Ha mostanában csirkeragulevest akarunk csinálunk, csak beírjuk a keresőbe és lesz róla hogyancsináld videó, százféle recept, animgifes recept, főzős műsorból autodidakta módon kivágott kettő perc harmincnégy másodperc, aminek csak az elejéről marad le egy kicsi, így sosem tudjuk meg, hány deka csirke kell hozzá. Lesznek blogposztok és Facebook-megosztások, ez utóbbiak közül néhány “Lájk, ha te is megőrülsz ezért a retro kajáért!” mondattal kísérve, és ha a negyedik ilyen után is van még kedvünk ragulevest főzni, akkor nekiállunk.
Neked öt gigabájt, nekem öt libamáj
Aztán szétfő a csirke, híg lötty lesz a leve, a képen bezzeg olyan gusztusos sárga, ez meg itt olyan, mint egy hígabb finomfőzelék. Nem értjük, mit rontottunk el, és hiába írjuk be a keresőbe, hogy csirkeragu leves elcseszése, Internet Anyó néma marad, mert az ő birodalmában mindig égszínkék az ég, és ragyogóan süt a nap.
Hát így jött el végre-valahára az én időm, hogy az úgynevezett kezdő háziasszonyokhoz szóljak, és elmeséljem nekik, milyen meglepetésekkel találkoznak majd főzés közben.
1. Kell, hogy legyen az almáriumban eltéve ennivaló
Mi???? Tárkony?! Hogy kerül ez ide?! Most, amikor már majdnem kész a kaja? Hát igen, vannak dolgok, amik a konyhában alapvetésnek tűnnek, természetesnek. Mintha sose fogynának ki. Liszt, cukor, tojás, zsemlemorzsa, egész fekete bors, olaj, só, cukor, krumpli, vöröshagyma. Ezek vannak. Senki nem emlékszik, mikor cipelt haza utoljára két kiló sót vagy négy tasak borsot, odanyúl és VAN. Aztán, egyszer csak NINCS.
2. Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak
- “Végül készre főzöm.”
- “Ha úgy látjuk, hogy a tésztánk nem elég rugalmas és feszes, adjunk hozzá még lisztet, amennyit felvesz.”
- “A halat felnyitom és megszabadítom a belsőségektől.”
- “A kétkilós karajt a szokott módon szétnyitom, majd megtöltöm és megkötözöm.”
- “A kacsamellet formázzuk, majd bőrén sütni kezdjük. Fordítunk rajta és amikor elértük a rozé állagot, előmelegített tányéron pihentetem.”
- “Mornay mártással kínálom.”
- “A csirke felsőcombokat kifilézem.”
- “Végül sózzuk, borsozzuk.”
- “Csapott evőkanál cukorral édesítem.”
- “És ennek a fantasztikus tortának a kezdők is bátran nekifoghatnak, hiszen az alapja a New York csízkék.”
Igen, jól érzitek, hogy jogos a miavattafakk.
3.) A kamera hazudik, és kövérít. A fotó csak hazudik.
A főzős műsorokban olyan egyszerű. Mikor forrni kell, forr. Mire fel kell forrni, hogy beletegyük, és amíg fő, addig mi elkezdjük összeállítani, megint csak felforr. Betesszük, kivesszük, kész. Csak összekeverjük, és kész. Pár percig pároljuk, és harsogós-ropogós. Megsütik, és piros. Leveszik a grillről, és ott a rács mintázata a húson.
Na persze. Akkor mondom. A serpenyőben sült húsok közül mindegyik köpköd, fröcsög, pattog a zsír. Lehet, hogy a szponzorcuccokat megkíméli a pecsenyekacsamáj, a mi kedvenc kapucnis pulcsinkat nem fogja. Amikor a mi serpenyőnk kigyullad a zöldségek pirítása közben, akkor már mi magunk is harmadfokú égési sérüléseket szenvedtünk, a serpenyő nyele meg ott olvadozik a gázégő mellett. Nagyon fontos dolog tudatosítani, hogy a stúdióban és a fotón a tepsi vadonatúj, a miénk meg tavasszal volt hároméves. És hogy soha, soha, de soha ne hajoljunk be mosolyogva a sütőbe, miután azt mondtuk, hogy “35 perc után a csirkénk ropogósra sült“, mert a kicsapó gőztől leég a szempillánk és a szemöldökünk is. Ja igen, hiába mutat jól az ételfotókon, a hús nem akkor jó, ha kívül piros és vannak rajta pörzsanyagok, hanem akkor, ha a csont mellett sem nyers.
4.) Tell me lies, tell me sweet little lies
Öt éve főzöl. Jó, és? Ne feledd: a mai napig képes vagy szarrá főzni a tésztát. Bármikor csomós maradhat a palacsintatésztád, a habarásod. Képes vagy cipőtalppá sütni a csirkemellet, a szűzet, a csontos karajt, de még a tarját is. A zöldbabod és a spárgád többször lesz döglött színű, mint üde zöld. Tízből egyszer kifut a levesed, kemény a grízgombócod, és nyilván összeesik a Nagyon Fontos Alkalomra gondos odafigyeléssel készített szufléd. Bőgtél már egy egyszerű gyümölcstorta felett, és bőgtél már akkor is, ha csak egy négytojásos piskótát akartál összeütni. A fasírozottad sose lesz olyan, mint a mamáé, és a tyúkhúslevesed sem egy főnyeremény. Cserébe tudsz kagylót borban, és mindig van otthon kaffir lime levél és za’atar. Persze, és? Ez a konyha, nem Stepford, anyukám.
5.) Ne felejtsd el, hogy honnan jöttél!
Nekem ne azzal viríts, hogy nyolc perc alatt csinálsz egy pastát, hanem azzal, hogy vajbabfőzelékben gondolkozol a szarvassült mellé. Hőségben nem csak a távol-keleti konyha jut eszedbe, hanem a tökleves is, és a mille-feuille mellett azért a hajtogatott töpörtyűs pogácsa is megy, mint az ágyba szarás. Tudod, mi a murok és azt, ki a Kövi Pál. Csinálsz télen kocsonyát, és ha választanod kell, grízes tésztát eszel, nem császármorzsát. Na ugye.
