Míg a nyáron, a hőség miatt többnyire túlélésre gyúrtunk a konyhában, ilyenkor ősszel már bátran belecsaphatunk a dolgok közepébe, és remekelhetünk kedvünkre – és szeretteink legnagyobb örömére. Ezen a hétvégén egy igazán félelmetes ételt készítünk: egyben sült karajt, de ne ijedj meg, jó lesz, mert megmondom, hogy kell, és ígérem, csodálatos lesz az íze és az állaga egyaránt. Köré gyönyörű, színes őszi zöldségek sülnek-karamellizálódnak majd, a tíz ujjatokat megnyaljátok utána.
Előtte egy nagyon egyszerű, de nagyon ízletes és tiszta kukoricalevest készítünk, nincs is benne semmi a friss, zsenge csöves kukoricán és vajon kívül.
A desszert szintén villantós lesz, habár inkább a szemfényvesztés kategóriából: nőiszeszély. A tetején nagy, sült tojáshabbal, belül sárgabaracklekvárral, alul pedig finom kelt tésztával. Elmés koncepció, olyan, mintha a fél napot a konyhában töltöttük volna miatta, közben fél óra alatt kész.
Kukoricaleves
Ez bizony nem egy kukorica-krémleves, amit akár szívószállal is fel lehet hörpinteni, hanem egy igazi, jó, rágni való étel. Természetesen friss csöves kukoricából készül, az összetevők listája pedig annyira puritánul rövid – ám minőségi –, hogy biztosak lehetünk benne, hogy minden íze érvényesülni fog. Éppen ezért konzerv kukoricából ezúttal nem érdemes próbálkozni, de még a fagyasztott is határeset.
Hozzávalók
- 6 cső zsenge csemegekukorica (kb. 80 dkg lett cső nélkül)
- víz
- só
- cayenne bors
- 5 dkg vaj
Elkészítés
- A kukorica héját, bajuszát lehúzzuk, a szemeket levágjuk a csőről. Feltesszük a kukoricát főni egy fazékba, öntünk rá annyi vizet, hogy ellepje, de még az elején belenyomjuk a botmixert. Semmiképp sem turmixoljuk pépesre (nem is tudnánk), csak szeretnénk egy kicsit megtörni a szemeket, hogy jobban kieresszék az ízüket.
- Hozzáadjuk a sót és ízlés szerint chilit, és addig főzzük, amíg kellemesen al dentére nem puhulnak a szemek.
- Ekkor hozzáadjuk a vajat, jól elkeverjük a forró levesben, és már kész is vagyunk. Kóstoljuk, ha kell még, sózzuk, a tetejére pedig chilit szórunk díszítésnek.
Egyben sült karaj sült zöldségekkel
Karajt sütni egyben – ez aztán a kihívás, nem is mer mindenki belevágni, hiába olyan kívánatos a végeredmény, ha jól sikerül. Nyilván mindenki kóstolt már borzalmasan kiszárított, elrághatatlan, cipőtalp állagú egyben sült karajt, hát ez nem olyan lesz, hanem szaftos, szinte szétfoszlik, csodálatos. Elárulom a trükköt is: sütőzacskóba kell zárni, és máris nem fog kiszáradni. Úgyhogy önbizalomra fel, vásároljatok ti is bátran egész sertéskarajt, csak előbb mérjétek le, hogy mekkora sütőzacskótok van, nehogy ne férjen bele a végén a hús. Bár akkor sincs semmi, ha túl nagyot veszünk, a levágott részt eltehetjük későbbre a mélyhűtőbe.
Hozzávalók
- 2 kg sertéskaraj egészben (pont belefért a nagy méretű sütőzacskóba)
- 1 citrom lereszelt héja
- színes bors
- só
- kakukkfű
- 1 alma
- olívaolaj
- fél sütőtök
- 2 cékla
- 3 szem burgonya
- 2 fej vöröshagyma
- és még ami van otthon, tehetsz mellé karfiolt, petrezselyemgyökeret, édesburgonyát, vagy amit akarsz.
