Húsleves, rántott hús, almás pite. Álmából felkeltve is tudja minden magyar, ez a vasárnapi ebéd. Legalábbis ez volt valaha, és mi még mindig ezt hazudjuk.
Megváltoztak a családi ebédek (Fotó: Fortepan)
A brownie jobban megy, mint a húsleves
Pár évtizede a női lapok próbálták meggyőzni a háziasszonyokat arról, hogy van élet a vasárnapi rántott húson túl is. Nem volt könnyű dolguk, mert a rántott hús finom – a köreten lehet vitatkozni, de a bundázott hús örök. Ha gyorsan kell mellé valami, akkor rizzsel; ha ünnepi, akkor jó vajas krumplipürével; ha bécsi, akkor ecetes krumplisalátával; ha modern, akkor hercegnőburgonyával; ha esküvői, akkor vegyes körettel; ha más, akkor majonézes salátával. A hús általában karaj, de akad, aki a tarjára esküszik, ünnepen pedig lehet borjúcomb, finnyásoknak csirkemell.
A mai anyukák panírozni tanultak meg először a konyhában: liszt, tojás, morzsa, liszt, tojás, morzsa. A maradék tojásból és zsemlemorzsából egérke készült, pont annyi morzsával, amennyit a tojás felvesz, se kevesebbel, se többel. Ezt érezni kell – mondta nagyanyám, és valóban, pár alkalom után ott volt a kezemben az érzés, hogy mikor jók az arányok.
A mai gyerekek viszont hamarabb sütnek meg egy brownie-t, mint hogy bepanírozzanak egy szelet húst.
Persze nincs ezzel gond, egy jó szaftos brownie is igazi élmény, ráadásul majdnem mindenki túlsüti, úgyhogy a tökéletesért igenis meg kell dolgozni.
De a húsleves sem alap már egyáltalán, pedig munka nincs vele sok. Idő az kell neki, de titka akkor sincs: ha beleteszünk mindent, aminek bele kell kerülnie, rászánjuk az időt, és nem hagyjuk nagy lángon főni, csak gyöngyözni, akkor annak jónak kell lennie. Elronthatatlan.
Mindenesetre már nincs ott a menün – ahogy az almás pite sem. Az persze eleve változó tényező volt a családi ebédek alkalmával, tetszőlegesen lehetett cserélni zserbóra, palacsintára, piskótatekercsre vagy rétesre. De a lényeg akkor is az volt, hogy legyen desszert. Három fogás, sok ezer kalória, félnapnyi munka.
Gyönyörű, de ha nincs kedvünk, nem muszáj (Fotó: Fortepan)
Miért nem készül már minden hétvégén háromfogásos ebéd?
Az utóbbi évtizedekben teljesen megváltozott a családok szerkezete. Harminc éve sem éltek már együtt sokgenerációs családok, de jellemzőbb volt az, hogy hétvégére a szülőkhöz vagy a nagyszülőkhöz látogattak a gyerekek, és közös, nagy ebéddel ünnepelték meg a viszontlátást.
A huszadik század elején a vallásosság is szigorú ritmust adott az életnek. A keresztények vasárnap templomba mentek, a legjobb ruhájukat öltötték fel, majd délben ünnepi ebéddel tették teljessé a napot. Mindenki így csinálta, kivétel nélkül. A déli harangszóra elkezdtek csilingelni az evőeszközök.
Pár évtizede elképzelhetetlen lett volna a hétvége közös, nagy családi étkezések és természetesen házi koszt nélkül. A legtöbb helyen akkor is meleg, frissen készített vacsora került este az asztalra, ha a feleség is teljes állásban dolgozott, és az egész család főtt ételt ebédelt a munkahelyén. A hideg vacsora ritkaságnak számított, inkább hétvégén előre főztek az anyák, és igyekeztek úgy tervezni, hogy ne kelljen mindennap hosszan a tűzhely mellett állni.
Inkább egy mozi, mint a konyha!
Manapság a hétköznapok rohanással és munkával telnek, sokan sajnálják a kevés szabadidőt hétvégén a többórás, akár félnapos főzőcskézésre. A családok inkább közös programokat terveznek, moziba, kirándulni mennek, vagy egyszerűen csak pihenéssel töltik a napot, illetve ilyenkor intézik a bevásárlást, amire hétköznap nincs idő.
