Ilyen egy élményterápiás csokoládémanufaktúra: “végre annyi csokit ehetek, amennyi belém fér”

A hideg gránitlappal érintkezve a csoki hűlni kezd. A mester egy spatulával gyors és határozott mozdulatokkal, ide-oda kergeti, hajtogatja. Egészen addig, amíg 31 fokosra nem hűl.

A segéd úr autista

A mester, Dénes Ákos négy hónapon át kísérletezett az ízekkel, azzal, ahogy a keserű étcsokoládé a csili csípős ízével és a vörös áfonya édes fanyarságával párosul. A 6 kiló csokoládéból 200 darab kockacsoki lesz, és amikor Ákos mester a 31 fokos csokoládét a formákba kiönti, a segédnek mindössze két perce van arra, hogy a tetejüket vörös áfonyával, lóhere formában kidíszítse.

A segéd koncentrál, nagyon igyekszik. Úgy hívják, Saláta Tamás, és nagyon szereti a csokoládét. Ezt ő mondta, és a mester szerint is iszonytató mennyiségű csokoládét képes munka közben magába tömni. Nem sajnálja tőle, csak egy kicsit félti. “A belga csokiról köztudott, nagyon magas a kakaótartalma, ami megterhelheti az emésztőrendszert, ám Tominak – csodálkozik Ákos mester – még sosem volt baja tőle.”

Zenekarban játszik, de barátnője még nem volt

Saláta Tamás fiatal felnőtt, és autista. Egy kicsit más, mint a többi ember. “Az autisták majdnem mindegyike másban más – magyarázza, és bekap egy szem vörös áfonyát. Tamás tudja magáról, miben más: a kapcsolatteremtésben. – Nehéz megérteni az embereket. A reakcióikat.”

“Állítólag hároméves voltam, amikor autizmussal diagnosztizáltak, és az anyukám azzal szembesített, hogy másként gondolkodom.

A gyerekek a normál általános iskola első osztályában kiközösítettek. A zárkózottságom miatt, és mert szerettem pörgettyűzni, és folyton rajzoltam.

Nekünk, autistáknak ez, a szocializálódás megy nehezen. Pedig játszom egy zenekarban, gitározom, és énekelek. Még sosem volt barátnőm. A mester nagyobbik fia, Beni is autista. Attól még ő is teljesen más, neki a nyelvérzéke jó. Én például szeretek jó hangosan énekelni, szinte üvöltve, amitől sírni, sikítani kezd. Ő ezt nem bírja, én meg az ételek hangját, a rotyogását.”

Az autista fiuk miatt vágtak bele

“Amikor a Kockacsoki Manufaktúrát elkezdtük, egy kicsit az is benne volt, hogy valami olyasmit kellene csinálnunk, ami később jól jöhet Beninek” – veszi át a szót Ákos mester felesége, Dénesné Spitzer Éva.

Beni még csak 9 éves, Ári, a testvére pedig 7. És Ári egyszer csak rájött arra, hiába Beni a nagyobb és az idősebb, mégis ő az, aki segíteni tud. És átvette a nagyobb gyerek szerepét, a játékokban ő lett az irányító. Aztán egy nap azt mondta: “Anya, ha most valamit kívánhatnék, akkor az volna, hogy Beni legyen olyan, mint én.”

“Nagyon kedves vagy, feleltem, de Beni sosem lesz olyan, mint te, mivelhogy ő más. Kicsit különleges. Olyan, aki mindig másképp fog gondolkodni” – meséli az asszony.

Az édesanya szerint Beni másik világa logikus és szabálykövető. Pont ezért imádja a számítógépet, mert abban nincs semmi emberi. Minden logikus és jól kiszámítható. Beni angolul is a számítógéptől tanult, és azóta sokkal jobban szeret angolul beszélni, mint magyarul. Az édesanyja szerint talán azért, mert angolul ők nem tudnak olyan gyorsan beszélni. De Beni számára a beszélgetés magyarul is könnyebben megy, ha leírják a számítógépbe. Egyrészt, mert rögtön látható, másrészt lassítja a folyamatot. Könnyebb földolgozni a monitoron megjelenő mondatokat.

A manufaktúra úgynevezett társadalmi vállalkozás. A nyereséget visszaforgatják azért, hogy az élményterápiás programjaikat működtetni tudják. Időnként Maszat napokat tartanak autista gyerekeknek meg átlagosan fejlődőknek, sőt felnőtteknek is. A csokikészítés ugyanis mindenkinek örömöt jelent.

A cikk a Meglepetés magazinban jelent meg. Még több érdekesség az aktuális szám tartalmából: Tóth Andi és édesapja: mindent feladtunk Andiért Nekem nem kell Unoka! – ha a nagymama nem kedveli a gyereket 40 kilót fogyott, modell lett Így lehet élhető a távkapcsolat Otthon: csodás ágyneműk Változatok hurkára