A január általában senkinek sem a kedvenc hónapja, béna és kilátástalan, így aztán a legtöbben – miután három nap alatt letudták az új év alkalmából indított fogyókúrát – elkezdenek a farsanggal vigasztalódni. Báli szezon meg minden, nem mintha nem lehetne egész évben ugyanúgy bálozni, bulizni és partizni, de hát ilyenkor egyenesen muszáj. Segít túlélni a telet.
Szóval a dolgok jelenlegi állása szerint semmiképpen sem számít merész jóslatnak, hogy hamarosan sokan farsangi bálba mennek, ahol két dolog biztos lesz: farsangi fánk és pogácsa. Egyrészt azért foglalkozunk most az utóbbival, mert a farsangi fánkhoz még nem vagyunk elég erősek lelkileg a karácsonyi-szilveszteri sütésfőzés-maraton után, de főleg azért, mert a legkevésbé sem szeretnénk egy órát állni a forró olaj fölött. Most még.
Pogácsát azonban lehet sütni viszonylag kis erőfeszítéssel is. Persze, egyáltalán nem törvényszerű, hogy gyorsan lesz pogácsa, mert természetesen tudunk olyat is, ami egész nap készül. Ennek megfelelően három pogácsareceptet is mutatunk most: egy villámgyors könnyűt, ami túrós, aztán egy parmezánosat, ami szintén villámgyors és könnyű, és egy egész napos programnak is beillő, háromszor hajtogatott, kelt csodát.
Ezt az utóbbit akkor szoktam bevetni, amikor többféle sütit is tervezek sütni, és rá tudok szánni egy egész napot. Most mi van, igen, vannak emberek, akiknek a sütés a hobbijuk. Nem mindegy, hogy a kertben kapirgálunk egész nap, kirándulunk a Börzsönyben, makramézunk, vagy sütit sütünk? A lényeget tekintve mindegyik örömteli időtöltés. Már amennyiben szereti az ember az ilyesmit.
Parmezános pogácsa
Ha imádod a sajtot, akkor ez a te műfajod. Kétféle is kell bele, az egyik az íze miatt a parmezán, az ára és az elérhetősége miatt viszont inkább a Grana Padano, a másik pedig a trappista.
A recept teljesen hülyebiztos egyébként, még én is meg tudom jegyezni. Mindenből tíz deka kell bele, plusz egy tojás meg a só, de mivel senki nem áll neki negyven deka pogácsát sütni (kivéve, ha úristen, fél óra múlva itt vannak a vendégek), inkább készíts dupla adagot. Ha meg buliba viszed, akkor triplát.
Hozzávalók:
- 10 dkg reszelt parmezán (vagy Grana Padano). Ne a reszeltet vegyed, hanem reszeld le otthon.
- 10 dkg reszelt trappista (dettó)
- 10 dkg vaj (szerintem elég 8 is, a többi úgyis csak kisül belőle, de könnyebb megjegyezni a tízet)
- 10 dkg liszt
- 1 tojás
- 1 kávéskanál só
- a tetejére magvak, ha szereted és van otthon
Elkészítés:
Bekapcsolom a sütőt 170 fokra. Összekeverem egy tálban a lisztet és a sót, összemorzsolom a vajjal, hozzáadom a többi hozzávalót, és összegyúrom. Lisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtom, pogácsaszaggatóval kiszúrom, sütőpapírral kibélelt sütőlapra teszem, és aranybarnára sütöm.
Ez nem egy foszlós pogácsa, cserébe viszont annyira finom sajtos, hogy ha egyszer megkóstolod, erről fogsz álmodni. Egyébként azért szokták kis adagokban készíteni, mert melegen a legfinomabb, és külön plusz pont, hogy a kiszaggatott, nyers pogik remekül bírják a fagyasztást – egyben vészhelyzet esetén a kisütést.
A tészta tojás nélkül is működik, csak akkor tegyél bele helyette egy evőkanál tejfölt, és teljes kiőrlésű liszttel is finom lesz – mert mi tekintettel vagyunk mindenféle diétára még így januárban. Szívesen.
