Laci!Konyha! – állati jó, és olcsó
Cikkünk alapgondolatát, miszerint az ebédmenü ablak a minőség luxusára, valószínűleg a Laci!Konyha! valósítja meg legjobban, hiszen itt a délben választható fogások tökéletes keresztmetszetét adják az elegánsabb esti kínálatnak. A választék naponta más, de azért megfigyelhetők visszatérő elemek. A sertés, azaz a disznó és a malac különböző részei meghatározók, az onglet pedig, amely a marha húsának egy különösen porhanyós része, egyfajta signature dishnek, azaz zászlóshajónak is tekinthető.
Mi is ettünk ottjártunkkor borjúnyakat, sertésfület és onglet-t is, a legfinomabb tepertőre emlékeztető fül elropogtatása igen kedves emlékeink közé tartozik. Persze nemcsak hús került a tányérunkra, nagyon nem. Volt céklás árpakása, gyömbéres zeller, és a séf még a karfiolból is képes volt érdekes ételt varázsolni. Különösen nagy benyomást tett ránk, hogy a sokféle alkotóelemből álló fogásoknál minden részlet megfelelő hőfokú és állagú, pedig nem lehet könnyű például szuvidolt lágytojást, zöldséget, kalamárit és csicsókachipset összehangolni. Persze sikerült.
Nagy előnye még a Laci!Konyhának az elhelyezkedése, könnyen megközelíthető, mivel nincs annyira a belvárosban, egyszerűen lehet parkolni, és remek a közlekedés. Meglehetősen hatékony és hozzáértő a kiszolgálás, akár gyorsan is végezhetünk, ha nem beszélünk és sóhajtozunk annyit az élvezettől, mint mi szoktunk.
Ár: 2200 forint
Tartalma: két fogás – előétel, főétel
Arany Kaviár – a legjobb orosz
A Vár aljában lévő, aprócska étterembe belépve rögtön hatalmas zavarba jöttünk, mert az egyik legszebb pincér fogadott minket, akit valaha láttunk. Szerencsére nem csak a külsejével tett ránk komoly hatást, hanem a hozzáértésével is. Például megkérdezte, milyen hőfokú ásványvizet iszunk, ami nem gyakran fordul elő az emberrel, pedig nem lényegtelen szempont. Az Arany Kaviárban szezonális ebédmenü van, tehát pár havonta változtatják csak meg, de elárulták, hogy igen rugalmasan kezelik a rendelést. Ha tehát valaki már unja, vagy mást szeretne, egyes fogásokat ki lehet cserélni másikra az étlapról.
Mi is ezt tettük a desszerttel, mert szerettünk volna valami oroszt is kipróbálni. Ezt választottuk a menüben rendelkezésre álló 9 fogásból: füstölt lazackrémmel töltött blini lazackaviárral, szoljanka leves, főétel: malaccsülök fűszeres burgonyával és gyöngyhagymával, erdei gombával töltött “varenyiki” füstölt bélszín carpaccióval, desszert: karamellizált almatorta, crème brulée helyett szirnyiki.
A levesekhez való vonzódásunkat eddig sem titkoltuk, így nem meglepő, hogy most is szenvedélyesen rajongtunk a szoljankáért. Az íze igen hasonló volt a máshol próbált változatokhoz, de a zöldségek roppanós állaga, az valami mesés volt, mindenhol ilyennek kellene lennie! A főételek esetében megint csak bizonyos ízektől hunytuk le a szemünket, és adtunk ki fura hangokat. Egészen konkrétan a savanyú ízektől, ami ugye igen jellemző része az orosz konyhának. Mert finom volt a csülök és bélszín is, de a gyöngyhagyma és a savanyított erdei gomba nélkül messze nem lett volna ilyen érdekes egyik fogás sem.
Érdekes módon a külön desszerként kért szirnyiki nem tett ránk akkora hatást, ellentétben a látatlanban lebecsült karamellizált almatortával. A palacsintára (vagy clafoutis-ra) emlékeztető tésztával párosított almának érdekes ellenpontot adott a sós karamell és a zöldalma sorbet. Nagyra értékeltük.
Az Arany Kaviárban is meglehetősen teleettük magunkat, ebben volt némi szerepe az előétel előtt felszolgált igen finom házi zsemlécskéknek és vajnak is, bár visszafogtuk magunkat, és igyekeztünk nem túl sokat enni belőlük. Az étterem designja kellemesen konzervatív és intim, ettől igen jó randevúhelyszín. Szerencsére igen enyhén oroszos, aminek örültünk, mert szerintünk teljesen felesleges külsőségekkel hangsúlyozni ilyesmit.