- 1 ek. kukoricakeményítő
Elkészítés
- A karaj minden oldalát jó alaposan bekenjük sóval, frissen őrölt színes borssal, kakukkfűvel és a citromhéjjal és jól belemasszírozzuk a húsba. Beletesszük egy sütőzacskóba. Az almát cikkekre vágjuk, kivágjuk a magházat, meghámozni nem kell, és betesszük a hús mellé a zacskóba. Bezárjuk a sütőzacskó száját és itt-ott tűvel kiszurkáljuk, ki ne durranjon a keletkezett gőztől.
- Az így előkészített húst egy tepsibe tesszük és köré szórjuk a megtisztított, cikkekre vágott zöldségeket, kivéve a céklát. Sózzuk, meglocsoljuk olívaolajjal bőven, és a kezünkkel összekeverjük. A céklát utoljára tesszük rá, különben mindent összeken a levével.
- Betoljuk a 200 fokosra felmelegített sütőbe, majd 20 perc múlva visszavesszük a hőmérsékletet 150 fokra, ráadjuk a légkeverést és így sütjük tovább, két kiló húst két órán át.
- Amikor lejárt az ideje, kivesszük a tepsit a sütőből, óvatosan kiemeljük a közepéről a sütőzacskóba zárt húst. A karajt áttesszük egy tálra, köré rendezzük a sült zöldségeket és az almát a zacskóból, ami meglepő módon már egyáltalán nem édes, hanem inkább sós ízű.
- A sütőzacskóban összegyűlt szaftot átöntjük egy kislábosba, elkezdjük melegíteni, majd besűrítjük egy kevés vízben feloldott kukoricakeményítővel. Amikor kész, mártásos tálba tesszük, és már tálalhatjuk is az ebédet.
Nőiszeszély
A nőiszeszély az egyik kedvenc habos süteményem. Valójában az egész egy nagy kamu, nem kíván sem sok időt, sem semmi különös alapanyagot vagy technikát, mégis elképesztően buján néz ki az alján a puha kelt tésztával, a tetején meg a felül ropogós, belül lágy tojáshabbal, a kettő között megbújó sárgabaracklekvártól pedig otthonosan finom lesz. Ízek, színek, állagok egyszerű harmóniája, nagy találmány a nőiszeszély, süssetek ti is!
Hozzávalók
- 4 dkg vaj
- 4+25 dkg cukor
- 4 tojás
- 1 csipet só
- 30 dkg liszt
- 1 dkg élesztő
- 1 dl tej
- sárgabaracklekvár
Elkészítés
- A puha vajat a 4 dkg cukorral habosra keverjük egy fakanállal. Hozzáadjuk a tojások sárgáját, a langyos tejben feloldott élesztőt, majd a lisztet, a sót és jól elkeverjük. Fakanállal kell kidolgozni a tésztát, „verjük” az edény falához, vagyis, ha túl kemény, nem tudjuk mozgatni fakanállal, akkor további tejjel lágyítjuk.
- Addig dolgozunk rajta, amíg a sikérszálak el nem kezdenek kapaszkodni, vagyis egy jól kidolgozott kelt tészta kinézetű masszát nem kapunk. Ez nagyjából 5 perc alatt meg is van.
- Fogunk egy sütőlemezt, kivajazzuk. A tésztát vajas kézzel (nem kell megkeleszteni) áttereljük a sütőlemezre és kézzel kihúzzuk-terítjük a tepsire. Fél-egy centi vékony lesz, ennek így kell lennie.
- Betoljuk a 190 fokos sütőbe és pirosasra sütjük. Amikor megvan, kivesszük az alapot és visszavesszük a sütő hőmérsékletét 150 fokra.
- A tojások fehérjéből a 25 dkg cukorral kemény habot verünk. A kissé kihűlt sütit megkenjük baracklekvárral, majd rákenjük a cukros tojáshabot. Visszatoljuk a sütőbe és addig szárítjuk a habot, amíg a teteje gusztusos színt nem kap. Jókora szeleteket vágunk belőle és langyosan tálaljuk.
Jó étvágyat hozzá!