Ismerjük el, hogy február közepétől egyre nehezebb olyan mondvacsinált és a világ folyása szempontjából abszolút lényegtelen dolgok iránt érdeklődést mutatni, mint például a munka. Az ablakon túl ugyanis ott a világ, a való élet: süt a nap, csicseregnek a madarak, duzzadnak a rügyek, és éled a világ. Ezek a fontos dolgok: a létezés maga, meg a természet körforgása.
Ilyenkor mintha evolúciós parancs lenne, úgy csatlakozunk rá lelkileg a természetre. Valami megmagyarázhatatlan kényszert érzünk, hogy teremtsünk, el akarjuk szórni a magvainkat, ki így, ki úgy, ugyebár, de mi maradjunk a veteményesnél.
Itt a tavasz! Irány a gazdabolt! (Fotó: Belső Olga)
Ebből lesz az, hogy az ember, mintegy félig öntudatlan állapotban, beront az első, útjába eső gazdaboltba, és megvásárol bármit, amit el lehet ültetni a földbe most azonnal. Nos, a vetőmagárakat tekintve ebből nagy baj nem lehet, mégis érdemes egy kicsit tudatosabbnak lenni, és elmélázni előbb a dolgon. Megtervezni a kertet aszerint, hogy mire lesz szükségünk a konyhában. Nehogy ti is úgy járjatok, mint én tavaly, amikor kikelt az összes paradicsom- és bazsalikommagom, és ott álltam mindkettőből 80-80 palántával, meg tíz négyzetméter konyhakerttel. Meg volt olyan év is, amikor találtam a sufniban egy zacskó karalábémagot, és viccből elvetettem. Abban a szezonban nagyjából karalábén élt a teljes szomszédság és rokonság – idén meg pesztón, ami a bazsalikom-balesetből következett.
Természetesen ettől még nyugodtan beronthatsz a gazdaboltba, ha azt diktálják a hirtelen feltörő igényeid. Azt is megmondom, mit vegyél: kesztyűt.
Arra biztos szükség lesz. Továbbá nyugodtan vásárolhatsz sárgarépamagot, azt már most, a hétvégén el is vetheted. Vehetsz petrezselymet is, mert ezek így járnak, kéz a kézben. Az persze már más kérdés, hogy a petrezselyem sajnos nem fog sikerülni, ahhoz ugyanis nagyon profinak kell lenni, hogy értékelhető gyökereket tudjál termelni, de nem baj, az is fél siker, ha mindig van friss petrezselyemzölded. A sárgarépa nem ilyen kényes, ha jó porhanyós talajba ülteted és locsolod, mindig lesz miből levest főznöd, ha hirtelen kell.
Aztán vegyél még spenótmagot több zacskóval, el is szórhatod az elsőt már a hétvégén. A következő hétvégén még egy zacskóval, és az azt követőn is, így nem egyszerre lesznek kész és magzanak fel. A spenót egyébként nem csak főzeléknek jó, nyugodtan tehetjük salátába, lasagnéba, süthetjük quiche-re, szóval vannak benne lehetőségek. Vagy csak úgy, fokhagymás olívaolajon megfonnyasztjuk, tessék, köret, és milyen finom!
Rukkola, napfény, dolce vita (Fotó: Belső Olga)
Ha már a zöld leveleknél tartunk: ha szereted, vegyél rukkolamagot. Gyorsan kikel, és onnantól szinte örökké terem, hálásabb növényt nehezen lehet találni. Az én kiskertemben jelen pillanatban is itt zöldell a rukkola, úgy nő, mint a gaz, túlélte a telet is.