Túrós pogácsa
Hasonló adottságokat mutat ez is, mint a parmezános pogácsa: könnyű megjegyezni a receptet, és villámgyorsan el lehet készíteni. Az íze és az állaga viszont egészen más: ez egy foszlósabb pogácsa, és nem sajtos, hanem túrós íze van, értelemszerűen. Ezt is nagyon fogod szeretni.
Hozzávalók:
- 10 dkg liszt
- 10 dkg túró
- 10 dkg vaj
- 1 kávéskanál só
- 1 tojás, amivel megkenjük a tetejét. A tésztájába nem kell.
A szárazakat összekeverem, összemorzsolom a vajjal, belegyúrom a túrót, kinyújtom, kiszaggatom, a tetejét megkenem, 170 fokon kisütöm. Természetesen a 10 dekás mennyiségeket csak viccből írtam, valójában ebből az 50 dekás (ötszörös adagot) készíti mindenki, mert annyi van egy zacskó túróban. El fog fogyni.
Háromszor hajtogatott pogácsa
Ez meg az igazi, békebeli, nagymamás pogácsa, kemény vonalas konyhatündéreknek. Foszlós, gyönyörű, sokáig friss és puha marad, imádom. Ez az, aminek a recepttáramban az a címe, hogy Pogácsa. Így, minden jelző nélkül. A Pogácsa.
Valójában munka nem sok van vele, inkább csak időt kell hagyni neki, amíg háromszor megkel.
Hozzávalók:
- 50 dkg liszt
- 2 teáskanál só
- 10 deka reszelt sajt (Grana Padano adja a legjobb ízt)
- 1 dl tej
- egy csipet cukor
- 5 dkg élesztő
- 10 dkg vaj
- 15 dkg disznózsír
- 2 db tojássárgája (vagy egy egész tojás, ha nem hiszel a megmaradt fehérjékben)
- 1,75 dl-es tejföl, de ezt óvatosan, apránként kanalazd bele, nem biztos, hogy mind kelleni fog
A tetejére:
- 1 tojás
- 10 dkg reszelt trappista
Meglangyosítjuk a tejet, hozzáadjuk a pici cukrot, és elmorzsoljuk benne az élesztőt. Amíg felfut, kimérjük egy tálba a lisztet, belekeverjük a sót és a reszelt parmezánt. Összemorzsoljuk a zsírral és a vajjal, majd összegyúrjuk a többi hozzávalóval (a tejfölt apránként adjuk hozzá, valószínűleg nem lesz szükség az egészre). Amikor összeállt a tészta, deszkán dolgozunk tovább. Kezelhetően lágy tésztát kell kapnunk. Meleg helyen, letakarva a duplájára kelesztjük.
Ha megvan, kinyújtjuk téglalap alakúra, háromba hajtjuk, először keresztbe, majd utána hosszába. Úgy képzeld el, mintha egy A4-es papírt hajtogatnál bele egy francia borítékba, csak utána az így kapott keskeny és hosszú tésztát is háromba hajtjuk, hogy csinos bucit kapjunk. A közepe legyen felül, a vége alul, különben kihajlik.
Letakarjuk, megkelesztjük.
Amikor megkelt, megint kinyújtjuk, majd megint háromba hajtjuk.
Letakarjuk, megkelesztjük.
És megint kinyújtjuk, összehajtjuk.
Letakarjuk, megkelesztjük. Mondtam, hogy el fog tartani egy darabig, de ez lesz az utolsó. Végül kinyújtjuk ujjnyi vastagra, nagyjából négyzet alakúra, megkenjük egy felvert tojással, ráreszeljük a trappistát. Nem pogácsaszaggatóval dolgozunk, mert ennek a tésztának a lehullóit nem illik újra összegyúrni. Késsel 3 centiméteres csíkokat vágunk, majd ezeket felvágjuk kockákra. Sütőlapra helyezzük, és előmelegített sütőben, légkeveréssel (ha van) 170 fokon pirosra sütjük.
Melyiket a három közül?