A desszert, amit mindenki magáénak érez
Tagadhatatlan, hogy a tiramisù a világ egyik legnépszerűbb édessége. Történetét legendák övezik: egyesek szerint a desszert ősét a XVII. században, sienai cukrászok alkották meg, akik Cosimo de Medici látogatására készülve a toszkán nagyherceg kiváló erényeit hűen tükröző nyalánksággal szerettek volna előrukkolni. Vannak, akik azt állítják, hogy az első tiramisù egy bordélyházban látott napvilágot azzal a céllal, hogy a megfáradt vendégeket újra formába hozza. Innen az elnevezés: “Húzz fel!” azaz “Vidíts fel!”. Egy harmadik verzió szerint a tiramisù elődjét egy torinói cukrász készítette rózsasziromlikőr, babapiskóta, habbá vert tojássárgája, csokoládé, vaj, vanília és cukor felhasználásával, ezzel tisztelegve Camillo Benso di Cavour grófnak az olasz egységért hozott áldozatos munkája előtt.
Az eredetre vonatkozóan az utóbbi időben kézzelfoghatóbb magyarázatok is napvilágot láttak. A témával kapcsolatban hosszú évekig két északolasz étterem folytatott vérre menő vitákat: A trevisói Le Beccherie egykori tulajdonosa szerint a tiramisù első, a maival megegyező darabja Roberto “Loly” Linguanotto keze munkáját dicsérte. Az étterem egykori szakácsa fejéből a hatvanas évek végén pattant ki a szóban forgó desszert ötlete, melyet az akkor általánosan elterjedt zabaione – likőrboros tojáshab – inspirált. A tulajdonos felesége, Ada asszony ekkor hozta napvilágra első fiúgyermekét, és a szakács ezzel az édességgel szeretett volna kedveskedni neki, továbbá azt is remélte, hogy Ada asszony ettől új erőre kap, és hamar visszatér az éttermi teendőihez. Mindeközben az első tiramisùt a tolmezzói Albergo Roma is magának tulajdonítja. Hiteles források szerint már az 1951-52-i síszezonban a hotelbe érkező vendégek is megkóstolhatták ezt a desszertet, amely a fentebb említett torinói recept újragondolt változata volt (a vajat mascarponével, a likőrt kávéval helyettesítették).
Így készül a tökéletes tiramisù
Most pedig lássuk, hogyan készül a tökéletes tiramisù! Igazán egyszerű, nincs benne semmi hókuszpókusz, egy dologra azonban nagyon oda kell figyelni: minden alapanyag jó minőségű és friss legyen!
Tiramisù
Hozzávalók 8 személyre:
250 g babapiskóta
500 g mascarpone
4 tojás
60 g cukor
4 ek. cukrozatlan kakaópor
250 ml kávé
csipetnyi só
- A cukrot a tojások sárgájával fehéredésig verjük.
- A mascarponét egy fakanállal átdolgozzuk, majd a tojáshabbal simára keverjük.
- A tojások fehérjét egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük, és óvatosan, hogy ne törtjük, összekeverjük a mascarponés-tojásos masszával.
- A kávét egy tányérba öntjük, és a babapiskótákat egyesével belemártjuk. Gyorsan kell dolgozni, hogy ne ázzanak el, de azért ügyeljünk arra, hogy mindenhol érje a kávé!
- Egy tál (vagy több pohár) alját kirakjuk a mártott babapiskótákkal, majd beborítjuk a mascarponés tojáshabbal. (Tetszés szerint rétegezhetjük is a hozzávalókat.)
- Az elkészült tiramisùt legalább 4 órára hűtőbe tesszük. Közvetlenül tálalás előtt megszórjuk egy kevés átszitált, cukrozatlan kakaóporral.
Tíramisù-variációk
Ez tehát az alapverzió, kedvünk, fantáziánk, alapanyag-elérhetőség/szezonalitás szerint variálhatjuk. Télen naranccsal, mákkal, dióval, csokoládéval, tavasszal eperrel, citrommal, limoncellóval, nyáron málnával és mentával, ősszel sütőtökkel és karamellkrémmel is készülhet.
Könnyíthetünk rajta egy kevés ricottával, tejföllel, tojásmentesíthetjük a habot tejszín felhasználásával. A babapiskóta helyett ültethetünk bele normál piskótát, fűszeres keksz- vagy maradék kalácsdarabkákat, amiket finom likőrökbe, édes borba, gyümölcspürébe vagy egyszerűen tejbe, tejeskávéba mártogatunk.
Szórhatunk a tetejére apróra tört kemény cukorkát, pirított olajos magvakat, reszelt csokoládét, ültethetünk rá az adott változat hozzávalóihoz ízben passzoló gyümölcsöket. Tálalhatjuk szögletes vagy kerek (torta)formában, de mutatós poharakban, egyszemélyes adagokban is.
Érdemes kipróbálni a tojásmentes, narancsos tiramisùt vagy akár ezt a diós-kávés verziót is.
Kérdés, hogy nevezhetjük-e még vajon ezeket a változatokat is tiramisùnak… Én azt gondolom, hogy amíg a jóérzés és a jó ízlés határain belül maradunk, mindenképpen igen!
