A világ konyhái szerencsére bővelkednek fantasztikus íztársításokkal operáló, mindamellett igencsak csípős levesekben. Az eredeti receptek persze sokszor furcsa nevű hozzávalókkal vannak tele. Meglepő módon ezek nagy része ma már a nagyobb szupermarketek polcain is kezd feltűnni, de az egyre szaporodó, ínyencekre specializálódó boltokban biztosan megvásárolhatók.
Bevallom azonban, jómagam akkor sem dőlök acélpengéjű késembe, ha éppen nincs otthon galangal (a gyömbérhez hasonló, bár más ízvilágú fűszernövény). Inkább előszedem azt, ami éppen van, és bátran fűszerezek saját ízlésemnek megfelelően. A gyors főzés sikere úgyis inkább az egyszerűsítésen és az ésszerűsítésen áll vagy bukik, illetve azon, hogy akad-e még a mélyhűtőmben egy adagnyi az óriáslábosban előre megfőzött, leszűrt csirkehúslevesből.
Ha pedig minden kamrapolc üresen tátong, és mégis valami igazán fűszereset ennék, akkor végső elkeseredésemben előkapom a jó öreg krumplileves receptjét, emberes mennyiségű csípős paprikával. Meg egy csomag papír zsebkendőt is előkészítek, hiszen ezek a pokoli ízek gyorsan beindítják a nyál- és könnyelválasztást, sőt még az orrot is tisztítják.
És az utolsó utáni pillanatban, amikor aztán már tényleg nincs kedvem a konyhában téblábolni, és a húsz perc is túl hosszú időnek tűnik, leves helyett fekete csokoládét olvasztok tejben, és csilipehellyel, illetve szerecsendióval fűszerezve kortyolgatom, vagyis harcolok a mindent elborító fagy ellen.
A szerző blogja: Ágifőz.blog.nlcafe.hu