Az én drága anyukám kenyérboltban dolgozott, amikor én még serdültem, ezért nálunk mindig friss, ropogós kenyér volt az asztalon (szigorúan pult alól). Ezt vastagon megkentük vajjal, kiszaladtunk a kertbe, tépkedtünk egypár szem paradicsomot, és boldogan elfogyasztottuk. A szerelem örök, nem véletlenül a világ legkedveltebb gyümölcse a paradicsom. Hihetetlenül egyszerű és hihetetlenül finom. Variációk kifogyhatatlan tárháza. Kevés olyan nemzet van, amely ne fordította volna saját nyelvére, sajátos ízvilágára a paradicsomot. Számomra Olaszország volt a nyerő. Ők nagyon jól megragadták a lehetőséget, mindent kihoztak a paradicsomból. Ez az a nemzet, amely minden formában úgy tudta tálalni, hogy a jelképük legyen. Pomodoro. A napfényes Olaszország. És most egy kis szürke történelem. Honnan is jött ez a csoda?
Paradicsom, Dél- és Közép-Amerikában őshonos.
Népies neve: paradicska, tomata, tomató.
Őshazája Közép- és Dél-Amerika. Európában a 16. század végén ismerték meg, Spanyolországon, Portugálián és Olaszországon keresztül terjedt el.
A magyar paradicsom szó a „paradicsom almája”, „paradicsomalma” kifejezésből rövidült. A növény „alma” nevét máig őrzi az olasz neve (pomodoro, azaz „aranyalma”).
Legjelentősebb paradicsomtermő tájak Magyarországon:
Budapest környéke (Mogyoród, Fót, Rákospalota, Dunakeszi), Kecskemét és Nagykőrös vidéke (az első világháborútól), Hatvan és környéke (az 1930-as évektől).
Táplálkozási értéke abban rejlik, hogy harmonikus összetételben tartalmazza a különböző aromaanyagokat, más növények ezt ízben nem tudják megközelíteni. A vitaminok közül a legjelentősebb a C-vitamin, de még 11-12-féle vitamin található benne, közöttük az A, B1, B2, ezek mellett jelentős mennyiségben (1,6 mg) tartalmaz karotint.
A paradicsom az utóbbi 70-80 esztendőben egyre jelentősebb helyet foglal el a hazai táplálkozásban. Előbb csupán ételízesítésre és sűrített, konzervált állapotban használták, az első világháborút követő évektől nyersen, salátának is fogyasztják.
Felhasználható nyersen, savanyúságnak, levesnek, mártásnak, passzírozva üdítőitalnak.
Íme sokoldalúságának figyelemre méltó példája:
| Bloody Mary |
- 3 cl vodka
- 6 cl paradicsomlé
- 1 cl citromlé
- fél teáskanál Worcester-szósz
- 3 csepp tabasco szósz
- citromkarika a díszítéshez
- só és bors az ízesítéshez
 |
| Bloody Mary |
Töltsünk jeget a shakerbe, adjuk hozzá a vodkát, a paradicsomlevet, a citromlevet és a szószokat. Rázzuk össze, öntsük ki highball pohárba. Végül adjuk hozzá a csipetnyi sót, borsot. A pohár szélére helyezett citromkarikával díszítsük.
| És akkor együnk valamit, kezdjük a legegyszerűbbel! Caprese |
- 5-6 darab kemény, könnyen szeletelhető paradicsom
- 250 g mozzarella, ha van rá mód, akkor Bufala
- 1 marék apróra vágott friss bazsalikom
- 4 löket extra szűz olívaolaj
- 2 löket balzsamecet (ha van krém, az dupla élvezet)
- só és bors ízlés szerint
Amikor még a vendégeimet boldogítottam a kis gasztroboltomban, gyakran ajánlottam azoknak a vendégeknek, akik valami egyszerű, de mégis finom vacsorával akarták megvendégelni az éppen aktuális kedvesüket. Elkészítése pont 10 percet vesz igénybe, de az ízélvezet 10-es skálán 100 pont.