Ár: 3900 forint + 12% szervízdíj
Tartalma: három fogás – előétel, főétel, desszert + vaj és házi zsömle + ásványvíz
Tanti – ebéd a Föld körül
Bevásárlóközpontban éttermet nyitni egyszerre remek és kockázatos üzlet. Nem egy helyet láttunk már tönkremenni ilyen környezetben, miközben mások évek óta vidáman működnek. A Hegyvidék bevásárlóközpont a környék és a közönség miatt elég speciálisnak számít, ez abból is látszik, hogy a Tantiban elég sok ember ebédelt remek hangulatban velünk együtt. És egyáltalán nem csak véletlenül jártak arra. Annak ellenére, hogy nem túl rég nyitottak, már törzsvendégeik vannak olyan kedvenc ételekkel, mint a székely homár. Ezen, mondjuk, az ebéd után már kicsit sem csodálkoztunk. A Tanti ebédmenüje hetente változik, a kínálat a fúziós konyha legszebb hagyományait követi. Egyszerre magyaros, nemzetközi és ázsiai, mindez tökéletes összhangban, egyetlen ebéd alatt szinte Föld körüli utat tehetünk.
Már az előételnél és a levesnél örültünk, mert a lazacsaláta mellé quinoát kaptunk, amit szerintünk túl keveset használnak a magyar konyhákban, pedig ritka az ilyen finom és egészséges köret. Jó levessel pedig könnyű minket levenni a lábunkról, a kipróbált thai jellegű fogással is csak egy bajunk volt, hogy nem ehettünk háromszor ennyit belőle! A főételek aztán még tovább emelték a tétet, mivel a quinoához hasonlóan imádjuk a gerslit, főleg zúzával, és az újragondolt kelkáposzta-főzeléket is nagyon szerettük. A világutazó koncepciók mellett egyébként pont a zöldségek és a köretek használatával lopta be magát a szívünkbe ez a budai nagynéni, a különböző cikkek során végigevett sok látványos fogás után jól esnek az olyan egyszerű dolgok, mint a zúza, a gersli vagy a kelkáposzta.
Nem gondoltuk volna, de végül a desszerteknél szállt el teljesen az agyunk, persze jó értelemben. Ki a cukrász? – követeltük az étterem vezetőjétől az infót, aztán a választ hallva leesett az állunk. Mert nincs cukrász. Oké, hetente kétszer jön egy szakember, aki a séffel közösen kitalálja a desszerteket, amiket aztán a hidegkonyhás séf rak össze. Nagyon nehéz elképzelni, hogy az a végtelenül kifinomult panna cotta paprikás mangó sorbet-val így jött létre, de attól még imádtuk minden egyes kanálnál.
Ár: két fogás 3100 forint, három fogás 3900 forint
Tartalma: 8 fogásból választható, két vagy három fogás, előétel, főétel, desszert
ÉS Bisztró – minden szempontból tartalmas
Az, hogy az ebédmenü erőteljes trend, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ötcsillagos szállodák is kínálnak már ilyesmit, legfeljebb máshogy nevezik. Az ÉS déli étkezését Power Lunchnak szólítják, de mindegy is a neve, a lényeg, hogy finom. Kilenc fogásból választhatunk kettőt, tehát elég széles a kínálat, három előétel, három főétel, három desszert. Mi azért áldozatvállalóan többet is kipróbáltunk, már csak azért is, mert a levest mindig meg kell kóstolnunk.
Jól tettük, mert a pont akkor kínált korhelyleves csodás darab volt. Ahogy a pisztráng és a pástétom is, főleg a jóféle házi kenyérrel. De mikor megláttuk az étlapon, hogy főételnek véres hurka is elérhető, konkrétan tapsikolni kezdtünk, mert életünk egyik legszebb emléke a Roland Holzer által készített házi hurka. Most sem csalódtunk benne, mi, mondjuk, a bőrét is rajta hagytuk volna, de így is élmény volt sistergős krumplival és almával. Az átépítés óta még a korábbinál is kellemesebb hely lett a Kempinski, az ÉS-nek pedig egyszerre laza és elegáns a hangulata, többek közt a remek kiszolgálásnak köszönhetően.
Az ÉS Bisztróé ugyan a drágább menük közé tartozik, de az ételek jellegéből adódóan különösen kiadósnak számít, ráadásul itt kapjuk a legtöbbet a pénzünkért, hiszen az étel mellett egy üdítő, a kávé és a belvárosban olyan nagyon problémás parkolás is benne van az árban.
