Csokit igyál, ne alkoholt!
John Cadbury, a Cadbury csokoládét gyártó cég alapítója az egyik legnevesebb kvéker dinasztia tagja volt. Az 1600-as években „Barátok Vallásos Társasága” néven létrejött kvéker mozgalom arra törekedett, hogy Istennel személyes kapcsolatot alakítson ki. Követői egyszerű ruhákban jártak, kerültek mindenféle szórakozást (tilos volt táncolni, zenélni, alkoholt fogyasztani), csakis egymás között házasodtak, és a hosszas imádkozások mellett időnként belső fény járta át őket, amikor is transzba estek, és reszketés fogta el őket, innen is ered a nevük (kvéker: reszkető). Az állam persze nem nézte jó szemmel a kvéker közösséget, így tilos volt állami szolgálatba lépniük, és egyetemre sem járhattak. Többségük pénzügyi vagy kereskedelmi területen helyezkedett el, így John Cadbury is, aki 22 évesen nyitotta meg Birminghamben üzletét, ahol a gyarmatokról beszerzett termékeket árult. Teát, kávét, fűszereket, mustárt és kakaóport, melyből a tehetős vendégeknek ivócsokoládé nevű italt is készített (akkor még kézzel, mozsárban).
Hamar kiderült, hogy a kakaó és az ivócsokoládé a legsikeresebb termék az üzletben, aminek Cadbury különösen örült, mert a kakaó- és csokoládékereskedelem jól harmonizált a kvékerek nézeteivel, akik szerint a fő problémák nagy részét az angol társadalomban az alkoholfogyasztás okozta, és a csokoládés italt az alkohol tökéletes alternatívájának tartották.
A Cadbury család régi boltja Bournvilleben. (Fotó: Christopher Furlong/Getty Images)
A királynő kedvence
A kvékerek egészségtudatosan próbáltak élni, ezért is tartották fontosnak, hogy az alkohol helyett valami mást is tudnak az embereknek kínálni. Egyre többféle csokoládéitalt fejlesztettek ki, volt az üzletben lelkész csokoládéja, spanyol csokoládé, izlandi moha és megannyi különleges íz, melyek olyan sikeresek voltak, hogy maga Viktória királynő is rendszeresen rendelt tőlük, és 1854-re már a Cadbury volt a királynő hivatalos kakaó- és csokoládészállítója.
Volt azonban egy komoly probléma a kakaóval. Nagyon zsíros volt, több mint 50% volt a kakaóvaj-tartalma, így nagyon megterhelte az ínyencek gyomrát. A gyártók ezt különféle trükkökkel próbálták orvosolni, John Cadbury például burgonyalisztet kevert hozzá, de ez jelentősen rontott a minőségen, ezért valami más megoldásra volt szükség.
A nagy fordulatot az jelentette, amikor George Cadbury (John Cadbury fia) megtudta, hogy Hollandiában kifejlesztettek egy speciális présgépet, amivel jelentősen csökkenteni lehetne a kakaó zsírtartalmát. Angliában ez a technológia még ismeretlen volt, ráadásul a gép drága is volt, és csak tömegtermelés esetén térült meg az ára, így nagyon kockázatos volt a beruházás. Nem tudták, hogy lesz-e vajon elegendő kereslet a nagy mennyiségű kakaóra, de vállalták a kockázatot és szinte összes tartalékukat felélve belevágtak az újításba. Akkor ők még nem tudták, de ezzel alapozták meg világcéggé alakulásukat. Az új technológia segítségével létrehozott Kakaó Esszencia – bár drága volt – sikertermék lett, és új pályára állította a Cadburyt.
James Cadbury folytatva a családi hagyományt különleges csokoládékat gyárt, melyeket a lovecocoa.com-on értékesít. (Fotó: Chris J Ratcliffe/Getty Images)
Teniszpálya, kórház, szünnap – a 19. században?
A Cadbury azonban nemcsak a csokoládék miatt lett sikeres és világszerte híres. Hozzájárult ehhez az is, hogy – részben a kvéker világnézetnek köszönhetően – rendkívül felvilágosult módon vezették a Cadbury testvérek a céget. Egész tevékenységük olyan volt, hogy azt ma is megirigyelhetnék sokan. A fogyasztók és a dolgozók érdekeit mindig szem előtt tartották. Így például a gyerekek védelme érdekében sokáig nem engedték meg, hogy anyák dolgozzanak az üzemekben, emiatt ha egy ott dolgozó lány férjhez ment, egy ajándék kíséretében búcsúztak el tőle. De hasonlóan fontos volt a cég számára, hogy dolgozói sportoljanak, és hogy az állatokkal is tisztességesen bánjanak.
Amikor aztán a 19. század második felében akkorára nőtt a cég, hogy új helyre kellett költözniük, a Cadbury testvérek ismét – korukat megelőzve – nagyon tudatos döntést hoztak. Úgy gondolták ugyanis, hogy a városi élet teljesen lezülleszti a munkásokat, ott lehetetlen felnevelni egy egészséges nemzedéket, ezért a Cadbury gyárat (és vele együtt dolgozói számára otthonokat) a városon kívül, szép környezetben építették fel. Ők már akkor hittek abban, hogy rendkívül fontos, hogy a munkások méltó körülmények között éljenek és dolgozzanak, mert csak úgy fognak tudni jól teljesíteni.
Ők voltak az elsők, akik bevezették a szombati rövidített munkanapot, és nekik köszönhetik a britek azt is, hogy a nagy gyárakban is megtartják a munkaszüneti napokat. A Cadbury volt ugyanis az egyike az első cégeknek, akik bezárták az üzleteket és a gyártást a banki munkaszüneti napokon.
A bournville-i iskola és harangtorony. (Fotó: Christopher Furlong/Getty Images)
Az új gyártelepen olyannyira odafigyeltek a dolgozókra, hogy építettek nekik iskolát, kórházat, könyvtárat és fürdőt is. A rendszeres imádkozás mellett a sport volt a legfontosabb tevékenység a vezetők – és így a dolgozók – számára, ezért építettek úszómedencéket, teniszpályát és futballpályát is – mindezt az 1870-80-as években, amikor Anglia más munkásnegyedeit nyomorúságos állapotok jellemezték.
George Cadbury igazi filantróp volt: szinte a teljes bevételt jótékonyságra fordította, mert – hitével összhangban – mindennél fontosabbnak tartotta, hogy más embereknek segítsen. Több ezer embert tanított az általuk alapított iskolában, és amikor felvásárolták az üzem körüli területeket, akkor átadta annak használati jogát egy jótékonysági szervezetnek, azzal a feltétellel, hogy az ingatlanból származó jövedelmeket a település fejlesztésére,
illetve a lakásviszonyok reformjára fordítják. A munkások jogaiért küzdött minden lehetséges területen, még az általa megvásárolt Daily News újságot is erre használta, amikor pedig nem a munkásokért küzdött, Birmingham szegénynegyedének lakóit segítette. Szociális érzékenységét fia is örökölte, és bár az 1900-as évek első felében még jó kezekben volt a csokigyár, később különféle fúziók miatt sokat változott a cég, és ma már nincs Cadbury leszármazott a vezetők között. Pedig a csokigyártás nem állt meg egy pillanatra sem. Több mint száz éve egyazon recept alapján készül a csokoládé, és a mai napig a bournville-i gyárterületen zajlik a Cadbury csokik gyártása.
