A munkahelyen elfogyasztott ebédet vagy éppen tízórait és uzsonnát leginkább a rászánt pénz és idő határozza meg. A junk kaja – vagyis azok az élelmiszeripari és késztermékek, melyek telis-tele vannak tartósítószerrel, állományjavítóval, mesterséges színezékkel, cukorral, zsírral, a tápanyagtartalmuk viszont gyér – legfontosabb jellemzője az elérhetőség, a kényelem, az olcsóság és, lássuk be, az íz.
Elsősorban üzleti okokkal magyarázható, hogy a nagy irodaépületekben és környezetükben megtalálható, sőt már-már kötelező kellékként megjelenő kis büfék és kávézók vagy menzák, plusz a csokiautomaták nem éppen a kiváló minőségű kínálatukról híresek, de legalább hűen kiszolgálják a farkaséhes dolgozók rossz döntéseit. A büfék üzemeltetői jól keresnek, mi pedig hízunk, egyre satnyább kondiba kerülünk, és délután 3-kor már úgy érezzük magunkat, mint akin átment az úthenger.
Habár a botrányos minőségű készételek és a gyenge menzai koszt idővel jó eséllyel cukorbetegséghez, szívproblémákhoz, magas vérnyomáshoz és elhízáshoz vezetnek, mégis rosszabbnál rosszabb ételeket választunk. Méghozzá annak ellenére, hogy csurig van az internet olyan cikkekkel, videókkal, blogokkal, Facebook-oldalakkal, ahol annyi információt szerezhetnénk az egészséges étkezésről, hogy a kicsit is érdeklődőbbek már-már egy dietetikusdiplomát is átvehetnének.
Nézz körül, mi van a környéken
Mégis elképesztő sok junk foodot, más néven szemetet eszik a magyar a munkahelyeken, és ami még talán sokkal rosszabb, az iskolákban is. Pedig tényleg csak egy kis odafigyelésre lenne szükség, és nem is lenne olyan meredek a minőségi váltás.
Kezdhetjük például egy Google-kereséssel, hogy hol található a munkahelyünk közelében vagy az odavezető úton valami, ahol tápláló, jó minőségű ételt lehet enni/venni, normális áron. Nem olyan nagy feladat ez, hiszen akár egy közértből is össze lehet válogatni egy jó ebédet, ha nincs más lehetőség, de hébe-hóba akár egy olyan pizzaszeletes is megoldja a problémát, aki maga gyúrja a tésztát, és amire még egy milánói olasz szakács is elismerően biccentene. Csak tájékozódni kell.
Ételt rendelni költséges megoldás, bár, ha azt nézzük, hogy egy főétel ára a kifőzdékben is 1200-1500 forint körül van, akkor például a POLCZ adalékmentes készételei már nem is tűnnek luxusnak. A nagy és ismert ételrendelő cégeket direkt nem említem mint az egészséges és olcsó ebéd alternatíváit. Habár nyilván vannak üdítő kivételek, ezek a cégek végeredményben mégis inkább a magyar munkahelyi étkezési kultúra lerombolásához járultak hozzá. Fun fact: pár éve a Gastroyal például megpróbált felülni az egészséges életmód vonatra, de a Gazdasági Versenyhivatal azonnal el is kaszálta, mivel „a vállalkozás olyan állításokat tett fogyókúrás ételeiről, melyeket nem tudott hitelt érdemlően igazolni”, így 10 millió forintos bírságot kapott.
Konyhád van? Akkor használd!
A legolcsóbb és talán a legegészségesebb megoldás az otthoni főzés. Hétvégén, pár órányi előkészülettel egész hétre előre meg lehet tervezni és el lehet készíteni a munkahelyi menüt. Vagy esténként 20 perc a konyhában sem olyan nagy áldozat, ami ne érné meg, ha cserében rendes ételt ehetsz másnap.
Egy ilyen ebéd tutira ellát energiával, és nem is betegít meg. Fotó: Pixabay
Ehhez például óriási segítséget jelentenek az online, trendi gasztromagazinok és receptoldalak, ahol sok-sok cikk, receptajánlat és videó foglalkozik azzal, hogyan főzzünk bármilyen alkalomra. Itthon a Nosalty weboldal vagy annak az amerikai megfelelője, a Tasty is kimeríthetetlen forrása a modern háztartási ötleteknek.
Megdöbbentő mégis látni, hogy ha ebédidőben elsétálunk egy irodaház előtt, minden második dolgozó kezében egy csoki vagy valamilyen péksütemény és energiaital vagy cukros üdítő van. Egyébiránt ugyanez a kép fogad kicsengetéskor az iskolák előtt is, ami talán még szörnyűbb.
Keresd a minőséget!
