A jól felszerelt konyha és a sütés-főzéssel eltöltött idő problematikája olyan, mint a tyúké meg a tojásé: melyik volt előbb? Mert hát adódik a jogos kérdés: minek vásároljunk gépeket, ha egyáltalán nem főzünk, vagy csak faék egyszerűségű dolgokat készítünk; ugyanakkor mégis hogyan főznénk rendes ételeket, ha nincs normálisan felszerelt konyhánk?
A magam tapasztalatából azt mondanám, hogy akkor érdemes főzni, ha van, aki megeszi.
Ezt az életbölcsességet abból szűrtem le, hogy szingli lány koromban akár hónapokig is fényesen eléltem Smack levesen, összenyomós sajtos melegszendvicsen meg Cuba Librén, amióta viszont gyerekeim vannak, erős késztetést érzek a jó minőségű, változatos, egészséges, izgalmas és tápláló ételek elkészítésére. Ahhoz pedig normálisan felszerelt konyha kell.
Na de mit jelent az, hogy normálisan felszerelt konyha? Mi számít egyáltalán annak, melyek azok a konyhai gépek – a kávéfőzőn és a kenyérpirítón túl –, amik nélkül félkarú óriásnak érezném magam, és melyek azok, amelyek nélkül simán megvan az ember, inkább csak a helyet foglalják? Praktikus összefoglalónk következik.
Mérleg
Egy viszonylag pontos konyhai mérleg nélkül lehet ugyan élni, sőt még főzni is, sütni viszont nem. Mivel a főzés mégiscsak művészet, szabad alkotás, a receptben megadott mennyiségek legfeljebb iránymutatásként értékelhetők – mégis, mennyire számít egzakt meghatározásnak az „egy szál répa” vagy a „mustár ízlés szerint”? Ha belegondolunk, jobb is ez így, hisz ki dobna ki egy harmad répát, mert az már nem fér bele a szigorúan megadott 20 dkg mennyiségbe? Senki, na ugye.
Sütésnél ezzel szemben pontos mennyiségekre van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy összeálljon a süti, és megfelelő legyen az állaga.
Tudom, vannak ezek az alternatív mértékegységek, mint csésze, bögre meg evőkanál, hát, barátom, azt hiszem, minden szónál többet mondana most egy kép, amin megmutatnám, hogy hányféle méretű evőkanál található meg az evőeszközös fiókomban. Maradjunk abban, hogy sok, nem beszélve a púpozhatóságról, vagyis öt evőkanál liszt simán lehet 10, de akár 30 deka is. Egy szó mint száz, ha jó sütit akarunk, kell egy mérleg.
Fotó: Profimedia
Kutter, avagy aprítógép
Alig vártam, hogy megérkezzünk végre a kutterhez, mert ha valami, hát ez aztán a nélkülözhetetlen. Vagyis egészen addig nélkülözhetőnek hihető, amíg nincs, aztán ahogy megszerzi az ember az első ilyen alkalmatosságát, rögtön új szintre lép a konyhatündérség. Innen már nincs megállás, ha az embernek egyszer volt kuttere, akkor egész életében lesz, amiben leginkább a mosogatógéphez meg a porszívóhoz hasonlít – vagy ahogy Esterházy Péter mondta: Egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá. (Bár valószínűleg ő nem erre értette.)
Kutter nélkül nem lehet élni többé, viszont ha kutter van, minden van. Onnantól kezdve nem kihívás a minestrone leves, ami kutter nélkül, hát, mondjuk ki: nettó szívás, mert apríthatjuk a zöldségeket órákon át – kutter nélkül egyszerűen nincs minestrone leves, na, sem almás céklasaláta, mert ki az, aki lereszel fél kiló céklát meg ugyanannyi almát nagy lyukú reszelőn? Senki.
Ha kutter van, van pesto, meg mindenféle remek szendvicskrém is, tepertőkrém, padlizsánkrém, ajvár meg mindenféle más csoda. És van mogyorós meg diós süti is,
mert azokhoz is mindent meg lehet darálni a kutterrel, szóval maradjunk abban, hogy egy menő, reszelőadapteres kutter egy jól felszerelt konyhában nélkülözhetetlen.
