Amint kimondjuk a kézműves, a hordós érlelésű, vagy kis tételű szavakat, puff, varázsszerűen spontán sorok képződnek Kaliforniától Londonon át, Berlinen keresztül egészen Budapestig valamely új, nagyon menő és trendi bár vagy étterem előtt.
Az elmúlt nagyjából tíz év éppen aktuális őrületéért felelős millenniumi nemzedék, vagy más néven Y generáció, anno 2010 körül, a kézműves sörökkel kezdte újraírni a művelt szalonalkoholizmus kiskátéját.
A viccet félretéve, ha levagdossuk az összes, éppen aktuális, bármilyen trend vadhajtásait, azért mégiscsak az Y generáció érdeme, hogy divat lett válogatni és tájékozódni arról, hogy mit eszünk vagy iszunk.
A kézműves sörök ma is menők, Magyarországon is számos kis főzde kínál jobbnál jobb söröket, sőt az igazán menők otthon, saját italt készítenek, de ez már egy másik cikk témája. Az italforradalomban sorban haladva, a sör után jött a bor. Végre már nemcsak az lett a sikk, hogy méregdrága Vylyan vagy Gere borokat ajándékozott a sznobéria egymásnak, hanem megjelentek a kezdő, kis borászatok, és a minőséggel, a kísérletező kedvvel nevet szereztek maguknak.
Tehát, a fiatalok elkezdtek igényesen inni, buliban, bárban és étteremben. A következő divatital a gin lett, kb. 2-3 éve egymás után jelentek meg a kis főzdék, a legizgalmasabb gyógynövény-variációk, a hordós érlelésű, kézműves nedűk. Mivel Magyarországra még mindig minden egy kis késéssel érkezik, ezért mi idén év elején üdvözölhettük az első magyar ginmárkát, saját, látogatható főzdével, ahol egy impozáns bárban ihatjuk tisztán vagy kotélba keverve. 2019 első felében debütált tehát az Első Magyar Gin Manufaktúra, reméljük, az első magyar rum is érkezik hamarosan.
Fotó: Első Magyar Gin Manufaktúra
R U M
És ahogy a ginnel elkezdődött a spirit boom, idén a popkultúrába is beszivárgott végre a rum. R U M, csupa nagybetűvel. Ezen a ponton tehát mindenki felejtse el a nagymama sütőrumját, a nagypapa rumosteáját a kommersz nevesincs rummal vagy a tini éveiből felsejlő rumos kóla és Cuba Libre koktélokat. Ha most a Bacardi, a Captain Morgan, a Havanna vagy netán a Malibu rumok jutottak valakinek eszébe, akkor az üljön le, egyes!
Talán a rum újjászületése volt a legnehezebb, mivel Magyarországon többféle – többé-kevésbé hagyományos – rumutánzatot is rumnak hisznek a fogyasztók, főleg az idősebb generáció, de még a kevésbé igényes középkorúak nagy része is. Ezeknek, az egyéb alkoholok befestésével és ízesítésével készült borzalmas italoknak semmi, de semmi közük az igazi rumhoz. Szerencsére egy ideje már az Európai Unió is törvényben szabályozza, hogy mit lehet rumnak nevezni. Az előbbieket, hál’ istennek, már nem.
Mount Gay rum (Fotó: Chris Ratcliffe/Bloomberg via Getty Images)
Igazi rumnak az számít, amit a nádcukorgyártáskor fennmaradt melaszból készítenek, vagy közvetlenül a cukornád levéből erjesztett és lepárolt égetett szeszből. A tiszta párlatot általában tölgyfahordókban érlelik. Az évekig érlelt rumok elnevezése gyakran „ron añejo” („érlelt rum”) vagy „ron viejo” („idős rum”). Általában 37,5–60% alkoholtartalommal palackozzák.
Magában is élvezet
Eredetileg a könnyű rumokat főként koktélokban, míg az arany és sötét fajtákat magukban fogyasztották, vagy konyhában használták, de ma már ez utóbbiak is inkább koktélok összetevőjeként népszerűek. Hosszabban érlelt, felső kategóriás rumok is léteznek azonban, ezeknek – például a minőségi whiskey-khez hasonlóan – önmagukban vagy jéggel fogyasztva is magas az élvezeti értékük.
Az igazán izgalmasak a hosszabban érlelt, felső kategóriás rumok. Egy valamirevaló rumot minimum 5, de inkább 15 vagy akár 20 évig is érlelnek. A legtöbb rumérlelő pincében a rumot úgynevezett solera, folyamatos rendszerben kezelik, ami annyit tesz, hogy a hordókat sosem ürítik ki teljesen, valamennyi öreg rum mindig marad a az alján és az új rumot erre töltik rá, így az átveszi az érett rum legkedvezőbb tulajdonságait.
Körülbelül 8-10 éve, Budapesten még csak néhány underground kocsma felső polcain lehetett minőségi rumot találni, de az elmúlt 2-3 év ebben is változást hozott, és a felső kategóriás rum most már a bulinegyed egyik vezető buliitala.
A Dob utcai Fekete Kutyában igazán nagy a választék rumokból
Lelőhelyek
Az én első rumélményem például a Madách téri Hivatal nevű kultkocsmában, a pultban álló egyik tulajdonos srác ajánlására, a Diplomatico rum volt. Ez 2010-ben történt, és az akkor még gyerekkorban lévő és inkább az underground közönség által látogatott – megjegyzem, sokkal minőségibb és izgalmasabb, még nem bulinegyednek csúfolt – Kazinczy utcában és vonzáskörzetében sok menő dolgot lehetett találni. Azonnal dobtam is a pálinkát, rumrajongó lettem. A Madách téri Hivatal után a Klauzál térnél nyílt Kisüzem, majd a Dob utcai Fekete Kutya lettek azok a helyek, ahol minimum 5, de inkább tizenöt jófajta rum várja az igényes alkoholfogyasztó közönséget. Diplomatico, Mount Gay, Brugal, Ron Zacapa, Ron Varadero, Flor de Caña – néhány kortyolgatni való rum, a teljesség igénye nélkül.
Forrás: Diplomatico Facebook
Korábban megemlítettem, hogy nincs magyar rum, ami egy kis korrekcióra szorul. Egyrészt, teljesen magyar rum soha nem is lehet, hiszen a cukornád itthon nem terem. Másrészt viszont az Agárdi Pálinkafőzde mégis csinált saját rumot, hozott alapanyagból. Az viszont valóban igaz, hogy nincs olyan kis főzde még Magyarországon, amelyiknek a fő profilja a rum lenne, és mondjuk egy egész brandet építene fel rá. De reméljük, ami késik, nem múlik.
