Sokkal finomabb, mint gondolnád, és ráadásul nem olyan méregerős, mint egy jóféle magyar pálinka – és ez még csak kettő a tucatnyiból meglepetésből, amivel a szaké szolgált nekünk. Nagyon úgy tűnik, ezentúl fontos helye lesz bárszekrényünkben és a piperetükör előtt is ennek hagyományos japán italnak, amelynek titkaiba Sachiko Koyama hivatásos szakésommelier avatott be minket.
Ha a szaké és a nők kapcsolatáról kérdezik, mi jut először eszébe?
Az, hogy a szaké illik a nőkhöz, és megszépíti őket. Sok benne az aminosav – ebben például alapvetően különbözik a bortól –, és ezek az aminosavak beépülnek a hajba és bőrbe, amitől friss és puha lesz. Éppen ezért Japánban a szakéból sok szépségápolási terméket is készítenek, és a szakét gyakran teszik a nők a fürdővizükbe is. Ha elmennénk most egy tradicionális japán szakéfőzdébe, azt látnánk, hogy ott sok idősebb nő dolgozik, akiknek nagyon szép, fiatalos és puha a kezük. Ez azért van, mert kézzel keverik a “szakémustot”, ami így megőrzi bőrük szépségét.
Régi hagyomány, hogy a szépségápolásban a nők felhasználják a szakét Japánban?
Részben hagyomány, de vannak új ismeretek is a szakéval kapcsolatban, amiket a szépségipar csak nemrégiben kezdett el felhasználni. Az, hogy a fürdővízbe öntik a nők a szakét például nagyon régi, évezredes hagyomány, de sok olyan népszerű kozmetikum kapható már Japánban, amiben csak mostanában jelent meg a szaké mint összetevő.
A szakét Magyarországon kifejezetten a japán férfiak italának képzelik el, amihez a nőknek – legalábbis fogyasztóként – kevés közük lehetett. Téves ez a feltevésünk?
Valóban igaz, hogy a szaké fogyasztása és a hozzá kötődő rituálék a régi Japánban elsősorban a férfiakhoz kapcsolódtak. A nők és a szaké viszonya főként abban merült ki, hogy felszolgálták ezt az italt a férfiaknak. A modern japán nők azonban már mindenféle alkoholos italt fogyasztanak, beleértve a szakét is, így ma már az nem csupán a férfiak privilégiuma.
Mit szól hozzá, hogy a szakéval kapcsolatban ezek a hagyományok mára megváltoztak?
Hagyománytisztelő családból származom, de számomra mégsem jelent problémát, hogy ezek a szokások változnak. Régen a nő töltötte a szakét a férfi poharába, ma már ez fordítva is megtörténhet, de ezt én a hagyomány gyarapodásaként élem meg, nem pedig a tradíciók felhígulásaként. Ez egyáltalán nem rossz dolog.
Mások is a hagyományok bővüléseként élik meg ezeket a változásokat? Például az, hogy ön nőként, igazi tradicionális családból indulva szakésommelier lett Japánban, mindenki elfogadta és támogatta?
Régen egy bárban dolgoztam, ahol a hat sommlier közül egyedül én voltam nő, a vendégeink pedig kivétel nélkül mind férfiak voltak. Volt, aki örült annak a különlegességnek, hogy nő sommelier ajánl neki szakét, és voltak, akik rosszallották a dolgot. Londonba költözve ugyanakkor egyáltalán nem jelentett sem különlegességet, sem hátrányt mindez, aminek nagyon örülök, mert nőknek és férfiaknak egyaránt szeretném népszerűsíteni ezt a hagyományos japán italt.
Miért tartja ezt ennyire fontosnak?
Mivel a szaké kultúránk elválaszthatatlan része – 2500 éve készítik Japánban –, kiválóan alkalmas arra, hogy rajta keresztül a hazám hagyományait átadjam másoknak is. A szaké több mint alkohol, ez egy szakrális ital, amelynek régen különféle vallási megtisztuló rituálékban is szerepe volt. A halott búcsúztatásakor például szakét hintettek a földre, az esküvőn pedig közös pohárból ivott szakét a menyasszony és a vőlegény – ez az én esküvőmön is így történt. Kiemelt szerepét a japán kultúrában talán annak köszönheti, hogy nagyon tiszta ital. Mindössze három összetevőből, tiszta vízből, rizsből és kódzsiból – amely a rizs és egy speciális élesztőgomba keveréke – készül, ezért nagyon organikus ital, amely semmilyen hozzáadott anyagot nem tartalmaz.
A magyarok borkultúrája az elmúlt két évtizedben nagyon sokat gyarapodott, és ma már a legtöbb háziasszony is jól tudja, milyen ételekhez milyen bort párosítson. A szakéról viszont nagyon keveset tudunk. Mik azok az alapismeretek, amiket érdemes észben tartani, ha valaki otthon szakéval szeretné meglepni a vendégeit?
A szakéhoz – a borral szemben – nem szokás ételt párosítani. Leggyakrabban önmagában isszák. Ugyanakkor a szaké az aminosavak miatt kiválóan emeli ki más ételek ízeit – ebből a szempontból olyan, mint egy jó japán feleség, aki a támogatásával szebbé, jobbá, kellemesebbé teszi az életet a férje számára, és megmutatja neki az élet rejtett szépségeit. Mégis, ha választanom kellene, a szakét paradicsomos és sajtos ételekhez fogyasztanám – természetesen melegen. Főzéshez is jól használható a szaké, a halak jellegzetes szagát például már néhány csepp rendkívül jól semlegesíti.
Vannak speciális hagyományai a szaké felszolgálásának és a kóstolásának, amiről egy jó háziasszonynak mindenképpen illik tudnia?
Az erős illatú szakékat borospohárból érdemes fogyasztani, mert így érvényesül a legjobban az ital különféle aromája. Hasonlóan kell kóstolni a borokhoz, kevés szakét megkavargatunk a pohárban, újra és újra az orrunkhoz emeljük, megszagoljuk, és kis kortyokban ízlelgetjük. A lágyabb szakékat viszont érdemes kis porcelán tálkából, melegen fogyasztani. A felszolgáláshoz még hozzátartozik az a hagyomány, hogy a szakét a nő tölti ki, úgy, hogy két kézben tartja a palackot, a szakés csészét pedig két kézzel kell a szájhoz emelni, amikor inni akarunk belőle.