Annak ellenére van ez így, hogy úgy tűnik, szinte mindenki amatőr séffé képezte magát az utóbbi években, hiszen egy csomó főzős csatornát foghatunk, és szakácskönyvek százai jelennek meg minden évben. Sőt, már csak a gasztroblogok száma alapján is azt gondolhatnánk, hogy minden háziasszony hétköznap is többfogásos vacsorával várja otthon a családját, a valóság azonban nem ez: évről évre egyre több félkész, fagyasztott és kényelmi étel fogy Magyarországon, sok család egyáltalán nem főz hétköznap, és hétvégén is csak valami gyorsan összedobható ételt készítenek.
A főzős műsorok ugyanazt a szerepet töltik be, mint a sportközvetítések: jó nézni a dolgot, de csinálni már keveseknek van kedve.
Ugyanez igaz a szakácskönyvekre is. Gyönyörű albumok nyálcsorgató képekkel, amelyektől egy pillanat alatt megéhezik az ember – úgyhogy már nyúl is a telefonért, és egy pillanat alatt leadja a rendelését.
A gyönyörű szakácskönyv képeskönyvként is megállja a helyét. Sőt! (Fotó: Pexels.com)
Kézenfekvő lenne a drágasággal indokolni a rántott hús visszaszorulását, de mint a hentes is megmondta a Lehel piacon, nem erről van szó:
Nem a hús drága, kedvesem, hanem az olaj, amiben sütni kell, meg a zöldség, amit a levesbe teszünk.
Egy kiló karaj ára a piacon 1100-1200 forint, az étolaj literje 500, a petrezselyemgyökér kilója pedig 1000 forint felett van. Egy gyors paradicsomos tészta – ha hús nélkül is, de jó minőségű sajttal a tetején – ennek csak a töredékébe kerül.
A klasszikus ebédeket siratóknak bizakodásra ad azért okot, hogy 2017-ben a legjobban keresett tíz recept közé azért még befért a töltött káposzta, a brassói és a marhapörkölt is, 2018-ban pedig a gulyásleves. Ezzel együtt azonban itt is látszik az a tendencia, hogy egyre könnyebben és gyorsabban elkészíthető recepteket keresünk.
Vasárnap mindenki ünnepi ebédet evett (Fotó: Fortepan)
A leggyakrabban keresett receptek 2018-ban:
- frankfurti leves
- rizskoch
- fánk
- kakaós csiga
- hamburgerhús
- almás süti
- linzertészta
- gulyásleves
- paprikás krumpli
A leggyakrabban keresett receptek 2017-ben:
- csirkemell
- frankfurti leves
- töltött káposzta
- rizskoch
- császármorzsa
- brassói aprópecsenye
- mézes krémes
- marhapörkölt
- mirindaszelet
Rendel a magyar
Tavaly a magyarok csaknem fele használt valamilyen online platformot étel házhozszállíttatására. Az online ételrendelés a harmadik legnépszerűbb netes tranzakciós tevékenység Magyarországon, de egyáltalán nem csak az irodai ebédet kérjük így a munkahelyünkre: egyre többen rendelnek otthonra vacsorát, sőt hétvégén ebédet is. Az online kiszállítások száma érthető okokból leginkább a városokban nő, de vidéki kisvárosokból gyakran szállítanak a környező falvakba is.
A házhoz rendelt ételek fele pizza (Fotó: Pexels.com)
A legtöbben pizzát rendelnek, az összes rendelés 55 százalékát teszi ki ez az olasz étel, utána egy görög fogást, gyrost kérünk házhoz a legtöbbször. A leves csak a képzeletbeli dobogó harmadik fokára került fel – jellemzően húsleves, bableves vagy paradicsomleves formájában. Bronzérmes a hamburger is, majd az elronthatatlannak tartott rántott sajt következik.
És ha valakinek ilyesmi jutna eszébe:
az is téves gondolat, hogy vidéken még él a hagyományos, régi magyar konyha.
Falun is szinte ugyanazt főzik, mint Budapest közepén, a gasztronómia gyorsan globalizálja a vidéket. Meglepő, de egyre több falun élő család is csak hétvégén főz otthon, hét közben pedig az iskolai vagy munkahelyi menzákra hagyatkoznak – olyannyira, hogy egyre több iskolában lehet nem támogatott áron előfizetni hazavihető menüre.
A konklúzió? Hajlamosak vagyunk szavakban ragaszkodni a hagyományoshoz, a régihez, a megszokotthoz, pedig a családi hagyományok sincsenek kőbe vésve. Változtathatunk rajtuk akár félévente is, onnantól egy új hagyományunk lesz – a régit csak addig érdemes megőrizni, amíg örömmel tesszük. A világ változik, ha nincs többé kedvünk panírozni, akkor ne tegyük. Ha pedig mégis rántott hússal ünnepelnénk, nyugodtan üljünk be egy jó étterembe!