A tea történetét számtalan legenda lengi körül. Egyesek szerint Indiában és Kínában már 4-5 ezer éve ismerték és szerették, melynek főzetét élénkítő szerként használták.
Nagy valószínűséggel a tea Észak-Burma és Délkelet-Kína határán termett, ahol a mai napig vadon nő.
Hallottál már Shen Nong császárról?
A kínai legenda szerint a tea ismerete az ő nevéhez fűződik. A császár felvilágosult, művészetet kedvelő, kreatív tudós volt, akit „Isteni Gyógyítónak” neveztek.
Számtalan gyógynövény felfedezését tulajdonítják neki, hiszen „Fűben, fában” kutatta a növények gyógyító hatást.
Egy meleg nyári napon – távol birodalmától – messzi vidékre látogatott kíséretével. Megálltak pihenni és szolgái vizet forraltak császáruknak, majd egy közeli bokorról száraz levél hullott a vízbe. A tudományt kedvelő „Isteni Gyógyító” figyelmét felkeltette a víz, mivel a szárazlevél barnára színezte az üst tartalmát.
Az uralkodó – kíváncsiságának köszönhetően – megkóstolta az ital, amely igen frissítően hatott rá. A mítosz szerint így fedezte fel Shen Nong császár a teát.
De Indiai szájhagyományok szerint buddhista szerzetesek vitték át a teacserjét Kínába, ahol ugyan őshonos volt, de az ottaniak nem tudták, hogy mire való.
Egy másik legenda Bodhidharma, Japán buddhista szerzetesről szól, aki éjjel-nappal imádkozott és elmélyült gondolataiban. Mikor már 4 éve ébren volt egy nap kimerült és elnyomta az álom, így nem tudott imádkozni. Ezen annyira feldühödött, hogy levágta mindkét szemhéját, hogy soha többé ne csukódjon le a szeme. Mérgében a földhöz vágta, és a két szemhéja helyén teacserje sarjadt. Ennek leveleit elfogyasztotta, amelytől tűz és erő öntötte el, így folytatni tudta a meditálást. Ettől kezdve meghagyta követőinek, hogy fogyasszanak ők is teát a szellemi frissesség jegyében. A zen-buddhista kolostorokban így alakult ki a teafogyasztás.
Ezek mind mítoszok, de az tény, hogy a tea az egyik legkedveltebb és – a víz után – leggyakrabban fogyasztott ital lett, melyet nem csak gazdag ízvilága miatt szeretünk. Betegség-megelőző és egészség-megőrző hatásait majd 5000 évvel ezelőtt már felfedezték és élvezték őseink. A mai napig nem vitatják egészségügyi hatásait.
