Élet a fehéren túl: kenyereket teszteltünk

Először is tisztázzuk: nem az számított, hogy milyen márkájú a kenyér és milyen árfekvésű a kiválasztott példány, mi arra utaztunk, hogy kiderítsük, mit takar az adott fantázianév, és mit tud a kenyér másnap… Szigorú tesztcsapatunk ugyanazokat a szempontokat nézte végig minden kenyér esetében, néztük, hogy mennyire lehet jól vágni, milyen vastag a héja, mennyire telít el és milyen az íze. Másnap pedig megvizsgáltuk, hogy mennyire tudja hozni a fogyasztható szintet.

Tigriskenyér, a kreatív héjkirály

A tigriskenyér egy furcsa (tigrismintás) héjú krumplis, alapvetően fehér kenyér, a héja elég vékony, mintha nem is lenne neki, ezért pirítóskészítésre és gyerekek reggelijének is tökéletesen megfelel. Mivel a belseje nagyon puha, friss állapotában elég nehezen vágható. Az íze édeskés, nem telít el nagyon, mivel valószínűleg jelentős mennyiségű térfogatnövelő van benne, így inkább csak nagy, de nem dús. Még másnapi is finomnak találtuk, de a ropós héj, ami miatt igazán szerettük, már csak szép emlék maradt. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Nagyjából a felülmúlhatatlan prototípus, már ha fehér kenyérről van szó. Bélésanyaga hihetetlenül puha, nem morzsálódó, kellő rugalmasságú. Hátrányaként egyedül – amúgy izgalmas mintázatú, lásd: tigris – héjának állagát említhetjük: túlságosan puha, összenyomható, nem törik, nem ropog – bár idősebb felhasználóknak még ez is pozitívum.”

Bajor rozs, a tájjellegű klasszikus

A bajor rozskenyér volt az első olyan kenyérfajta, amely a hagyományos magyar kenyerek mellett előkelő helyet vívott ki magának a boltok polcain. Bár ennél már sokkal finomabb és sokkal egészségesebb kenyereket is kaphatunk, mégis sokan úgy tekintenek rá, mint az egészséges étrend alappillérére. Félig-meddig helytelenül, ugyanis sok pékségben az ilyen kenyeret malátával színezik. 

Tömör, jól vágható, kimondottan laktató kenyér, és valamiért ennek a három tulajdonságának köszönheti, hogy a férfivásárlók egyik kedvenc kenyere. Mivel a héja már frissen sem ropog igazán, így másnapra sem ér minket nagy veszteség, nem szárad ki, nem morzsálódik. Nem rossz, és tényleg elhisszük, hogy van benne rozsliszt, valamennyi legalábbis biztosan. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Egyszerű barna kenyér, alapdarab. A célnak (evés/jóllakás) megfelel, de hasra esni nem fogunk tőle.”

3 magvas teljes kiőrlésű, a legegészségesebb hiperes

Az összes tesztelt kenyér közül ez a legegészségesebb, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a biokoszton élő szerkesztőségi tagok is ebből falatoztak a legkisebb lelkiismeret-furdalással. Azért hiú ábrándjai ne legyenek senkinek, a három mag a tésztában a legritkább esetben lelhető fel, pedig az lenne az igazán egészséges, a zabpehely ráadásul nem is mag. Aki nem tudja, hogy a magos kenyérben ténylegesen van-e mag, az nézze meg a kenyér alját! Ha a tésztában is látja ezeket, akkor a len- és szezámmag nemcsak dekorelem.

Sűrű, jól szeletelhető kenyér, de a héja néhol elég kemény, ezért pirítósnak nem ajánlott. Az íz kicsit édeskés, és nagyon hamar eltelíti az embert. Nem igazán vettünk észre rajta különbséget a friss és a másnapos állapot között. 

Tesztcsoportunk kommentje: 

„Semmi extra nincs benne, engem már nem tudnak átverni a magos jelzővel, inkább csak maggal szórt. Valószínűleg tényleg tartalmaz teljes kiőrlésű lisztet, de nem csak azt, és ez így elég nagy átverés, főleg ha valaki fogyókúrázik… Az íze egyébként nem rossz, de nem az, amibe muszáj beletörnöm a boltból hazafelé.”