Gyorsan szögezzük le, ez nem egy hipokrita értekezés arról, hogy csak a zelleres brokkoli a menő. Nem. Hanem egy (tudományos) bizonyítékokon alapuló és a józan paraszti észt segítségül hívó összefoglalás.
Napi ötszöri étkezéssel és változatos ételekkel, melyek jó alapanyagokból készülnek, már sokat tettünk magunkért. Sőt, időnként lehet csokit és fánkot is enni, de mértékkel, és nem mindennap, odafigyelve arra, hogy ha már eszünk, akkor jót: minimum 50-60 százalékos kakaótartalommal rendelkező csokoládét és a bolti helyett házi készítésű fánkot fogyasszunk.
Hogy csak az alapokat említsük: a napi ajánlott öt adag zöldséget vagy gyümölcsöt vajon a lakosság hány százaléka eszi meg mindennap?
A kávét és a teát cukor helyett lehet nyírfacukorral (xilit) vagy steviával édesíteni, ízben szinte ugyanazt kapjuk, kalóriában már kevesebbet. A teljes kiőrlésű pékáru sokkal egészségesebb, és ha arra is figyelünk, hogy a bele kerülő sonka tényleg húsból legyen, ne pedig szójából és különböző adalékanyagokból, és még zöldséget is teszünk a szendvicsünkbe, hazai körülmények között már fekete övesnek számítunk. És még sorolhatnám hosszasan a logikus, hasznos és egészséges, unásig ismételt, de mégis a magyar lakosság nagy része számára tökéletesen ignorált táplálkozási praktikákat.
Van még mit tenni
Néhány éve láttam a tévében egy riportot, amelyben fiatalokkal elindult egy táplálkozási tanácsadó bevásárolni, hogy bemutassák, mit eszik az átlag magyar. A dietetikus folyamatosan kérdezte az alanyokat, hogy hányszor és mit esznek, és természetesen hosszan elemezték a kosarak tartalmát. A végeredmény, mondanom sem kell, lesújtó volt.
Volt olyan fiatal, aki például nem értette, hogy miért butaság krémsajtot venni (mert ugyanolyan árban lehet kapni igazi sajtot is), vagy hogy a zacskós csirkepaprikás köszönő viszonyban sincs a nagyi főztjével, de az is újdonságként hatott, hogy a müzliszeletnek semmi köze az egészséges étkezéshez, hiszen szinte ugyanannyi cukor van benne, mint egy tábla csokiban.
Ami azt jelenti, hogy az emberek többsége alapvető tényeket és egyértelmű összefüggéseket sem hajlandó figyelembe venni. Például, ha a kenyér megsütéséhez négy összetevő kell (só, liszt élesztő, víz), de maximum 6-8, és akkor már tettem bele magokat, zabpelyhet vagy szárított paradicsomot, sőt valami szuper paleocsodát sütöttem, szóval akkor miért nem lóg ki a lóláb, ha a bolti kifli hozzávalói alig férnek ki a címkére.
Azért vannak jó hírek is
A GfK Hungária piackutató cég például 1998 óta kíséri figyelemmel háztartások étkezési, vásárlási és fogyasztási szokásainak alakulását és változását Magyarországon. Az Étkezési szokások című, az elmúlt néhány évet vizsgáló felméréseknek több nagy tanulsága is van. Habár a lakosság árérzékenysége, azaz a szűkös anyagi lehetőségek a tudatos táplálkozásra való törekvés ellen hatnak, ugyanakkor az egészségesnek tartott élelmiszerek iránti igény mégis folyamatosan növekszik.
A magyarok kis hányada vallja, hogy egészségesen táplálkozik, a többség „normálisan étkezőnek” tartja magát, vagy pedig „azt eszi, ami ízlik neki”. Ezzel párhuzamosan szerencsére újra előtérbe került az otthoni főzés és a napi többszöri étkezés.
Egy ilyen ebédre például nem lennénk büszkék. Fotó: Unsplash
Az élelmiszerek egészségessége iránti igény is határozottan megjelenik, főként az adalékanyagok (mesterséges színezék, ízesítő, tartósítószer) elutasításában. Ezzel egyidejűleg a fogyasztóknak mégis kevésbé számít a zsír- és a szénhidráttartalom, illetve a biotermékeket is kevesen keresik. Az egészségesség az élelmiszervásárláskor elsősorban a nők, a 40 évnél idősebbek és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára fontos szempont, méghozzá főleg Budapesten, a Nyugat-Dunántúlon és Észak-Magyarországon.
A felmérésből még az is kiderül, hogy az egyébként lassan változó étkezési és ételkészítési szokások mégiscsak fejlődésnek, korszerűsödésnek indultak az utóbbi időben.
Ettől függetlenül bőven van még hova fejlődnünk. Hajrá!