Fotó: Profimedia
Kávédaráló
Vannak viszont sajnos olyan problémák az életben, amiket a kutter sem tud megoldani. Most nem a kávédarálásra gondolok, mert aki minden alkalommal ragaszkodik a frissen őrölt kávéhoz, annak minden bizonnyal van hozzá megfelelő darálós kávéfőzője is – a mákot és a fűszereket viszont csak a kávédaráló képes megőrölni. Sőt a porcukrot is kávédarálóval lehet otthon előállítani, a gyártók határozott tiltása ellenére is. Kétségtelen persze, hogy a cukordarálás jelentősen megrövidíti a kávédaráló élettartamát, ha viszont átszámítjuk az árát bolti porcukorra, kiderül, hogy még így is bőven megéri, már amennyiben gyakran sütünk süteményt. Ha meg nem, akkor úgysem darálunk annyi porcukrot, hogy megártson.
Fotó: Profimedia
Botmixer
Még mindig az aprítás/darálás témáját boncolgatjuk: bár azt állítottam, hogy a kutter mindent visz, és ez igaz is, azért nem kell mindig ágyúval lőni a verébre. A forró levest például senki sem öntené át szívesen a kutter táljába, hiszen mennyivel kényelmesebb, ha csak beletoljuk a botmixert, brümmögtetjük pár percig, és már kész is a krémleves (ráadásul még mosogatni sem kell annyit). De ugyanígy készíthetünk botmixer segítségével hummuszt, smoothie-t és mindenféle krémeket is, sőt ha véletlenül becsomósodna a madártej vagy a puding, azt is selymesre egyengethetjük botmixerrel.
Fotó: Profimedia
Dagasztógép
Amíg az embernek nincs dagasztógépe, nem is tudja, hogy mennyire megkönnyíti az életet – na jó, a sütisütést – egy ilyen szerkezet. Ha viszont van, onnantól kezdve az összes süti abban készül. A dagasztógép ugyanis nemcsak dagasztani tud, hanem tésztát keverni, morzsolni és habot verni is, sőt azt tud csak igazán.
Nincs is annál nagyszerűbb érzés, amikor nézzük a habverőfej táncát, a tejszínhab pedig, amivel korábban annyit szenvedtünk, csak úgy dagad, miközben mi a kisujjunkat sem mozdítjuk.
A másik csodálatos tulajdonsága a dagasztógépnek, amire rá lehet függni, hogy tiszta marad a kezünk. Na most, én nem akarom a kis hercegnőt játszani, nem is lennék hiteles ebben a szerepben, de azért van annak szépsége, amikor úgy készül például az almás pite, hogy utána nem kell öt percen át mosni a kulimászt a kezünkről, majd a következő három napban még piszkálgatni a körmünk alól is.
Ha van dagasztógépünk, a kalácssütés sem fél napos program többé, hanem csak „összedobunk egy kalácsot”, mégis szép lesz, foszlós és tökéletes. Azt persze döntse el mindenki maga, hogy tényleg kell-e neki ez, mert biztosan vannak emberek, akiknek hobbijuk a dagasztás.
Fotó: Profimedia
Habverőgép
A dagasztógép kistestvére, olyan, mint a kutternek a botmixer: igazán nagy és nehéz projektekre nem vállalkoznék vele, de egy muffinmasszát kikeverni, tojáshabot felverni tökéletes, és még mosogatni sem kell annyit.
Ami felejtős
Röviden emlékezzünk meg azokról a konyhai gépekről is, amiknek a világon semmi értelmük.
Létezik például tojásfőző gép, bizony. Ennek kiváltására elárulom, hogyan kell tojást főzni: beletesszük sós vízbe, és forrástól számított három, hat vagy 10 perc múlva kész a lágy, félkemény vagy kemény tojás.
Lehet kapni joghurtkészítő gépet is. Az otthoni joghurtkészítésnek én nagy barátja vagyok, és gyakorlom is, mert imádom, hogy nem jár hozzá másfél decinként műanyagpohár. Joghurtkészítő gépem viszont nincs, és nem is hiányzik: egy liter kézmeleg tejbe belekanalazok két evőkanál joghurtot, üvegekbe töltöm, lazán lezárom, majd irány az ágyneműtartó mint száraz dunszt. Másnapra kész a joghurt.
Kenyérsütő gép is létezik, de mivel van dagasztógép meg sütő, nem is tudom, miért kéne bárkinek ilyen. Ja, igen, a kelesztésről még nem esett szó. Nos, le kell takarni az edényt, és meg kell várni, míg duplájára kel a tészta.
Ezt a sort bármeddig tudnám folytatni, de inkább rátok bízom: nektek melyik konyhai gép bizonyult teljességgel fölöslegesnek, és mi az, ami nélkül már el sem tudnátok képzelni a sütés-főzést?
