Különleges videósorozattal jelentkezett a Nosalty. Az idén 10 éves online gasztromagazin új produkciójában olyan külföldieket mutat be, akik jó ideje Magyarországon élnek, imádnak főzni, és szívesen meg is mutatják hazájuk kulináris kincseit.
A produkció első vendége Quan Nguyen, aki 16 évesen Vietnám fővárosából, Hanoiból érkezett a családjával Budapestre. Az elmúlt 14 évben elvégezte itt a középiskolát, majd később az egyetemet is. Közben elindult egy tévés tehetségkutatón, jelenleg pedig egy vietnámi, illetve egy ázsiai éttermet vezet.
Azt tervezi, hogy nemsokára tanult szakmájával, az építészettel is foglalkozni kezd – de előtte még a Magyarországra jöttem kedvéért borslevélbe tekert marhahúst készített sok zöldséggel és bún tésztával. Mialatt a stáb elleste tőle ennek az ízig-vérig hanoi fogásnak a receptjét, Quan mesélt arról is, hogyan illeszkedett be és tanult meg magyarul, mi az, amit bennünk szeret, vagy hogy miért imád Budapesten élni. (A Quannal készült teljes interjút elolvashatod a Nosalty oldalán.)
A Magyarországra jöttem címmel indult videósorozatot nem titkoltan azzal a céllal álmodta meg a szerkesztőség, hogy a hazánkban élő nemzetiségeket és hagyományaikat közelebb hozzák a többségi társadalomhoz. Ehhez pedig szerintük a legkézenfekvőbb eszköz a gasztronómia.
Vendégeinkkel intim közegükben, a saját konyhájukban találkozunk. A közös főzésünk során a nemzeti ételeikről, valamint arról is beszélgetünk, hogy miként kerültek hazánkba, milyen nehézségekkel kell szembenézniük egy idegen kultúrából érkezve, vagy hogy mit gondolnak rólunk, és miként látnak minket, magyarokat. De természetesen az is szóba kerül, hogyan ízlenek nekik az olyan honi specialitások, mint például a gulyásleves vagy a csirkepaprikás
– nyilatkozta Hering András, a Nosalty főszerkesztője.
A tervek szerint havonta jelentkező epizódokhoz olyan, hazánkban élő külföldiek jelentkezését várják, akik szívesen vendégül látják saját konyhájukban a Magyarországra jöttem stábját – Nemes Nórát, a Nosalty újságíróját és Hajnal Stefi videós riportert –, és miközben magukról is mesélnek, elkészítik kedvenc nemzeti ételüket.
