A lecsót mindenki úgy készíti, ahogy szokta, ahogy az anyja vagy a nagymamája szokta, még véletlenül se úgy, mint az anyósa, vagy kipróbálja úgy, ahogy a múltkor a tévében a főzőműsorban. Vagy úgy, ahogy tudja. Wokban, méregdrága öntöttvas serpenyőben, teflonserpenyőben, lábosban, bográcsban. És abból az alapanyagból, ami éppen van.
A lecsó mindig jó lesz, mindig elfogy, és mindig van, akinek nem jut még egy tányérral. A lecsó nyáron tökéletes választás, még az is megeszi, aki nem szereti. És ami a legfontosabb, ezt az ételt mindenki mindenhogyan szereti, én még olyat nem hallottam, hogy valaki húzta volna a száját, mert rizs van benne, mert kolbász van benne, mert nincs benne tojás, mert nincs benne csípős vagy mert csak az van benne.
Ha van paprikád és paradicsomod akkor van lecsód. Mindegy, hogy Kőbánya-Kispesten a nyolcadikon, a horvátországi kempingben vagy egy fine dining étteremben üldögélsz, gazdag ember vagy. A lecsóhoz nem kell recept, nincsenek ökölszabályai, a lecsó ott remeg a Kárpát-medence forró levegője felett a közös tudatban, fityiszt mutatva még a vasárnapi boltzárnak is (végül a lecsó győzött – a szerk.) hiszen lecsót az éjjel-nappaliból is főzhetünk. És főzünk is.
Mert a lecsó nem egy Wellington-bélszín, nem hájas tészta, nem övezik legendák, útját nem kísérik mumusok. A lecsó maga a gasztroliberalizmus, csak ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy “ahány ház, annyi szokás”. Ezért mer nekiállni a kollégista, az első randin virítani és pasit a hasán keresztül fogni akaró lány, akinek a konyhájában sem volt még fakanál, nemhogy a kezében, a nagymama, aki az unokákat várja hétvégén és én magam, aki a barátaimat várom, hogy ássanak és betonozzanak. Én a kolbászos-tojásos változat feltétlen híve vagyok, hosszú lére hagyva, hogy lehessen tunkolni a fehér kenyérrel. Szórok bele egy kanálnyi fűszerpaprikát is, és adtam már fel köretként is.
A lecsó tehát úgy tökéletes, hogy nem az. Minden lecsó másképp más, és másképp egyforma és ez így van jól. Mindenki másképp csinálja, és az is jól van. Hogy mennyire jól van, azt most négyféle módon mutatjuk meg. Megkértünk négy séfet, készítsék el a saját tökéletes lecsójukat.
Amikor a lecsóról beszélünk, akkor a bogyiszlói paprikáról is beszélünk. Kár, mert a Jóisten ezt a növényt nem arra teremtette, hogy jóindulatú, ámde fogalmatlan magyarok lecsót főzzenek belőle. A paprika igen jó ízű, aki nem kedveli a csípőset, vágja ki az eret belőle, úgy kóstolja meg. Érdemes. Bogyiszló község Szekszárd mellett van. A híresen csípős paprikát az ártéri erdők kiirtása után a tápanyagban gazdag földön termesztették. A paprika termése rövid, zömök, kúp formájú, húsa vastag, színe halványsárga. Hasonlóan híres termék a bogyiszlói fűszerpaprika, ha a környéken járnak vegyenek belőle, nem fognak csalódni.
Bíró Lajos – Bock Bisztró, Vendéglő a KisBíróhoz
Abban biztos voltam, hogy Bíró Lajost megkérdezem a lecsóról. És abban is, hogy akárcsak én, ő is tojással és kolbásszal szereti. A Bock Bisztróban és a Kisbíróban is étlapon van a lecsó, előételként. Abszolút autentikus, megkerülhetetlen ételről van szó, és a mostanában kibontakozó gasztronómiai trend is ezt az irányvonalat követi, így a lecsó Lajosnál étlapon is marad. Ahogy ez az elmúlt nyolc-tíz évben mindig is volt.
A Bíró Lajos-féle lecsó különlegessége a technológiában rejlik. Így maradnak roppanósak a zöldségek. A párolóedényekhez hasonló eljárással készül az étel: alul a füstölt áru, erre rétegezik a zöldségeket. Tíz percig alacsony hőmérsékleten, fedő alatt párolódik az étel, majd öt percig magas hőmérsékleten, fedő nélkül. Az ízek összeérnek, szottyos lesz, a zöldségek mégsem főnek szét.
