Fogadjunk, hogy grízből eddig csak bébipapit csináltál. Na de majd most!

Két téma van, amivel az egész rovatot meg lehetne tölteni, akár úgy is, hogy minden héten írunk róla. Az egyik a „Mit főzzek holnap?”, a másik a „Megőrülök, mit adjak enni a gyereknek, amit meg is eszik?”

Mindkettőről készül a cikk, az a fajta, amiért azt vetitek majd a szememre, hogy hideg, érzelmektől mentes, kissé leereszkedő, és nincs benne semmi szív, de addig is igyekszem olyan kipróbált ételekről írni, amiket reményeim szerint meg is fogtok főzni, mert nem kell hozzájuk más, mint az, hogy egy kicsit bátrabbak legyetek, és elvonatkoztassatok az úgynevezett magyar konyhától. Vagy ha úgy tetszik, az, hogy kilépjetek a komfortzónából, de ezt én nem szoktam ebben a formában leírni, mert az én problémám inkább az, hogy hogyan találjak vissza a komfortzónámba.

Szóval, itt a búzadara, leánykori nevén a gríz, amiből a magyar konyhák többségében kétféle étel készül: túrógombóc vagy tejbepapi. A túrógombócnak természetesen megvan a maga létjogosultsága, a tejbepapiról már nem mondanám el ugyanezt, én a tejberizsesek táborát erősítem.

Itt van azonban a gnocchi alla romana, ami egy főétel – ezzel tessék megbarátkozni, és lehetőleg ne rántott hús mellé kínálni köretként –, és szintén grízből készül. Egyszerű, mint a faék. Nem igényel speciális konyhatechnológiát vagy alapanyagot, és mint az egyszerű ételek általában, jó.

Krumplinudli olasz módra: készíts te is házi gnocchit!

Ez valóban egy római étel, de hogy gnocchinak miért hívják, arról már fogalmam sincs, és talán nem is érdekes. A lényeg, hogy rövid időn belül valami isteni kerül az asztalra.

A hozzávalók

• 750 ml tej
• 170 g búzadara
• 2-3 tojássárgája
• 150 g reszelt parmezán
• 50 g sótlan vaj
• 1 zúzott fokhagymagerezd
• 1-2 babérlevél (elhagyható)
• reszelt szerecsendió
• csipetnyi só

Gnocchi alla romana (Fotó: Thinkstock)

Az elkészítés

Forraljuk fel a tejet a babérlevéllel, a fokhagymával és egy kevés sóval. Mikor a tej habosodik, húzzuk le a tűzről, és apránként szórjuk bele a darát, folytonos keverés mellett, hogy ne legyen csomós. Mérsékeljük a tüzet, és addig főzzük a grízt, amíg el nem válik a lábos aljától. Amikor ezzel megvagyunk, keverjük hozzá a tojássárgákat, a szerecsendiót, némi sajtot, és ha kell, sózzuk.

Egy tepsibe vagy a munkapultra terítsünk egy sütőpapírt, és terítsük szét rajta a masszát kb. egy centi vastagságúra. Ha ezzel megvagyunk, várjunk, míg teljesen kihűl.

Amikor a gríz kihűlt, pogácsaszaggatóval szaggassuk ki. A maradék masszát újra gyúrjuk össze, és azt is használjuk fel. A pogácsákat hőálló tálban rakjuk szépen egymás mellé, úgy, hogy kissé takarják egymást. Kenjük meg olvasztott vajjal a kerek gnocchikat, szórjuk meg őket a parmezánnal, és toljuk be a tálat a sütőbe.

Forró, 200 fokos sütőben kb. húsz percig süssük, amíg a pogácsák széle aranybarna nem lesz. Körülbelül 16 darab lesz belőle. Kész is.

Tényleg nem kell hozzá húst enni. Nem kell hozzá mártást, szószt sem csinálni. Félszáraz vörösbort kell önteni egy pohárba, azt kell hozzá inni.