Legyen saját fűszerszörpöd!

Ilyenkor ősszel érzelmileg felhorgad bennem az őstermelő, még a géllakkozott körmeimet is tövig csiszoltatom, hogy zavartalanul átadhassam magam a betakarítás buja örömeinek. Ez idő tájt a metszőolló lesz a legjobb barátom, a kosár az elmaradhatatlan hozzátartozóm, a derekamban meg kezdődik a hexensussz, de kit érdekel, amikor szüretelhetek!? Megjegyzem, pont itt az ideje a betakarításnak, mert vészesen kornyadoznak már a levelek, még csak az kéne, hogy fagy jöjjön rájuk!

Megszállott fűszernövény-termelő vagyok. Nyilván nem úgy kell elképzelni a kertemet, mint a Pannonhalmi Főapátság birtokait, bár, ha jobban belegondolunk, mégis, csak miniatűrben. A kamrámat meg, mint egy vajákos asszonyét: tele mindenféle üvegcsékkel meg főzetekkel, csak nálam minden finom.

Fűszernövényekből egy csomó jó dolgot lehet készíteni, ezért érdemes velük foglalkozni. Mármint, ha valakinek ez a hobbija. Egyébként nem, mert fűszert fillérekért lehet vásárolni a boltban. Amit meg nem: sáfrányt és vaníliát úgysem tudsz otthon termelni, sajnos. Szóval, kell hozzá némi elszántság, de lehet szeretni.

A fűszer illatozik, amikor megsimogatod, de nem nyávog, nem hullajtja a szőrét, nem harapja meg a postást, és simán elutazhatsz tőle nyaralni.

Száradnak a fűszerek. (fotó: Belső Olga) 

De mit csináljunk vele?

A múltkor arról dumáltunk Andi barátnőmmel, hogy oké, hogy megtermett nála egy csomó fűszer, jobban mondva a súlyosan invazív mentája kiszorított három másik kultúrnövényfajt a kertjéből, de most mit csináljon vele? Hát, szárítsd ki teának! Oké, csak szárítás közben rászáll a por, meg a legyek, meg beszövi a pók, szóval, két hét múlva, mire ropogós lesz, abban az állapotban már egyáltalán nem tűnik olyan jó ötletnek megenni, esetleg forró vízben feloldani, majd felhörpinteni a rákerült ezt-azt.

Hát, igen, a fűszernövényeket az eresz alatt, csokorban fellógatva szárítani gyönyörű és romantikus idea, csak sajnos ellenkezik a józan ésszel. Olyan, mint a bodzaszörp, amibe a fotó kedvéért belevágtak karikára fél kiló citromot. Jól néz ki, de íze nem lesz, mert a citromot nem elég áztatni, azt bele kell facsarni, csak az nem mutat olyan gusztán a fotón.

Felejtsd el Provence-t!

Így van ez a fűszernövényekkel is. Mármint, ha dizájnelemnek szánod a fűszernövénycsokraidat, akkor nosza, szárítsd az eresz alatt, fejjel lefelé felakasztva, nyugodtan. Ebben az esetben azonban számolnod kell vele, hogy le fogják tojni a madarak, a pókok meg a legyek is. Ha nem látod, akkor is, és ettől fogyaszthatatlanná válik. Én legalábbis már nem tenném a pörköltbe az így megdolgozott lestyánt.

Sokkal kevésbé romantikus, de annál praktikusabb, ha a fűszernövényeket régi függönybe csavarjuk, és úgy akasztjuk fel száradni. Oké, kinek vannak manapság elfekvőben régi tüll függönyei, senkinek. Maradjunk a realitások talaján: zárjuk mosózsákba, és még a kötözéssel sem kell bajlódni. Egy cipzár az egész, és meg is oldottuk a fűszerszárítás problémáját. Tömjük nyugodtan tele a zsákot, a fűszernövény úgy össze fog száradni, hogy a végén csak egy félmaréknyi marad. Időnként azért érdemes megrázogatni, biztos, ami biztos, be ne penészedjen.

A fűszerszörp is menő

Fűszerszörpöt tavasztól őszig bármikor lehet készíteni. Na, ez az, amiért szerintem tényleg megéri anyagilag is ezzel foglalkozni. Ha van otthon fűszerszörp, soha nem kényszerülsz bolti, adalékos, ki tudja mit tartalmazó szörpöket és üdítőket vásárolni, és mindig van mivel megkínálni a vendégeket, méghozzá házi különlegességgel, ezt csinálják utánad! Gasztroajándéknak is szuper, főleg, ha csinos csatos üvegbe zárod.

Így készül

Az elkészítése elég egyszerű, csak úgy kell időzíteni, hogy másnap legyen egy órád foglalkozni vele. Az egyik nap beáztatjuk az ágakat, a másik nap befőzzük. Tovább nem lehet vele várni, mert bebüdösödik.

A jól megmosott fűszernövényágakat, amiknek a végéről levágtuk a virágot, betesszük egy nagy fazék vízbe. Másnap öntünk hozzá két liter vizenként egy kiló cukrot, és elkezdjük felforralni. Kivesszük a fűszernövényeket, mert a melegítéstől biztos nem lesz finomabb, majd adunk hozzá citromlevet (nem citromkarikákat: belefacsarjuk). Utána dobhatjuk a citrom héját is, csak mossuk meg előbb alaposan.

Teszünk hozzá citromsavat, mert szükség van a savanyúságára, és a tartósító hatására is. Érzésre, mondjuk literenként egy teáskanállal, de leginkább ízlés szerint. Amikor feloldódott az összes cukor, elkezdjük hígítva kóstolgatni, belőjük az ízét. Ha elégedettek vagyunk, sterilizált üvegekbe szűrjük a szörpöt (az esetleg benne maradt bogarakat, ilyesmit már rég kipöcköltük), és mehet az egész a dunsztba.

Ez egy mojito. Saját fűszerekből. Menő, mi? 

Ez egy mojito. Saját fűszerekből. Menő, mi? 

Gasztronómiai alapanyag

Ez egy univerzális fűszerszörprecept, mentából, citromfűből, levendulából is finom, sőt készítettem már bazsalikomból és zsályából is – ezekhez azért kell némi gasztrokalandor szemlélet, belátom.

Szükség esetén a szörp könnyen továbbfejleszthető menta- vagy levendulazselévé, utóbbi például elég jól áll a májpástétomnak, kétség sem fér hozzá. Sőt, egyenesen sírni fogsz utána, ha egyszer már kipróbáltad így.

A mentaszörp egyébként, összetevőit tekintve szuper mojitoalap, ha abból készíted, az ízek benne lesznek az italodban (plusz fehér rum). Ezen kívül már csak dizájnelemként lesz szükség némi mentalevélre meg lime-ra, citromra. Egye fene, ilyenkor már vághatod karikára.

Nyitókép: thinkstock