Egy valamire való gasztro rovatban a medvehagymával kezdődik a szezon. Múlt héten a medvehagyma felkerült a boltok polcaira, márpedig ez azt jelenti, hogy szezon van.
Természetesen van medvehagyma-lelőhelyem, természetesen eszem ágában sincs elárulni, hogy hol, mert az eszetlen tömegek, akik ilyenkor két kézzel csupálják és tömik a nájlonzacskóba, még nem fedezték fel, és ha ez rajtam múlik, nem is fogják. Ez nem egy rosszindulatú, aljas és önző döntés, egészen egyszerűen az van, hogy úgy gondolom, aki csak azért menne ki az erdőbe, hogy ott kíméletlenül, kilószámra, gyökerestül tépje a zöld levelet, miközben letapos és átcsörtet mindent és mindenen, az maradjon otthon. Ha halat ennénk, akkor sem feltétlenül horgászni indulunk, hanem a halboltba, ugye.
Zöld tenger. (Fotó: Pixabay)
Aki medvehagymát szeretne, vegyen az üzletekben vagy a piacon. Vagy látogasson el valamelyik fesztiválra: idén Orfűn április 13-14-én várják a látogatókat. A rendezvény fő helyszíne továbbra is a Kemencés Udvar, de most már a Medvehagyma Ház, a Muskátli Vendéglő és az Orfűi Malmok is programokkal várják a látogatókat. Bakonybélben egy héttel korábban, 2019. április 6-án és 7-én rendezik meg a Medvehagyma Napokat. Mindkét napon lesznek vezetett túrák, a Bakonybéli Tájház udvarán kóstolhat mindenki kedvére medvehagymás ételeket, lesz bioélelmiszerek vására, kézműves kirakodóvásár és lehet sétavonatozni is.
A medvehagymával kapcsolatban a legnagyobb kérdés, hogyan lehet tartósítani? Hosszú évek tapasztalata alapján mondom, hogy az egyetlen módja ennek az, ha pesztót készítünk belőle. Próbáltam eltenni sóban, olajban, sőt sós olajban is, egyik sem vált be, éppen azt az üdeséget és fokhagymásságot veszíti el, amit annyira lehet benne szeretni. Ugyanez a helyzet akkor is, ha hőkezeljük, szóval, lehet medvehagymás pogácsát sütni, de minek, a pogácsa juhtúróval meg töpörtyűvel jó, fogadjuk el.
És lássuk be, olyan jó valamire várni. Manapság egyre kevesebb ilyen van, a konyhai alapanyagok közül talán a medvehagyma, a kucsmagomba és a spárga tartja magát, minden más van egész évben, ha bemegyünk egy nagyobb üzletbe, nemcsak azt nem tudjuk eldönteni, milyen napszak van, de azt sem, milyen évszakban járunk.
Szóval, egyétek frissen, nyersen, mire lemegy a szezon, meg is unjátok, jön a friss spenót, a zöldborsó, az eper, annyi mindent lehet enni – meg úgyis a bícsbádival lesztek elfoglalva – a medvehagymát el is felejtitek, hogy aztán, amikor elmúlik a hosszú, forró nyár meg a bőkezű ősz, a hosszú téli hónapokon vágyakozzatok rá.
A csokor 3-4 napig eláll, ha megszabadítjátok a rátekert befőttes gumitól, a szárából egy-két centit levágtok, vízbe állítjátok és így teszitek a hűtőbe.
Szóval, itt a tavasz, előkerülnek a ceruzaszoknyák – hogy a csizmából lépünk a papucsba, ahogy mostanában szokás, majd kiderül –, egyétek a medvehagymát nyersen, magába’, hazafelé a piacról. Laskára vágva, a vajas kenyérre szórva.
Csináljatok belőle medvehagymás vajat – összezúz, összekever, fűszerez, kész. Keverjétek túróhoz, krémsajthoz, szórjátok a zöldsalátához.
Keverjétek a még forró krumplipüréhez, kisebb darabokra vágva vagy mozsárban összezúzva. Vagy a nokedli tésztájához. Oh, és a grízgaluskához. Ennyi hőkezelést bőven kibír.
Adjátok a rizottóhoz, az utolsó fázisban. Vagy a tojásrántottához. (Rá is szórhatjátok.)
Amikor virágzik, a levelek veszítenek üdeségükből és fokhagymásságukból. (Fotó: Pixabay)
Az összezúzott leveleket dobjátok bele a már kész spenótfőzelékbe, keverjétek el, és rottyantsátok fel még egyszer.
Csináljatok saltimboccát úgy, hogy a zsályalevelet medvehagymalevélre cserélitek.
És hogy a magyar néplélek megnyugodjon, álljon itt valami rántott, ami ki van próbálva: a camembert sajtot kettévágjuk, megtöltjük az előzőleg összezúzott medvehagymalevelekkel, panírozzuk, és aranysárgára sütjük.
Tavasz van, végre!
