 |
Az atlantai sajtót különösen foglalkoztatja a Coca-Cola mítosza, hiszen itt, Georgia állam fővárosában kezdődött az üdítőital története 1886-ban. Ekkor állította elő John Pemberton gyógyszerész legújabb szirupját, melynek könyvelője, Frank Robinson adta a Coca-Cola nevet, s tőle kapta az az azóta is változatlan, úgynevezett Spencer típusú írásmódot. Az árusítást 1886-ban kezdték, s szénsavtartalma miatt a vásárlók akkoriban valóban gyógyhatást tulajdonítottak a nedűnek. Pemberton 1888-ban elhunyt, így ő csak a sikertörténet első lépéseinél lehetett jelen. A céget halála után az egyharmad részben tulajdonos, szintén gyógyszerész Asa G. Candler vezette tovább, majd 1891-ben teljesen átvette az üzletet. Ő alapította meg 100 ezer dolláros alaptőkével 1892-ben a The Coca-Cola Companyt, s jegyeztette be egy évre rá a Coca-Cola védjegyet. Az üzlet tehát beindult. Ha pedig ez így van, a terméket kisvártatva hamisítani kezdik.
1916-ban már kimondottan az utánzatok terjedése miatt vezették be a különleges, középen keskenyedő alakú palackokat, amely forma 1960-ban hivatalosan is védjeggyé, s világszerte szimbólummá vált. Persze az igazi kincs, azaz az üzleti lehetőség értelemszerűen nem a csomagolásban, hanem a tartalomban, illetve a receptben rejlik. Ennek értéke pedig az évek múlásával csak növekedett – legfőképpen a cég számára.
A most ismételten napvilágra került összetevők felsorolása szerint az üdítő még alkoholt is tartalmaz.
Igaz ez? – kérdeztük a cég honi képviseletét.
– A Coca-Cola receptjét eddigi 125 éves története során sokan próbálták már megfejteni, megszerezni, mindannyiszor sikertelenül. A napokban az Atlanta Journal-Constitution 1979-es közlése után újra megjelentetett dokumentum kapcsán elmondhatom, hogy a Coca-Cola soha nem tartalmazott alkoholt, ahogy az ebben a receptben megjelenik. Mintegy kétszáz országban fogyasztják az italt, s azt mindenhol üdítőként forgalmazzák – kommentálja a kézírásos noteszt ábrázoló fotót a Coca-Cola Magyarország kommunikációs vezetője. Szabó Ibolya hangsúlyozza: az eredeti recept, magától értetődően, a vállalat legféltettebb üzleti titka, amit egy atlantai bankban, széfben őriznek, s mely széfre éjjel-nappal őr vigyáz. Az italt gyártó cégnél is csupán két igazgató ismeri az összetevők arányát, a gyártás módját, akik ezért – egyéb biztonsági intézkedések mellett – például nem utazhatnak egyazon repülőgépen sem.
 |
| Egy Coca-Colát népszerűsítő plakát 1950-ből |
A cég egyébiránt 1954-ben kezdte bevezetni a nagyobb palackokat s az alacsony energiatartalmú italokat. Ekkor jelent meg az azóta szintén szép kort megért Fanta és a Sprite, melyek receptúrái egyelőre korántsem olyan keresettek, mint a Coca-Coláé. Az ital összetevői természetesen nem ismeretlenek, hisz azokat a csomagoláson kötelező föltüntetni: víz, cukor, citromsav, koffein, citromlé, vanília, karamell, színezékek stb. No és persze a szupertitkos 7X formula, ami – egyebek mellett – fahéjból, narancsból, korianderből, szerecsendióból nyert olajokat tartalmaz. Az üdítősdobozra írt információk azonban vajmi kevesek ahhoz, hogy bárki is kólát állítson elő. Még akkor is képtelenség ez, ha üdítőital gyártására alkalmas gépsor, palackozó, képzett szakemberekből álló csapat s komolyan felszerelt laboratóriumok állnak a rendelkezésére. Igaz ugyan, amint azt az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben megtudtuk, hogy kémiai analízissel az élelmiszerből sok minden meghatározható. – Ilyen többi közt a tápanyagtartalom, bizonyos egyéb hatóanyagok mennyisége – például a koffeiné –, a termékben lévő adalékanyagok sokasága, illetve egyes aromakomponensek – sorolja dr. Martos Éva, az intézet főigazgató főorvosa. – Ennek alapján azonban pontosan nem írható le, s nem állapítható meg egy-egy élelmiszer receptúrája. A titok tehát egyelőre az is marad. Szigorú őrök, igazgatók őrzik, akár a nagymamák a házi szörp készítésének csínját-bínját, hogy el ne vesszen mindaz, amitől utánozhatatlan.
