Ezt az igazi nemzetközi karriert befutó teasüteményt a háziasszonyok azért szeretik, mert pillanatok alatt elkészíthető, míg a vendégek azért kedvelik, mert ezer dologgal tölthető, így megunhatatlan. A legnépszerűbb talán a málnalekvár és a tejszínhab kombinációjával, de kedvelt a csokoládés, mogyorós, sőt néhol a gumicukros változat is. A scone-t 1513-ban említik először írásos emlékek. A nevének eredete nem biztos, de versenyben van a gael term sgonn, aminek jelentése nagy falat, illetve a holland schoonbrood, ami finom fehér kenyeret jelent.
A tejszínhabbal, tejföllel, lekvárral vagy friss gyümölccsel töltött sütemény a 10. századi könyvek szerint is nagyon kedvelt volt. Feljegyezték, hogy egy viking támadás után, Devonban az apátság felújítását végző munkásokat scone-nal vendégelték meg a helyiek.
Az ötórai tea intézménye Anne Russel bedfordi hercegnőnek köszönhető. Az eredetileg skót gyökerekkel rendelkező, inkább édes pogácsára emlékeztető sütemény mára a hagyományos ötórai teák elmaradhatatlan részévé vált.
Az angoloknak az ötórai teával kapcsolatos őrülete az 1840-es évekre nyúlik vissza, de a tea már jóval előbb meghódította Nagy-Britanniát. Az 1650-es évek végétől fogyasztottak teát, legalábbis a módosabb réteg, amelyik az akkoriban igencsak drága hobbinak hódolhatott. A teafüvet és a gyönyörű porcelánokat, amelyekben a kész teát felszolgálták, az ún. “hölgyszobában” tartották, ami a felfrissülésüket szolgálta.
A 18. században az angol arisztokrácia társasági eseménnyé emelte az ötórai teázást. Ahogy a tea egyre olcsóbb lett, köszönhetően a modern teaültetvényeknek, úgy hódította meg a középosztályt, majd szép lassan a munkásosztályt is.
Hozzávalók:
- 22 dkg liszt
- 1 csapott tk Dr. Oetker Sütőpor
- 1/2 tk szódabikarbóna
- csipet só
- 5 dkg hideg vaj felkockázva
- 1 ek porcukor
- 1,3 dl joghurt
- 1 ek tej
- 1 tk Dr. Oetker Aroma vanília
- 10+10 dkg meggybefőtt lecsepegtetve
- 2 dl tejszín
- 2 dl tejföl