Bagett, amiből törni kell

Ha valamiből nagy a minőségbeli szórás a piacon, akkor az a bagett. Néhány helyen már tényleg kaphatunk olyat, ami egy kis francia pékségben sem vallana szégyent, de sok helyen még mindig azt hiszik, hogy ez semmi más, mint egy hosszú kifli, persze az is finom, ám az nem bagett. A bagettnek ropogós, vastag héja van, belül lyukacsos puha tésztával. Az igazi másnap már nem finom, a franciáknál ezért demi, vagyis fél bagettet is lehet kérni, hogy másnap lehessen újat venni, és ne kelljen az előző napival vesződni. Mi inkább az elősütött változatot szoktunk megvenni, ami a leginkább hasonlít a francia verzióra.

A mi bagettünk az ungarische fajta volt, puha, kicsit ropogós héjú, de nem autentikus. Aggódni azért nem kell, vajjal nagyon is finom volt. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Klasszikus kifliízű, végül is bagett, kicsit olyan ragadós-rágós, de nem rossz…”

Pane gusto, a legjobb másnapos

Az olaszok legalább annyira jók kenyérben, mint a franciák, ezért aztán egyre több bolt újít és vállal be olasz típusú kenyeret. Ezt aztán hol sikerül reprodukálni, hol pedig egy furcsa hibrid lesz, magyar kenyér olasz külsővel… A pane gusto egy finom, illatos karika. A héja nem bántó, kicsit ropog, de nem kemény. A belseje sűrű, az íze finom, és nagyon könnyű szeletelni. Mivel nem is túl nagy, ezért a gyerek is nyugodtan tud kanyarítani magának anélkül, hogy otthagyná valamelyik ujját. Másnaposan nagyon finom, csak az ropogás, az maradhatna még egy napot…  Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon megosztotta a szerkesztőséget. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Otthonra is ilyet szoktam venni, iszonyúan finom. Kecskesajttal és paradicsommal a legjobb.”

„Ez is egy teljesen átlagos, unalmas kenyér. Neutrális íz, semmi izgalom.”

Francia vidéki kenyér, lisztes kudarc 

Mondjuk az biztos, hogy a vidéki jelzőnek egyik hiperben sem szabad bedőlni. A vidéki ugyanis a mi olvasatunkban azt jelenti, hogy házi, hagyományos technológiával készült, lehetőleg kemencében. A nagy bevásárlóközpontokban készült vidéki jelző viszont csak annyit jelent, hogy jó vastagon meghintik liszttel. Mivel vékony a héja, így szeletelni sem nehéz, a belseje sűrű, de nem nagyon, átmenet a fehér és a sűrű barna kenyerek között. Mi inkább cipónak hívnánk, de ha ezzel a tudattal esszük, akkor még másnap sem rossz. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Túl kalácsízű a tésztája, a héja, a kenyéríztől ez volt a legmesszebb…”

Hagymás gyökérkenyér, a kedvenc

Jó csaltunk, mert az egyébként ízesítés nélküli bandába belecsempésztünk egy hagymás gyökérkenyeret is, ami finoman hagymás ízével verte a mezőnyt. A gyökérkenyér egyébként egy nagyra nőtt csavart kenyér, puha, de ropogós héjjal, puha belsővel. Könnyen szeletelhető, és másnaposan is finom. Ráadásul a férfi fogyasztók valamiért hatalmas rajongói a gyökérkenyérnek. 

Tesztcsoportunk kommentje:

„Elvetemült gourmand-ok ízesítik mindenfélével a kenyereket. Kétségtelenül levesz a lábunkról, de azért – lássuk be – kissé halmozása az élvezeteknek, hiszen amit belesütünk, azt épp hozzá is ehetnénk. Persze ha sima vajas kenyér a menü, akkor direkt jól jön, ha hagymás – bár ez nem gyakori esetpélda. A gyökérkenyérnél már csak a ciabatta jobb, de hát az egy külön műfaj, és aki szidja, az nem érti a mediterrán életstílus lényegét.”