Vékony ostyalap, habcsók, és sok-sok csoki – ilyen egyszerű, mégis maga volt a csoda. Ez volt „A” retró desszert, az édességes polc legnagyobb kincse. Négercsókot nem ettünk mindennap, ó, dehogy ettünk. Csak piros betűs ünnepeken, de akkor is csak egyet fejenként. Volt, aki felülről, a csúcs felől támadta meg a négercsókot, volt, aki előbb a talpát harapdálta le, és volt néhány merész, aki egy szuszra megette az egészet. Annyi biztos, hogy a végén mindig maszatosak voltunk.
Volt málnás, epres, citromos, kókuszos és vaníliás, de szinte mindegy volt, milyet kapunk, mindegyikért odavoltunk. Ma is gyártanak még négercsókot, de ma már csak vaníliás és málnás ízű kapható, és a rengeteg modern édesség között már nem is tűnik ki annyira. Azért egy retró bulinak még ma is elengedhetetlen kelléke.