Ár: 5980 forint
Tartalma: kilenc fogásból kettőt lehet választani + üdítő + kávé + parkolás
MÁK – az elsők közt is elől
Mielőtt az ebédmenü még szinte kötelezővé vált volna, a MÁK az elsők között látta meg a lehetőséget a déli etetésben. Az elmúlt évek alatt többször is kipróbáltuk őket, és bár séfek, cukrászok cserélődtek, a minőség megmaradt.
Az ebéd itt is kenyérrel és vajjal kezdődik, de milyen kenyérrel! A fehér változat héjának ropogósságát tanítani kellene. Nyolc fogásból lehet kiválasztani kettőt vagy hármat, jelen esetben mi erősen javasoljuk az utóbbi változatot, mert a MÁK híresen erős a desszertpályán is. Az ebéd szerkezete jól átlátható, az előételben mindig van hús, hal, leves, a főételben hús, hal és valami vega (leggyakrabban rizottó, mint most is), a desszertben általában mák, csokoládé és gyümölcs váltakozik.
Persze akadnak kivételek, mint a zseniális túrófánk, ami egyszerre volt könnyű, ropogós és édes, de nem túlságosan, ám ne szaladjunk előre, még mesélnünk kell a mangalica terrine-ről is. Sőt, a lila krumpli veloutéról is szót kell ejteni, ami olyan finom volt, hogy tányér helyett inkább egy lábossal kértünk volna belőle. A terrine pedig maga volt a gyerekkori disznóvágások modernizált eszenciája, egész elfelhősödött a szemünk. Még egy meglepetés várt ránk: a marhapofába rejtett pirított török mogyoró. Lehet, hogy ez most egy trend, de nem baj, már ki is próbáltuk a hétvégén otthon a pirított olajos mag titkát, és nagy sikert aratott.
A hely menő, de nem nyomasztó, a kiszolgálás kedves és hozzáértő. Bármikor mennénk.
Ár: 2 fogás 2800 forint, 3 fogás 3500 forint + 12,5% szervízdíj
Tartalma: két vagy három fogás – előétel, főétel, desszert + kenyér és vaj
Onyx – a csillagos ötös
A szinte mindenki által ismert magyar Michelin-csillagos étterem menüje hetente változik, ottjártunkkor a híres wagyu marhából készült tatár, vadmalacpofa-pörkölt és almás-diós desszert volt soron. A tatár külső burkát jelentő római saláta és a hozzá készült szósz összhatása még mindig élénken él emlékeinkben, ahogy a vadmalacot kísérő modernizált nokedli is mély nyomokat hagyott bennünk. A desszerteknél senkit ne tévesszen meg a szűkszavú leírás, mindegyik mestermunka, tudják fokozni az egyébként is elképesztő Gerbeaud színvonalat, amit például a nagy tortatesztben is megtapasztaltunk.
Számunkra ez az egyik legfontosabb tulajdonsága a jó éttermeknek, hogy képesek megszokott és kevésbé ismert ízeket és alapanyagokat úgy összekomponálni, hogy az egyszerre legyen ismerős, mégis kalandosan felfedező, újító. Az Onyx ebédmenüjével nemcsak ételt vásárol az ember, hanem komplex élményt, és az messze nem csak az evésről szól. Az az érdekes, hogy bár az adagok valóban nem voltak hatalmasak, többek közt az előétel előtt kihozott, gáláns méretű kenyér- és péksütemény-válogatásnak köszönhetően nagyon-nagyon jól laktunk. A káposztás hasé volt az abszolút kedvencünk, de az összes többi is abbahagyhatatlanul finom volt.
Ennyire drága és híres étteremnél az ételen kívül minden más is jelentőséget kap, mi is alaposan körülnéztünk, és mindent megfigyeltünk. A designtól kevésbé voltunk elájulva, mint az gondoltuk volna, viszont a kiszolgálás egyszerűen tökéletes volt. Pincérünk szinte minden kérdésre tudta a választ, amire nem, azt megkérdezte a séftől, kedves, de udvarias és rendkívül hozzáértő volt. Direkt figyeltük a többi vendéggel folytatott kommunikációját, és pont ugyanezt kapta mindenki.
El is gondolkodtunk rajta, milyen remek hírét viszik azok a turisták Budapestnek, akik a város egyik legszebb részén, az egyik legjobb étteremben ilyen csodás ebédet ehetnek, ennyire olcsón. Hozzá kell tennünk, hogy persze az Onyxban is rengeteg pénzt el lehet költeni délben a pluszdíjas fogások vagy bor rendelésével, de akkor is tökéletes ebédünk lesz, ha megmaradunk a menünél.
Ár: 7990 forint + 15% szervízdíj
Tartalma: három fogás – előétel, főétel, desszert + kenyér és péksütemény ízelítő + távozáskor ajándék csokoládé és macaron.
