Ezért főzz közösen a gyerekekkel

Főzni muszáj. Van, aki örömmel teszi, és van, akinek csak a napi rutin letudandó része, de nincs olyan ember, aki ne örülne annak, ha jól sikerül az étel, amit készít, és a családtagok dicsérik.

A bevásárlás is része a vacsorakészítésnek (Fotó: Pexels.com)

Amikor délután munka után beugrunk a boltba, és bevásárolunk a vacsorához, általában nemcsak céltalanul kóválygunk, hanem gyorsan, tudatosan megyünk végig az üzleten, miközben összeszedjük mindazt, amire szükségünk van. Még ha spontán be is kerül pár dolog a kosarunkba, egy lista alapján dolgozunk, akár le volt írva, akár csak a fejünkben szedtük össze.
 

Nem csinálok lelki problémát a zacskós levesből – egy anya őszinte vallomása a főzésről

Egy óvodás is nagyon sok mindent meg tud jegyezni, és már háromévesen is jól ismeri az üzletet, ahova rendszeresen járunk. Érdemes három-négyféle dolgot előre elmondani neki, és kérni, hogy segítsen megtalálni azokat az üzletben. Különösen a zöldségek és gyümölcsök között kérjük a gyerekek segítségét, ismerje fel a különböző zöldségeket a pulton is, ne csak a tányérján.

Mikor jó a paprika? Ha szép egészséges, nem fonnyadt, nem rohad. A paradicsom legyen piros, a saláta nagy és friss, az újhagymának pedig lehet, hogy lecsavarjuk a nagy, zöld szárát, mielőtt betesszük a kosarunkba.
 
Az iskolások egyedül is képesek már bevásárolni, még akkor is, ha nem szoktak. Nekik jó feladat lehet már a mennyiségek gyakorlása. Mennyi hagymát szoktunk venni egyszerre? Húszat, vagy csak ötöt? Annak vajon mennyi a súlya? Tudja-e, milyen húsból készítjük a rántott húst? Kérje ő a hentestől! Maradhat-e több, és ha igen, akkor maximum mennyivel? Mi van akkor, ha nincs olyan hús, amit szeretnénk?

Mit használunk mosáshoz, melyik öblítőt szoktuk vásárolni az ötvenféle közül? Mindegy-e, milyen a vécépapír, vagy van kedvenc márkánk? Hol van a boltban a liszt, a fűszer?
 

Együtt a család a konyhában (Fotó: Pexels.com)

Amikor hazaérünk, mindent a helyére teszünk. Van, ami a kamrába kerül, van, ami a hűtőbe, és akad, ami máshova. Ha már a kipakolásnál segít a gyerek, akkor a rendrakásban is sokkal gyorsabb és hatékonyabb lesz. Ráadásul a bevásárlás utáni gyors elpakolást szívesen csinálja, míg a rendrakásnál kevésbé lelkes, így nem árt előre megkönnyíteni a dolgát.
 
Mielőtt elkezdünk főzni, célszerű odakészíteni minden alapanyagot magunkhoz. Ebben is jó segítség a gyerek. Mi hol található, és egyáltalán mi az a kókusztej, ami a leveshez kell?

Miközben pucolunk, darabolunk, aprítunk, van időnk beszélgetni. Nem csak a gyerekkel, egymással is. Ilyenkor a gyerekek is figyelnek, szívják magukba a sok információt a szüleikről. Még ha olyan megfoghatatlan munkája is van a szülőknek, mint például a marketinges és a hr-es, a beszélgetéseket hallgatva fogalma lesz róla, mi is a szülők valódi feladata. Ritka az a gyerek manapság, akinek az édesapja autószerelő, az édesanyja pedig fodrász, és mindenki érti, milyen munkát végez pontosan a munkahelyén.
 
Ha hetente többször, közösen dolgozunk a konyhában, az segít a gyereknek ellazulni, megnyugodni az iskola után. Ő is előjöhet a saját „munkahelye” problémáival, hiszen hallja, hogy mi is megbeszéljük ezeket. Elmondhatja, hogy volt-e konfliktusa bárkivel, de megoszthatja a sikereit is, amiknek együtt örülünk a nap végén.

Közben rengeteget tanul, észrevétlenül. Milyen is az, amikor a víz száz fokos lesz. Amikor kis buborékok jelennek meg a fazék alján, az már a forrás, vagy még nem? Hogy keletkezik a gőz? Ha sokáig forralunk valamit, akkor teljesen elfő? Mekkorák a mennyiségek? Mi egy csipet, egy liter vagy egy deka?

Természetesen nem kell, nem is szabad sem környezetismeret-, sem fizikaórát tartani főzés közben. Elég, ha együtt készítjük a vacsorát, és közben megkérjük, hogy tegyen még egy csipet sót a salátára, vagy szóljon, ha felforrt a víz.

A közös vacsora a nap egyik fénypontja (Fotó: Pexels.com)

Sehol máshol az életben nem taníthatjuk meg egy gyereknek jobban a környezettudatos gondolkodást, mint a konyhában. Melyik szemetet hova dobjuk, komposztáljuk-e a krumplihéjat, és egyáltalán, mi a komposzt, és miért fontos? Mi lesz a mirelit zöldborsó zacskójával? Hova dobjuk?

Végül, de nem utolsósorban, egészséges-e, amit főztünk? Sok benne a vitamin, vagy ez most csak nagyon finom? Baj-e, ha a krumplis tésztában nincs annyi C-vitamin és rost, mint egy főzelékben, de jobban szeretjük? Mitől maradunk vékonyak, és miből lenne jó kevesebbet enni?
 
Ha megengedjük a gyerekeknek már kiskorukban, hogy velünk legyenek főzés közben, sőt biztatjuk őket arra, hogy tévé helyett inkább jöjjenek beszélgetni, segíteni a főzés közben, akkor egyszerre neveljük őket önállónak, egészség- és környezettudatosnak, miközben fejlesztjük a különböző kompetenciáikat az iskolára és az életre is. Az, hogy közben megtanulnak sütni-főzni, mosogatni és teríteni, már csak hab a tortán.