Amikor a királynő benyit a konyhába
Darren McGrady a mai napig élete egyik legizzasztóbb főzéseként emlegeti azt a téli vacsorát, amikor Sandrighamben váratlan vendégek látogatták meg a konyhában. Épp azon igyekezett, hogy elkészüljön 200 palacsintával, a serpenyőkkel egyensúlyozott, spatulával forgatta meg a tésztát szimultán 6 serpenyőben, amikor kinyílt az ajtó, és bevonult rajta II. Erzsébet királynő és húga, Margaret. Míg a királynő bekukkantott a spájzba, Margaret figyelte a séfet, aki akkor már remegő kezekkel, de folytatta a palacsintasütést. A hercegnőnek hiányzott valami a folyamatból, ezért odaszólt testvérének, a királynőnek: “Lilibet, gyere ide, ezt nézd!” – mondta, mire Erzsébet is odaállt a séf mellé, és megkérdezte tőle: “Ez így nem csalás? Nem kellene inkább feldobnia a palacsintákat?” Márpedig ha a királynő azt mondja, hogy fel kell dobni a palacsintákat, akkor fel kell dobni a palacsintákat, így McGrady séf is így tett – a királynő és húga nagy megelégedésére. Jót nevettek együtt a “parancsba adott” palacsintadobáláson, majd hagyták, hogy végezze a dolgát a séf, aki a mai napig emlékszik erre az esetre, mert bár eltöltött 15 évet a brit királyi család konyháján, nem minden nap kukkantott be hozzá a királynő.
Hosszú volt az út idáig, amikor 1982-ben alig 20 évesen bekerült a Buckingham-palota séfjei közé: sárgarépa-pucolással kezdte a munkát. No nem a királynőnek, hanem a lovaknak. Az ő feladata volt ugyanis azoknak a répáknak az előkészítése, hámozása és precíz darabolása, melyeket aztán vadászat idején a királynő lovaglóruhájának kis zsebébe tettek. Mert – ahogy a séf viccesen fogalmazott – “azok a répák sem a zsebekben teremnek” – utalva arra, hogy
mindent a konyhán készítenek el: a kutyák “menüjétől” kezdve a madáretetők tartalmáig a hatalmas királyi fogadások sokfogásos menüjéig.
Darren McGrady
Ahhoz azonban, hogy komplett fogadások menüit elkészíthesse egy séf, végig kell járnia a királyi konyha szamárlétráját. Még ha maga Gordon Ramsay jelentkezik királyi séfnek, akkor is! Hiába tud ugyanis egy Michelin-csillagos séf tökéletes Stroganoff-bélszínt készíteni, a királyi konyhán nem erre van szükség, hanem arra, hogy tökéletesen elsajátítsa az évtizedes, néha évszázados hagyományokat és recepteket (amely szerint a Stroganoff például paprika nélkül és nagyon kevés hagymával készül).
McGrady – akiből idővel a királyi család egyik vezető cukrásza lett – rendszeresen főzött a királynőnek és vendégeinek a windsori kastélyban. Ilyenkor egy kis füzetbe leírta ajánlatait – minden fogáshoz két variációt –, melyből aztán a királynő választott, mindig odafigyelve a vendégek kedvenceire is. Ha például András herceget várták vendégségbe, akkor mindig volt crème brûlée, míg Vilmos herceg kedvéért mindig csokis-kekszes sütit (a mi majomkenyerünkhöz hasonló sütit) kell készíteni. Ez az a sütemény, ami nélkül a királynő sem tud élni.
Minden nap többféle sütemény készül a királyi konyhán, de ezek többségéből csak egy-egy pici falatot eszik, a maradékot a személyzet kapja. Nem úgy a csokis-kekszes sütiből! Abból szinte nem lehet eleget készíteni: minden nap eszik belőle egy kicsit, majd visszakerül a hűtőbe, másnap megint felviszik neki, megint eszik egy picit, és ez így megy, míg az utolsó morzsáig el nem fogy. Ehhez hozzányúlni nem szabad, ha eltűnik belőle egy kis darab, azt azonnal észreveszi. Abban az esetben pedig, ha marad belőle, de a királynőnek máshol van dolga, akkor bizony a csokis-kekszes sütit is “odacsomagoltatja”, és viszi magával az útra.
