Gasztroforradalom ide vagy oda, a vegeta – egyáltalán, az ételízesítők – használata valószínűleg genetikusan öröklődik, lemondani róla még mindig nem tudnak annyian, hogy a gyártása indokolatlanná váljék.
A vegetát egy horvát kémikus találta fel egy olyan időszakban, amikor a polgári gasztronómiát már szétverték, alapanyaghiánnyal küzdöttek mindenhol. Ami meg volt, annak gyenge volt a minősége. Ekkor robbant be Zlata Bartl találmánya, amelyben a zöldségek ízére rásegített egy kis ízfokozóval és sóval.
Egy kevés vegeta a levesben akkoriban hatalmas ízorgiát jelenthetett. A vegeta mindenki számára hozzáférhető volt, nem kellett belőle sok, nem kellett hozzá tudomány, a leveseknek mégis lett ízük. Találmánya nyolc év alatt vált világhírűvé, a hatvanas évek végén már a környező országok is ismerték, szerették és használták a vegetát.
Az ételízesítők népszerűsége töretlen volt a kilencvenes évekig, amikor is a táplálkozási szakértők elkezdték mondogatni, hogy a sok só esetleg káros lehet az egészségre. Feltűntek a nátrium-glutamát ellenzői is, ők azt állították, hogy egyfelől halálos méreg, másfelől ez az anyag a felelős azért, hogy bizonyos – főként egészségtelen – ételekre rászokunk.
Most már minden van, de a vegeta bebetonozta magát
Ráadásul közben indokolatlanná is vált a vegeta, már nem beszélhettünk hiánygazdaságról, télen-nyáron lehet zöldséget kapni. Pedig pár trükkel akár el is kerülhetnénk a használatát. És nem valami nagy csodákra gondolok, csak például az alaplére, aminek elkészítése időn kívül nem sokba kerül, mert mindent felhasználhatunk a gyökérzöldségek megpucolt héjától, spárgavégig, vagy a zöldborsó hüvelyéig.
A szokás azonban nagy úr, valamint az ételízesítők használata mellett a tartósítás is a vérünkben van. Elkezdtek hát terjedni a házi ételízesítők receptjei. Különböző változatokat találni, szárazat, nedveset, por alakút, pasztát. Ezek kétségtelen előnye, hogy nincs bennük tartósítószer és ízfokozó, és sokkal kevesebb bennük a só. Ráadásul, nem kell külön csomagolni, így felbecsülhetetlenül kevesebb hulladék keletkezik, ha magunk állítjuk elő, és ez ma, amikor legújabban azt is jósolják, hogy ha nem teszünk valamit, 2050-re tűnik el az emberi civilizáció, egyáltalán nem elhanyagolható szempont.
Az alaplével szemben az ételízesítő mellett szól, hogy egyszer kell hosszabb időt ráfordítani az elkészítésére, utána egy évig nincs gondunk vele. Meg hát kétségtelen, mindig kéznél van, nem kell a zöldségeshez szaladni, ha úgy érezzük, még egy kis íz kellene az ételnek.
A magam részéről jobban szeretem az üvegben tartható, nedves változatot. Ha már az egyszerűségre törekszünk, a szárítás mindenképpen további időt és figyelmet igényel.
Házi vegetát mindenképpen nyáron készítsetek, szezon közepén, amikor a piacon szabadföldi, napon érett zöldségeket kínál mindenki.
Az alábbi ételízesítő tartalmaz valamennyi sót, ezt figyelembe kell venni az étel sózásánál. Amennyiben el tudunk tekinteni attól, hogy a vegeta por alakú, szerintem ennél finomabbat nem találtok.
Hozzávalók
- 20 dkg hagyma
- 20 dkg petrezselyemgyökér
- 25 dkg sárgarépa
- 25 dkg zellergumó
- 5 dkg zellerlevél
- 10 dkg petrezselyemlevél
- 10 dkg lestyán
- 15 dkg paradicsom
- 15 dkg só
Elkészítés
A hozzávalókat megmossuk, pucoljuk, majd húsdarálón vagy aprítóban mindent ledarálunk, aprítunk. Jól összekeverjük, sterilizált üvegekbe töltjük. Hűtőszekrényben tároljuk.
