Akárhogy is, mindenkinek megvan a villantós kajája. Lehet az séf egy menő étteremben, felkapott gasztroblogger vagy vánnábí konyhatündér, mindenkinek megvan az a receptje, amit akkor csinál, ha az elkápráztatás a cél. Biztos megvan mindenkinek az ilyen sütije is, de én ragadozó vagyok, ráadásul a hiénák közül való, szóval nem én leszek az, akinek a nevét a család új kedvenc desszertje miatt foglaljátok imába.
Bajai vagyok, tőlem elvárás, hogy minden szezonban legalább egyszer főzzek halászlét, bográcsban, szabad tűzön. Ezen gyorsan túl szoktam lenni, a hosszú évek alatt megtanultam azt is, hogy a halászlé csak nekünk egytálétel, másoknak meg csak egy leves, szóval csinálok hozzá másodikat is, hiába esik ez felénk az értelmezhetetlen kategóriába. Nem beszélve arról, hogy két napig ehetem a halhúst, halkocsonya meg persze nem marad, mert a nem bajaiak az utolsó cseppig kimerik a levet.
Tegyük el a bográcsot, vegyük elő a tepsit
A hal után aztán megnövekednek az elvárások, szóval villantani kell valamit. Az elmúlt húsz évben tekintettel voltam a trendekre, így volt szték meg bőrén sült lazac, rozé kacsamell, bárány. Pancsoltam habokat a tányérra, kipipáltam a kovászosuborka-krémlevest, a sütőtökkrémlevest, csináltam kolbászchipset meg zellerkrémlevest, füstöltem halat, tettem az asztalra egészben sült fogassüllőt.
De! Egyik ételnek sem volt olyan sikere, mint a tepsis krumplinak.
Gyönyörű, gyönyörű oldalas! (kép: Hódos Hajnalka)
Tepsis krumplit két esetben csinálunk: amikor vendégek jönnek, és fáradtak, elcsigázottak vagyunk, és fogalmunk sincs, mit kéne főzni. És akkor, mikor olyan vendéget várunk, akit szeretünk, és aki szeret enni. Egy közös, Bilagittal záródó együtt evés megszilárdítja a barátságokat és létrehozza az intimitást, higgyétek el.
A tepsis krumpli igazi őszi kaja, főleg azért, mert két és fél órán keresztül pörgetjük a villanyórát a sütővel. Persze én képes vagyok július közepén hazaérkezni másfél kiló bőrös malachússal a bajai hentestől, és száraz tényként közölni, hogy tepsis krumpli lesz a vacsora. Az anyai szeretet erre azt a választ adja, hogy szó nélkül leengedi a redőnyöket, majd bugyi-melltartóra vetkőzik a logikus válasz helyett, ami úgy szól, hogy édes gyerekem, te nem vagy normális.
A bőrös malachús ritka kincs, becsüljétek meg. Ha nincs, nem kell bánkódni, oldalassal ugyanolyan jó lesz, sőt a vacsora végén a tepsiből közös tunkolás élménye ebben az esetben megfizethetetlen.
Sertés, te csodás!
A disznó, mint olyan, amúgy is a világ csodája, az oldalas meg az egyik legjobb hús, amit ebből a gyönyörű állatból kinyerhetünk.
Szóval vegyünk négy személyre két és fél kiló oldalast.
Nyugi, elfogy.
A húst vágjuk fel nagyobb darabokra. Egy ideig két bordásra vágattam a hentessel, aztán rájöttem, ha nagyobbak a húsok, jobb lesz. Sok dolgunk nincs vele, megmossuk, felitatjuk róla a vizet, sózzuk és borsozzuk, aztán 100-120 fokon, alufóliával lefedve mehet a sütőbe. Öntsetek alá egy pici vizet.
Ennyi a szigorúan vett recept, a többi habitus, ízlés és gyomor kérdése.
Krumplit nyilván tegyünk alá, hiszen az étel neve az, hogy tepsis krumpli. A krumplit érdemes késsel szeletelni, nem gyalulni, hogy kissé vastagabbak legyenek, mert a tepsi szélén megsült, odaragadt darabokért majd élet-halál harcot lehet vívni, ha elkészült.
Mit tegyünk még a tepsibe?
- Negyedre vágott hagymát.
- Megtisztított, félbe vágott répát. Paszternákot. Zellert. A sült paszternák és a sült zeller az istenbizonyíték kategória, nyugodtan próbálkozzatok vele akkor is, ha ezek nemszeretem zöldségek.
- Aztán jöhet még édesburgonya,
- negyedbe vágott alma,
- gomba,
- ó, és fokhagyma. Ha nagyobbak a fejek, vágjátok félbe, a kisebbeket egészben tegyétek a tepsibe.
Mikor egy órája a sütőben van a hús, vegyétek le róla az alufóliát, mehet rá a krumpli. Én ilyenkor csorgatok a húsokra egy kis olvasztott disznózsírt is. A krumplit sózom. Mikor a krumpli félig megsült, mehet rá a többi zöldség is. A gombát és az almát rakom rá utoljára, mert ezeknek elég tíz perc, hogy jól átsüljenek.
Tunkolás. Sercli. Pont.
A tálalása végtelenül egyszerű: rakjuk a tepsit az asztal közepére, és mindenki szedjen, amit szeret. Az oldalas piros-ropogósra sül, ha beleszúrjuk a villát, egyszerűen szétesik, olyan omlós. A zöldségek pirosak és roppanósak, a megsült fokhagyma édes és krémes, az alma fűszeresen illatos.
Feltétlenül készítsünk még ki tejfölt, mert mindig van olyan gyomoragyú fanatikus, aki tesz rá egy-két evőkanállal, és ropogós héjú kenyeret, hogy legyen mivel tunkolni az isteni szaftot a tepsi aljáról.
És persze valami savanyúságot.
Aztán dőljünk hátra, és vigyorogjunk zsíros szájjal. Mondogassuk, hogy együtt lenni jó, de együtt enni még jobb, és koccintsunk valami testesebb vörösborral.
