A kiskereskedő: “800 forintért már normálisat lehet venni”
Ha valakinek tudnia kell, milyen borért érdemes pénzt kiadni, akkor az a kiskereskedő, aki abból él, hogy eljuttatja a vásárlókhoz. Ezért is látogattuk meg Bánfalvi Gábort, aki nemrég nyitotta meg magyar borokat áruló Tasting Table nevű üzletét a pesti belvárosban. Nem meglepő módon a magyar borok drágaságára vonatkozó panasz nem volt újdonság számára. “Sokszor hallottam már ezt magyaroktól, gyakran itt élő külföldiektől is, de érdekes módon idelátogató turistáktól még soha” – kezdett bele Bánfalvi. A kereskedő szerint az a legnagyobb probléma, hogy a külföldi borokból valójában nincs itthon olyan kínálat, amit valóban össze lehetne hasonlítani a hazai választékkal.
Azok a más országból származó borok, amelyekkel az átlagember találkozik az áruházak polcain, jellemzően alsó polcos minőségnek számítanak, tömegtermékek, amelyeket nem szabadna összehasonlítani a kisebb magyar borászatok boraival. Persze lehet itthon is közép- és felső kategóriás külföldi bort vásárolni, de ilyet szinte csak szakboltokban találunk. Pedig Bánfalvi támogatná az erősebb versenyt, úgy látja, ösztönzőleg hatna a magyar borokra a komolyabb kihívás. Ha csak az árakat nézzük, a kereskedő szerint akkor sem áll meg a drágaság vádja, mivel 800 forintért már megfelelő minőségű magyar bort lehet venni, ha pedig hajlandóak vagyunk ezer fölé kerekíteni, már kiemelkedő ár-érték arányt érhetünk el. Ehhez képest a magyarok majdnem kétharmada ezer forint alatti borokat keres, csak 28 százalék hajlandó elmenni 2000 forintig.
Bánfalvi Gábor (Fotó: Tasting Table Facebook)
“Nem a magyar borok vannak túlárazva, hanem az itteni fizetések vannak alulárazva”
– mondja Bánfalvi, aki a forint régóta tartó gyengélkedését is problémának látja. Hiszen a magyar borásznak is Olaszországból kell megvennie az acéltartályt, Szlovákiából az üveget, a termelési költségek egy része nemzetközi árszintű. És ne felejtsük el a 27 százalékos áfát sem, ami az egyik legmagasabb Európában. A körülményekhez képest tehát kifejezetten kedvező áron találhatunk jó borokat itthon, csak tudni kell helyesen választani.
Azt javasolja, hogy az ár mellett a termelőre is fordítsunk figyelmet. A bevezetett márkák sokszor többe kerülhetnek, mint amennyit érnek, érdemes ismeretlen márkákkal kísérletezni kicsit, mert igen kellemes meglepetések érhetik a vállalkozó kedvű vásárlót. Bánfalvi jobbnak találja a hazai kínálatot fehérborból, és úgy látja, hogy az egyes borvidékek minőségi elvárásai is eltérhetnek egymástól. Villányban például a tapasztalatok alapján jóval magasabb követelményeket támasztanak eredetvédett pecsét kiadásához, ezért jobban meg lehet bízni az onnan származó borokban.
A borszakíró: káosz van, a drága lehet rossz is, az olcsó jó is
Mészáros Gabriella, a Borkollégium boriskola egyik vezetőjének nevét mindenki ismeri a hazai borpiacon, nem volt kétség tehát, hogy őt is megkérdezzük, valóban drága-e a magyar bor. “Itthon is létezik egy olyan réteg, amelyiknek semmi sem drága, de a fogyasztói csoportok között jelentős különbségek lehetnek” – világított rá rögtön a lényegre a szakember. Tapasztalata szerint minőségben hatalmas a szórás: akad olyan magyar bor, amit összekóstolva külföldiekkel a legjobb francia borokkal egyenrangúnak találnak, de általánosságban nem mondható el sajnos, hogy a magyar borok kiválóak lennének. Az árak területén is akadnak kilengések, némelyik itthoni bor bosszantóan alulárazott, mások pont fordítva.