A paradicsomot felszeleteljük, és egy nagy tányér közepére halmozzuk. A mozzarellát nagyobb darabokra tépkedjük, és befedjük vele a paradicsomot. Az egészet megszórjuk friss bazsalikommal, meglocsoljuk olívaolajjal, balzsamecettel, sóval és frissen őrölt borssal. Kenyeret pirítunk mellé, és azt apró kockára vágjuk, ez arra pont jó lesz, hogy a tányér alján maradt tunkolnivalót eltávolítsuk a tányérról. A siker garantált!
| Alap-paradicsommártás (innen indulunk tovább) |
- 2 kg hámozott, passzírozott paradicsom
- 6-8 gerezd apróra vágott fokhagyma
- 1 fej vöröshagyma apróra vágva
- 2 marék friss olasz fűszerkeverék, apróra vágva (ahogy teszik: bazsalikom, oregánó, kakukkfű…)
- 2 löket extra szűz olívaolaj
- só és bors ízlés szerint
Egy nagyobb méretű serpenyőt felmelegítünk, és belelocsoljuk az olívaolajat. Lassú tűzön megpirítjuk a hagymát, és beleszórjuk a fokhagymát. Ekkor nagyobb lángra kapcsolunk, és meglocsoljuk az egészet a passzírozott paradicsommal. Magas lángon egyszer felforraljuk, ekkor megszórjuk a fűszerekkel, lefedjük, és nagyon lassú tűzön, sűrűn kevergetve legalább 2 órát rotyogtatjuk. A paradicsommártás akkor jó, ha már kellőképpen sűrű, hiszen ekkor már minden víz elpárolgott belőle. Amikor ezt az állagot elértük, akkor az ízeket sóval és borssal „helyrerázzuk”, és megszórjuk egy kis csipet cukorral (ez lazítja a savakat a paradicsomban). Amikor a Keresztapában paradicsomszószt készítettek, mindig kenyeret mártogattak bele, és úgy kóstolták meg.
Na, tehát készen vagyunk, megvárjuk, míg kihűl a manna, és kicsi dobozokban a mélyhűtőbe pakoljuk. Itt tárolhatjuk 2-3 hónapig, ha valaki beesik, akkor csak kifőzünk egy adag tésztát, ráborítjuk a szószt, megszórjuk parmezánnal, és ehetjük is. Vagy ha pizzát készítünk, a paradicsomalapot már nem kell borzasztó „ready to use” szószokból készíteni, hiszen van már saját.
| Vagy egy újabb örök darab: bruschetta |
Ha készen van a mi kis paradicsommártásunk, akkor ez a fogás már csak egy pillanat műve. Tehát felszeletelünk egy barna kenyeret vékony szeletekre. Megpirítjuk, és bedörzsöljük vastagon fokhagymával. A kenyereket egy nagy tányérra rakjuk, és egy kanállal paradicsomszószt halmozunk a fokhagymás mannára. Megszórjuk frissen vágott bazsalikommal, meglocsoljuk extra szűz olívaolajjal, egy kis löket balzsamecettel. Tálaljuk, megesszük.
 |
| Bruschetta |
| És akkor jöhet a melegkonyha… |
Olívabogyót és kapribogyót 2 : 1 arányban apróra vágunk. Két gerezd fokhagymát fokhagymanyomón átpréselünk. Egy doboz tonhalkonzervet lecsöpögtetünk, és ízlés szerint 1–4 darab szardellafilét is apróra vágunk.
Melegítsük fel a kész szószt, és a tonhalon kívül mindent alapanyagot szórjunk bele a szószba. Keverjünk egy nagyot, és kis lángon rotyogtassuk addig, míg a tészta ki nem fő.
És itt a pillanat, hogy a forró vízbe beledobjunk egy zacskó szabadon választott tésztát, alaposan kavarjuk meg, és főzzük fogkeményre. Csöpögtessük le a tésztát, és mehet egy nagy tálba. Alaposan locsoljuk meg olívaolajjal, és pihentessük 1-2 percig. Ez idő alatt a lecsöpögtetett tonhalat tépkedjük falatnyi darabokra, és mehet a paradicsomszószba. Egy utolsó nagy kavarás, és röpülhet is a tésztára.
Vastagon megszórjuk parmezánnal, és már jöhet is a foci.
Ez volt Olaszország, a következő lépésben megvizsgáljuk a mi kis Magyarországunkat, mire is használjuk az isteni paradicsomot…
