
Hagyományosan a farsang utolsó három napja a fékevesztett mulatozás ideje volt, melyet a farsang farkának neveztek. Az utolsó napokat gyakran kísérte látványos, zenés, álarcos felvonulás, melyek közül talán a legismertebb a velencei karnevál.
Busójárás
Mivel a farsang a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése; a tél búcsúztatása és a tavasz várásának ünnepe, a helyi népszokások is a tavasz közeledtét jelzik. Régi hiedelem szerint télen, a nappali órák rövidsége miatt a gonosz szellemek életre kelnek. Elijesztésükre az emberek félelmetes külsejű jelmezbe bújtak. A mohácsi busójáráson téltemetés is folyik; ilyenkor elégetik a rongyokból készült kiszebabát.
 |
A fánk diadala
Arról nincs pontos adatunk, hogy mely ételeket is fogyasztották a farsangi időszak alatt, de az biztos, hogy a fánk és annak számos variációja régóta a kedvelt finomságok közé tartozott. Elnevezése valószínűleg az erdélyi szászok nyelvéből lett kölcsönözve, palóc megfelelője pedig a szlovák nyelvben használt pampuska. Ez a zsírban sült, édes kelt tészta, cukor, tej (vagy tejfel) tojás, liszt, élesztő felhasználásával készül és formázásától, töltésétől (általában gyümölcsíz) függően különböző típusban létezik. A szalagos fánk, a rózsafánk, a forgácsfánk (csöröge) és a cseh fánk, vagyis a talkedli nemcsak a régmúlt idők, hanem napjaink legkedveltebb ünnepi csemegéje. Falun gyakran készítettek még ilyenkor rétest is, amely akkor hozott szerencsét, ha jól nyúlt.
