Se íze, se bűze…

Mondunk nektek 11 okot, amiért érdemes piacra járni!

Tavasszal jó esetben harsog minden. A fák rügyeznek, a madarak hatszáz decibellel ordítják, hogy menthetetlenül itt az új kezdet, mi pedig a megújulás jegyében habzsoljuk befelé kedvenc zöldségeinket, gyümölcseinket. Azaz leginkább csak habzsolnánk. Nem velünk van a baj, a szándék adott, az év eleji lendület, hogy akkor most tényleg odafigyelünk arra, mit eszünk, még simán visz előre bennünket. Keressük is mindenhol a harsogóan piros paradicsomot, amit már kézbe venni is öröm. Meg az epret, ami gyakorlatilag az érzékek játéka maga – aki ellen tud állni neki, az nem is ember. Jó, az allergiások kivételek, de ők szegények szenvednek is emiatt eleget.

Szóval keressük a paradicsomot és az epret – meg persze a többi sárga, zöld, piros, szóval színpompás zöldség- és gyümölcsféléket. Meg is találjuk ezeket, és amikor elcsábulunk, legtöbbször durva csalódás lesz a vége. Mert ha megszagoljuk őket, hogy érezzük a napfény és a jó, zsíros föld illatát, nem érzünk semmit. Mert ha beléjük harapunk és várjuk, hogy az ízlelőbimbóink maguktól kitegyék a tizennyolcas karikát, akkora élvezetben legyen részük, nem történik semmi. Jobb esetben egy kis előjáték, de annak is idő előtt vége szakad. Régen azt mondták volna az ilyen gyümölcsre, zöldségre, hogy se íze, se bűze. Mi már azt mondjuk, kész átverés ez így. De miért? Hol a hiba? Utánajártunk és megpróbáltuk kideríteni.

A napfény a kulcsa mindennek?

Ördögh Máté

Ördögh Máté, a Corvinus egyetem mikroszaporítással foglalkozó tanársegéde meglepő és egyben tanulságos válaszokat adott a kérdéseinkre. „A legnagyobb baj talán az, hogy a piaci igények miatt egész évben próbáljuk elérhetővé tenni a zöldség- és gyümölcsféléket. Pedig ezek nagy része mégiscsak idényjellegű. Vagyis ha nem kap természetes napfényt, előállítható ugyan, akár még táptalajon is, föld nélkül, de az mesterséges lesz. Minden ízében.”
Azaz inkább íztelenségében. A szakember azt is hozzátette, szerinte a legnagyobb baj az, hogy a különféle hidrokultúrák – ami azt jelenti, hogy olyan mesterséges közegen, mint a tőzeggyapot vagy az agyaggranulátum – csak vázat adnak a zöldségek, gyümölcsök gyökérzetének, tápanyagot egyáltalán nem. Ezeket kívülről, mesterséges úton kell bevinni. „Leginkább műtrágyázással és különféle kemikáliákkal – így a szakember. – Mivel nagyon erős a verseny és mindenki a lehető leghamarabb piacra akarja dobni a portékát, sajnos rátesznek még egy lapáttal. Jóval több tápanyagot, például nitrogént nagyobb arányban tartalmazó műtrágyát, kapnak a növénynek, hogy gyorsabban fejlődjenek. De így leginkább csak íztelen paradicsomot és illattalan rózsát lehet előállítani. Nem is beszélve arról, hogy az olyan levélzöldségekben, mint a saláta, és a gyökérfélékben, mint a répa vagy a retek, a felhalmozódott nitrogén milyen veszélyes lehet, főleg a gyerekekre.”

Nyomkodni, kóstolni!

A bal oldali eper üvegházi, a jobb oldali a nap érlelte változat. A különb- ség szembetűnő.

Adódik a kérdés, hogy mi, laikusok, akik csak egy jót szeretnénk enni, honnan ismerjük fel, mi a mű és mi az igazi? Hiszen az árusok a legritkább esetben írják ki, hogy az adott zöldség vagy gyümölcs táptalajon termett-e, avagy a szabad ég alatt. Esetleg üvegházban, ami félig-meddig határeset. A jó hír, hogy a megoldás tulajdonképpen pofonegyszerű. „Az ár is irányadó lehet. A drágább elvileg azt jelenti, hogy például biogazdálkodásból származik az adott zöldségféle. Lehet, hogy kicsit csoffadtabb és külsőre sem olyan szabályos a formája, de biztosan csak annyi tápanyagot kap, amennyi szükséges. És ezt is a termőföldből és a Napból, vagyis a természetes közegeiből. A másik pedig az íz: az lenne a normális, ha meg lehetne kóstolni az adott zöldséget, gyümölcsöt. Hiszen a dinnyét is meglékeltetjük, nem igaz? A harmadik pedig az állag. Ha egy paradicsom olyan kemény, hogy ha ledobjuk, félő, hogy betörik a padlólap, az sosem fog beérni. De az epernél is ez a helyzet. Lehet bármilyen harsány vörös a színe, nyomogassuk csak meg, ha gumiszerű, szinte biztos, hogy csak egy felfújt utánzat, nem érdemes vesződni vele.”

Szezon, szezon

A szakember azt is hozzátette, igazából akkor járunk a legjobban, ha mindig a szezonnak megfelelő zöldségeket, gyümölcsöket keressük, amiket helyben, vagyis az országon belül termeltek. „Ez persze azt is jelenti, hogy akkor októbertől májusig például nem ennénk paradicsomot. Mert ilyen hosszú ideig tárolni nem lehet, legfeljebb a krumplit vagy az almát. A palántázás pedig csak a tavaszi fagyok után kezdődik meg. Szóval annak az esélye, hogy június előtt tényleg friss paradicsom kacsintson ránk a piacon, nagyon kicsi.”