Pazarlás, fokhagyma és fakanál a kézbe? Soha!
A királynő híresen takarékos, és ez az ételekre, konyhai alapanyagok használatára is vonatkozik. Egyszer egy lazacos fogás mellé kínált egész citromot küldött vissza a konyhára újrahasznosításra, mert szerinte ahhoz az adaghoz felesleges egy egész citromot adni, de rendszeresen megesik, hogy ha marad egy kis frissen sült hús, akkor azzal az üzenettel küldik vissza, hogy készítsenek belőle másnapra egy kis húspástétomot, vagy használják fel valamilyen módon, de semmiképpen ne dobják ki. Különösen igaz ez a királyi család vadászatai során elejtett állatok húsára, vagy a királynő által a kertben szedett zöldségekre-gyümölcsökre, ilyen esetekben még érzékenyebbek a teljes felhasználásra. Éppen ezért a szezonalitás is nagyon fontos szempont a mindennapi menü összeállítása során:
boldogan eszik epret júniusban a királynő, de ha januárban epres desszertet kínálnak neki – mert megtehetnék –, azonnal visszaküldi azt néhány keresetlen szó kíséretében.
A királynő kedvence egyébként az úgynevezett “Coronation chicken”, ami egy majonézes-enyhén fűszeres csirkeragu, a fokhagymát, az erősen hagymás és nagyon fűszeres ételeket viszont kifejezetten kerüli. Ez igaz mindannyiukra, a királyi család tagjai ugyanis nem engedhetik meg maguknak, hogy leheletük esetleg fokhagyma- vagy hagymaszagú legyen.
A királynő kedvéért mindig van készenlétben szendvics, édes teasütemény vagy gyümölcs, gyömbéres süti vagy csokitorta, esetleg egy kis mézes piskóta vagy csokis éclaire. Általában eszik egy-két szendvicset és egy pici sütit, és soha, de soha nem marad el a tea. A maradékokat a személyzet megkapja, többnyire a lakájok, inasok (mivel a királynő magánlakrésze túlságosan távol van a Buckingham-palotában a konyhától), ha viszont a vasárnapi nagyobb családi ebédre valamelyik másik kastélyban kerül sor, akkor a konyhai személyzet is nagy lakomára számíthat.
Bár különféle rendezvényeken 60 éves uralkodása alatt maga Erzsébet is kipróbált egy-két konyhai trükköt, ő maga nem főz, és ahogy McGrady séf fogalmazott, valószínűleg életében nem főzött semmit. Grillezni azonban nagyon szeret a királyi család: ilyenkor a konyhán előkészítenek mindent, a húsokat bepácolják, a köreteket elkészítik, és sokszor a grillezést is valamelyik séf végzi, de
megesik, hogy Fülöp herceg kedvet kap a sütéshez, és ő maga forgatja a húsokat a grillen, Erzsébet pedig segít letörölgetni a tányérokat, de a főzés művészetének zömében inkább csak élvezője, mint művelője.
Fejben azonban nagyon is jól főzhet, mivel minden új étel bevezetése előtt szükség van a jóváhagyására, így ha a séf szeretne frissíteni a választékon, akkor le kell adni a receptet, amit aztán Erzsébet-királynő személyesen tanulmányoz, és ha tetszik neki a recept, akkor mehet az új fogás, ha nem, akkor nem kerül a menübe.
Még több érdekesség a királyi családról az NLCafén:
- Ellesett pillanatok: Erzsébet királynő az anya, nagymama és anyós
- Aki a szerelem által lett királynő: II. Erzsébet
- Ilyen, amikor a királynő felköszönt egy állatot