A tojással is van egy trükk, ezt Varju Vili édesanyjától tanulták: külön készítenek egy keményebb állagú rántottát és ezt utólag keverik hozzá a lecsóhoz. Egyet rottyan, és kész. Elegánsabb a megjelenése és sokkal jobb az íze így.
Bogyiszlói paprika ebben a lecsóban nincs, kenyeret viszont mindig adnak hozzá, a lecsó és a tunkolás elválaszthatatlanok. Rákérdeztem a lecsóval kapcsolatos utolsó nagy kardinális kérdésre is, Lajos szerint a lecsó tökéletes arányai a következőek: négy rész paprika, két rész hagyma, egy rész paradicsom.
Kiosk – Orosz Gábor:
Orosz Gábor szerint a lecsó a hagyományos magyar konyha origója. A Kioskban a lecsót szezonban főételként tartják étlapon, és friss házi kenyérrel tálalják. Kolbásszal és tojással készítik, kuriózumként pedig friss zsenge tököt is adnak hozzá. A vendégek keresik, és szeretik a lecsót, mivel ez az étel mindenki számára a gyermekkort idézi, az anya vagy a nagymama konyháját jelenti.
Gábornak saját receptje van, az arányok nála: egy kiló paprikához körülbelül hatvan deka paradicsom és harminc deka vörös- és újhagyma vegyesen. A jó lecsó szerinte kissé füstös ízű, a zöldségek roppanósak, a nyári frissességet a tőérett paradicsom savassága adja.
A séf nem híve a befőzésnek, ha lecsóról van szó. Nem szereti a télire eltett üveges lecsót, szerinte ez az étel csak frissen élvezhető, azt viszont kötelezőnek tartja, hogy evés közben kenyérrel tunkoljunk.
Barna Ádám – St. Andrea Borbár
Barna Ádámot, a St. Andrea Borbár séfjét a hideg kirázza a télire eltett, üveges lecsó gondolatától. Nagyon szereti, de kimondottan nyári ételnek tartja. Tavaly is és idén is étlapon tartják, a déli menüben többféle változatból választhatnak a vendégek.
A séf valóban nem ismert tréfát, ha lecsóról van szó. Darált, csepegtetett paradicsomból paradicsomvizet készít, ebbe főzik bele a füstösre grillezett paprikákat úgy, hogy hozzáadják a paprika és a paradicsom héját, a paprika levét és egy kevés dinsztelt sonkahagymát. Rövid forrázás után leszűrik. Kapnak tehát egy nagyon koncentrált ízű “lecsó just”.
Vesznek még hámozott, szikkasztott koktélparadicsomot, legalább háromféle, sütőben sült hámozott paprikát. Kacsazsíron vagy füstölt szalonna zsírján megfuttatják a sonkahagymát, hozzáadják a grillezett paprikát, a szikkasztott paradicsomokat és a “lecsó just”. Összefőzik.
Így a zöldségek frissek, ressek, maradnak, a végeredmény mégis szottyos. Végül karikára vágott, serpenyőben megpirított csabai vékonykolbászt adnak még hozzá és vágott újhagymát. Barna igazi kedvence azonban az otthon, rézbográcsban, akácfa tűzön készült lecsó, amihez nem kell se kolbász, se szalonna, csak egy szelet lökösházi cipó. Tunkolni.
Solier Cafe – Haraszti Zsolt
A gödöllői Solier Cafe lecsójában nincs tojás. Tényleg nincs, kétszer is rákérdeztem. Húst viszont párosítanak mellé. Kacsamájjal és sertésszűzzel is szerepel szezonban az étlapon.
Előételként és főételként is kínálják. Sok vendég keresi, a külföldiek általában kacsamájjal kérik és kapják. Haraszti Zsolt séf úgy gondol a lecsóra, mint a magyar ételre, amit még az is jó szívvel elfogyaszt, aki egyébként nem szereti, mert a lecsót mindenki szereti. Szezonális, nyári ételnek tartja, ő maga is ekkor fogyasztja szívesen.
A séf lecsója úgy készül, hogy főz egy úgynevezett alaplecsót a hagyományos alapanyagokból – paradicsom, paprika, hagyma -, aztán ebből egy thermomixer segítségével készül egy koncentrált ízű és szaftos lecsókrém. A pirított cukkini, paradicsom és kápia paprikát belekeveri. Tesz hozzá mangalicakolbászt is.
Ha a vendég kér, házi kenyeret kap hozzá, de a Haraszti-féle lecsó tavaly például bulgurral elkeverve készült, úgyhogy nem volt tunkolás, volt helyette tocsogós lecsó kanállal. Fehér vagy rozé fröccsel.
