Mindenki másképp hívja
Nálunk tócsni volt a krumplilepény neve, ezt szoktam meg, így nőttem fel, ezért amikor 10-12 évesen a Balatonnál megláttam az egyik strandbüfé pultjánál ácsorogva a nagy táblát TÓCSI felirattal, akkor azt gondoltam, hogy csak véletlenül elírták. Akkor még nem sejtettem, hogy ez csak a kezdet volt. Később, ahogy egyetemistaként az ország különböző pontjairól származó csoporttársaimmal időről-időre átbeszéltük a tócsni témát, rájöttem, hogy a tócsni az az étel, aminek a legtöbb neve van.
Elég csak a wikipédia oldalát megnézni, ahol így kezdődik a bejegyzés: „A tócsni (más nevein bandurák, bere, beré, berét, berhe, bodag, bramborák, cicedli, cicege, enge-menge, görhöny, hadi rántotta, harula, huláble, kremzli, krumplibaba, krumplimálé, krumpliprósza, lapcsánka, lapotya, lapotyka, lapsi, lepcsánka, lepkepotyi, mackó, macok, matutka, nyist, pacsni, pacsa, placki, ragujla, recsege, röstiburgonya, rösztike,taccs, tócsi, toksa) reszelt nyers krumplival és liszttel készült, zsírban, vagy olajban sült nemzetközi népi étel.” Megszámoltam, 39 különböző elnevezés!
A tócsni szó valószínűleg a tótlángos névből alakulhatott ki, a lepcsánka pedig a szlovák hlebcsánka szóból eredhet, ami „kenyérkét” jelent. A többi név is ismerősen cseng ma már, de bevallom, az enge-menge, a hadi rántotta, a nyist és a taccs még most is újdonságként hatott.
Nagyon sok verziója létezik a világban máshol is, ilyen a lengyel platzky, a cseh bramborák és babagudovica, a svéd rarakor, az angolszász hash browns, a zsidó konyhán a liszt nélküli latke, és természetesen a svájci röszti is.
Mindenki másképp csinálja
Az alaprecept eredetileg is nagyon egyszerű volt: a reszelt krumplit zsírban kisütötték, és mindig azzal egészítették ki, amihez éppen hozzá tudtak jutni. Kezdetben a szegények eledele volt, ma viszont már jó nevű éttermek és komoly séfek is szívesen kísérleteznek a tócsnival, ott van a legtöbb gasztrofesztiválon, igazi street food kedvenc, ami nagyon jól megállja a helyét a világsztár hamburgerek és csoda húsos szendvicsek mellett is.
fotó: thinkstock
Nyers reszelt burgonya, tojás és liszt az alapja, és zsírban, vagy olajban sütik ki. Csak az alaprecept hasonló, az elkészítési mód tájegységenként, családonként változik, legalább annyiféle variáció létezik, mint ahány neve van. Az alaprecept ugyanis nagyon jól variálható, az ízeivel harmonizáló hozzávalókkal, fűszerezéssel és különféle feltétekkel gazdagítható.
Olcsó, egyszerű, finom, maga a tökéletes gyors vacsora (bár van olyan vidék is, ahol a tócsni klasszikus reggeli ételnek számít). Ilyenkor általában magában esszük, de húsos fő fogás mellé köretnek is kitűnő. Sőt, a tócsni massza akár töltelékként, akár bő olajban sütött hússzelet bundájaként is használható (ezek a különféle borzasok, mivel a reszelt krumpli miatt kissé kócosak lesznek a kisült szeletek). Mini formában vendégváró falat is lehet belőle, de van, aki leves mellé kínálja „kenyérként”.
Tócsnivariációk
A hagyományos, magyaros tócsni masszájába reszelhetünk fokhagymát, vagy adhatunk hozzá egy kis hagymát is, a kész tócsnit pedig tálalhatjuk tejföllel (fokhagymás tejföllel) és kovászos uborkával. De itt még nem ér véget a tócsnivilág! Bátran lehet használni a fűszereket, a zöld fűszerek mellett érdemes kipróbálni a curryt, gyömbért, esetleg a kurkumát is – így keleties ízvilágú lepényeket kapunk. Szárított paradicsommal, kapribogyóval, olívabogyóval mediterrán ízvilágú tócsnit is készíthetünk.
Keverhetünk a tésztájába apróra vágott gombát, maradék, felaprított sült húst, darált tepertőt, kukoricát, cukkinit, répát, sőt, van, aki egy kis reszelt almában látja a tökéletes tócsni titkát. Olvaszthatunk a tetejére egy kis sajtot, vagy kínálhatjuk párolt spenóttal és tükörtojással is, és nagyon finom a juhtúróval töltött tócsni is.
Kínálhatunk mellé szószokat, a fokhagymás tejföl mellett vagy helyett a paradicsommártás, a tormás, snidlinges-tejszínes, mustáros, szardellás vagy chilis szósz is nagyon fel tudja dobni a tócsni ízét, de kóstoltam már „görögös” tócsnit is: natúr tócsni volt sok-sok tzatzikivel megpúpozva.
Akkor az igazi, ha bő olajban sütjük, de meg lehet sütni sütőben is: ilyenkor sütőpapírral bélelt tepsire halmozzuk a krumplis masszát, kevés olajjal meglocsoljuk, és forró sütőben megsütjük. Ha a masszához keverünk egy kis reszelt sajtot is, akkor olaj sem kell rá, és ráadásul nagyon finom, omlós, de ropogós lesz a lepényünk.