Mészáros Gabriella
Összefoglalva, Mészáros Gabriella szerint a hazai borárak világa rendkívül kusza és semmiképpen sem összehasonlítható más országokéval. A nagy bortermelő nemzetek, mint az olasz, francia vagy spanyol, évszázados hagyományokra támaszkodnak, nemcsak a gazdálkodásban, de a fogyasztásban is. A kínálat stabil értékrendre épül, ahogy a vásárlói döntéseket sem csak az ár befolyásolja. Az átlagos áruházi választékban kapható külföldi borok a szakember szerint amúgy sem feltétlenül nevezhetőek igazán bornak, inkább csak egyfajta élelmiszernek. Ezeket az olcsóbb borokat nagy tételben hozzák be az országba, hatalmas termőterületeken, jellemzően mediterrán éghajlat alatt, lényegesen alacsonyabb költségek és jelentősebb állami támogatás mellett készülnek. Tetszetősnek tűnhetnek, de nem nyújtanak valódi élményt. Megvesszük, hazavisszük, megisszuk a vacsorához és elfelejtjük.
Hogy akkor milyen az igazi jó bor? “Emlékezetes, egyedi karaktere van vagy fajtájában, vagy termőhelyében, vagy évjáratában, ideális esetben mindhárom együtt igaz rá” – adott útmutatást Mészáros Gabriella. Aki egyébként szintén úgy látja, hogy ezer forintért már tisztességes magyar bort lehet kapni, 1500-tól felfelé pedig igazán jó darabokat is találhatunk.
A választás azonban sajnos nem könnyű. Mivel a rendszerváltás után koncepció nélkül történt az átalakítás, a telepítés és a borkészítés, a borvidékek többsége tobzódik a nem odaillő fajtákban, nem alakultak ki jellemző tulajdonságok, nincs valódi arculat. Mészáros szerint az lenne a cél, hogy ne csak a top 5 termelőnél, de a régió összes bejegyzett borászánál jó bort lehessen kapni. A szakember úgy látja, az olcsóbb kategóriákban különösen nagy szükség lenne a rendcsinálásra, hogy a kisebb termőterületek és a magas termelési költségek ellenére is minden szempontból versenyképes hazai borok jöjjenek létre.
A termelő: 1500 forinttól éri meg
Természetesen ezek után az volt a logikus lépés, hogy megkérdezzünk egy termelőt is, mit gondol a magyar borokról? Ujfalusy Szabolcs, a tokaji Oremus pince kereskedelmi vezetője egészen konkrét volt. “Ha figyelembe vesszük, mekkora ráfordítással készülnek a hazai borok, inkább nagyon is olcsónak számítanak” – állt ki a borászok mellett a szakember. Lépésről lépésre levezette nekünk, hogyan is áll össze egy palack bor ára: egy üvegnyihez körülbelül egy kilogrammnyi szőlő szükséges, ennek feldolgozása mintegy 100-150 forint.
A borászati költségekkel együtt már 300 forint/palacknál járunk, erre jön rá a csomagolás és hasonló tételek, amivel máris 5-600 forintra emelkedik egy üveg bor önköltségi ára. További tétel a szállítás, és persze a 27 százalékos áfa is ismét előkerült. 1-3 hektáros birtoknál a termelési méretből adódóan 3000 forint körül van a reális bolti ár, nagyobb területen persze jóval gazdaságosabban lehet működni, 20 hektárnál máris lecsökken ez az összeg 1500 forintra. És akkor ebbe a számításba a birtok megvásárlását, a telepítést még nem is vettük bele, pedig az is nagyon komoly tényező hosszú éveken keresztül, hiába csak egyszer kell kifizetni. Így aztán a hazai termelők és a magyar borok a birtokok mérete, az alacsonyabb gépesítés és az állami támogatás hiánya miatt továbbra is versenyhátrányban lesznek a külföldről nagy mennyiségben behozott, olcsóbb borokkal szemben.
A tokaji Oremus pince
Újfalussy szerint azonban hat-nyolc évvel ezelőtt rendkívül ígéretes változás indult be, úgy tűnt, növekedni kezdett a minőségi bor iránti kereslet, heti egy-két üvegnyit is megvásároltak a fogyasztók a középkategóriás (2-4 ezer forint) borokból. Ez a pompás tendencia azonban az utóbbi időben mintha visszaesett volna, így bizony sok termelő került bajba és ment csődbe. A jelenlegi, nem túl rózsás helyzet ellenére az Oremus kereskedelmi vezetője úgy látja, felnövekvőben van egy új nemzedék, akiknek már más a viszonyuk a borhoz. Reményeit arra alapozza, hogy saját rendezvényeiken egyre jellemzőbb a harmincas, sőt a húszas korosztály jelenléte és érdeklődése.
Mi pedig csak drukkolni tudunk, mert egy stabil háttérrel működő, jól szabályozott borpiac nyilvánvalóan a magyar fogyasztók számára is csak jó lehet hosszú távon.