Szükség lesz még a kertben paradicsomra, jó sokra. Mivel én a gerillakertészet híve vagyok, nem ások és nem tépek ki kultúrnövényt, általában megvárom, hogy kiderüljön, mi az, ami magától is kikel tavalyról. Ehhez elég nagy önuralomra van szükség, de megéri: magától lesznek paradicsompalántáim, legfeljebb átültetem őket, ha rossz helyen nőttek. Ha viszont még május végéig nem mutatkoznak a jelek, akkor villámgyorsan veszek a piacon néhány palántát, és a földbe is dugom mindet rögtön. Volt már, hogy június közepén tudtam csak ültetni, abban az évben 50 kiló zöldparadicsom termett, és nagyjából kettő érett be. Lehet próbálkozni a paprikával is, elképesztően „ugyemegmondtam” érzés, amikor hazaér a család a nyaralásból, és bevásárlás nélkül, a kertből az asztalra tudunk tenni egy lecsót ebédre.
Saját paradicsom – a boldogság maga (Fotó: Belső Olga)
A biztonság kedvéért hagymát és fokhagymát is érdemes duggatni egy keveset, annak is most van itt az ideje. A tavaszi fokhagyma ráadásul remekül tárolható, ha véletlenül nem fogy el. Az őszi fokhagyma meg nagyobbra nő, valamit valamiért.
Az édesburgonya hajtatáshoz már későn szólok, de azért mondom, hogy az enyém hogy áll jelen pillanatban: 3 hajtása is van már, de májustól biztosan lehet venni palántát is a piacon. Lesz még a kertben – szintén vásárolt palántáról – néhány tő zeller, karalábé, kelbimbó, padlizsán, cukkini meg uborka is, olyan, amit fel tudok futtatni a teraszkorlátra. Két-három növényért nem érdemes egész zacskó magokat venni ugyanis.
Valamirevaló kert nem lehet meg borsó és zöldbab nélkül. Persze anyagi haszna egyáltalán nincs, egyszer eszik belőle a család, ráadásul egészen vicces összehasonlítani, hogy mennyit kell velük bajlódni, ehhez képest négyszáz forintért lehet kapni egy kilót konyhakészen, fagyasztva. Mégis mindenki termeli, akinek konyhakertje van, egyrészt azért, mert a gyerekek imádnak borsóra vadászni, másrészt meg azért, mert úgynevezett rizóbiumos gyökerük van, vagyis megkötik a nitrogént. Magyarul, amit a hüvelyesek után ültetünk a földbe, az jó eséllyel sikerülni fog, sőt dagadtra nő.
Ezzel nagyjából el is fogy az összes hely, habár a kerítés tövébe mehet még pár szem csicsóka. Azt most úgyis felkapták, és akkora csodaként kezelik, mintha nem termett volna ötven éve is minden tanya tövében magától.
Málna van, szilva nincs (Fotó: Belső Olga)
A szamócának már csak a rózsaágyásban jutott hely, a málna meg a komposzt mellett lakik – ez az a két gyümölcs, ami egyik évről a másikra képes termőre fordulni, ellentétben például a szilvafával, amit három éve ültettünk, de eddig összesen 10 levelet volt képes kiköhögni magából.
Kellenek viszont még fűszernövények. A petrezselyemről már volt szó, ez elég könnyen önfenntartóvá tehető. Kétnyári növény, a magokat a második évben hozza, amit a meleg nyáron el is szór. Ha békén hagyjuk a helyét, újra ki fog kelni, és mindig lesz friss petrezselyemzöld. Télen is.
Jól jön még egy cserép menta is, nyugodtan vedd meg a szupermarketben, és ültesd ki, ha van hova. Ég és föld a különbség a cserépben sínylődő és a szabad földben burjánzó növény között, de figyelem: a menta erősen invazív, ha egyszer volt belőle, soha többé nem fogod tudni kiirtani, csak szólok. Ha szereted a mexikói ételeket, akkor kelleni fog egy koriander is, nálam az is önfenntartó. Jól jöhet még a snidling is.
Fájdalom, vaníliát, szerecsendiót és citromot nem fogunk tudni itthon termelni egyelőre, de nem baj, mert legalább akkora elégedettséget fogunk érezni az első saját termésű paradicsom letépésekor, mintha a legfinomabb madagaszkári vaníliababot állítottuk volna elő a saját kezünkkel.