Csokiba mártott diós linzer édes túrókrémmel – ez a Szaturnusz-gyűrű

Kamaszkoromban a házunkkal szemben volt egy cukrászda, de mivel már akkor sem voltam édesszájú, ez a tény nem igazán befolyásolta az oly képlékeny és sérülékeny kamasztáplálkozásomat. Ha jól emlékszem, nem is volt valami jó cukrászda, habár, mint említettem, az édességek már akkor is kívül estek az érdeklődési körömön, volt viszont egy olyan sütijük, amire még most, 25 évvel később is elérzékenyülök, ha rá gondolok. A Szaturnusz-gyűrű volt az.

Valami elképesztően finom süti volt, pont egybeesett az ízlésemmel, mármint azokban a ritka pillanatokban, amikor sütit kívántam. Az alapja omlós linzertészta, amit csokiba mártottak, rajta könnyű túrókrém, a tetején pedig pontosan négy szem mazsola, kilencven fokban elrendezve. Elképesztően szofisztikált egyensúlya volt az édesnek és a savanyúnak, egyszerűen nem lehetett nem szeretni.

Később az a cukrászda bezárt, és soha többé nem találtam sehol Szaturnusz-gyűrűt, de ezt most olyan komolyan kell venni, hogy még az interneten sem bukkantam hozzá receptre.

Szaturnusz-gyűrű

Ebből levontam azt a zseniális következtetést, hogy alighanem saját találmányuk lehetett ez a sütemény, de hát ez már soha az életben nem fog kiderülni.

Karácsonyi linzer – egy tészta, végtelen sok variáció

Szerencsére azonban, így negyed évszázad távlatából nemcsak a szemem lábad könnybe, ha a Szaturnusz-gyűrűre gondolok, hanem az ízére is egészen pontosan emlékszem, és így egész könnyű volt rekonstruálni a receptet. Mondjuk, ez a verzió még eggyel finomabb is (már hogy a viharba ne lenne?!), mivel a linzertésztába természetesen, annak rendje-módja szerint diót is teszünk, amitől sajnos a vendéglátóipari helyek fájdalmasan gyakran eltekintenek. Persze, és soha nem fogom leírni egyetlen receptnél sem, hogy hogyan KELL valamit csinálni, de abban azért könnyen megegyezhetünk, hogy dióval mégiscsak finomabb és elegánsabb a linzer. Ha szerinted mégsem, akkor hagyd ki belőle.

Ha szeretsz sütikkel pepecselni, ezt imádni fogod!

Habár ránézésre elég pepecselős sütinek tűnik, valójában másfél óra alatt készen voltam vele, pedig minden van benne, amit annyira szeretünk a süti sütésben: gyúrás, nyújtás, kiszúrás, krém keverés, habzsákból nyomás, csokiba mártás. Éppen csak marcipánfigurát nem kell szobrászni a tetejére, de ez pillanatnyilag nem is hiányzik. 

Ebből a receptből nekem 20 darab lett, de ez ugyebár nagyban függ attól, hogy mekkora az otthon fellelhető legnagyobb fánkszaggatónk, illetve mekkora lyukat szúrunk a süti közepébe a legkisebb pogácsaszaggatónkkal, vagy stampedlink szájával.

Krémet nyomni mindenki szeret

Szaturnusz-gyűrű

Hozzávalók

A linzerhez

• 20 dkg liszt
• 10 dkg cukor
• 1 nagy csipet só
• 5 dkg darált dió
• 15 dkg hideg vaj
• 1 tojás

A túrókrémhez

• 30 dkg félzsíros tehéntúró
• 7 dkg cukor
• 1 citrom frissen lereszelt héja
• fél tk. vaníliaőrlemény vagy egy vaníliarúd kikapart magja. Végső esetben vaníliás cukor is jó, de vaníliakivonatot most ne használjunk, mert az alkohol nagyon más irányba viszi a túrókrém ízét, és azt semmiképp sem szeretnénk.
• 1 ek. tejföl

A csokimázhoz

• 15 dkg 70% körüli kakaóvaj tartalmú étcsokoládé, vagy ha nem sikerül ilyen jó minőségűt találni, akkor adjunk hozzá annyi vajat, hogy folyósra olvadjon.

Egy sebészeti érfogó csipesz mindig jól jön a konyhában

Elkészítés

1. Először a linzertésztát készítjük el. Kimérjük egy tálba a száraz hozzávalókat, a vajat pedig belereszeljük vagy kis kockákra vágva beleszórjuk, és elmorzsoljuk. Ha kézzel dolgozunk, akkor bele kell húznunk, nehogy a kezünk melege megolvassza a vajat, de ha géppel, akkor egyszerűbb a helyzet: addig forgatjuk, amíg morzsás állagot nem kap.
2. Kipróbáljuk, hogy össze tudjuk-e gyúrni és lehet-e nyújtani. Valószínűleg nem, ezért üssünk fel egy tojást egy tálba, habarjuk el és csorgassunk a tésztához annyit, hogy jól gyúrható állaga legyen.
3. Lefedjük, és betesszük a hűtőbe pihenni egy fél órára, mi pedig megyünk a dolgunkra.
4. Amikor letelt az idő, elővesszük a tésztát, fél centi vékonyra nyújtjuk lisztezett deszkán, és fánkszaggatóval vagy egy pohárral köröket szaggatunk belőle, a körök közepébe pedig pogácsaszaggatóval vagy stampedlivel lyukat vágunk, hogy úgy nézzen ki az összes, mint egy linzerkarika felső emelete.
5. Sütőpapírral bélelt sütőlemezre rendezzük és 180 °C-ra felmelegített sütőben, nagyjából 12 perc alatt megsütjük a linzerkarikákat, közben nagyon figyelünk. Ha a sütőnk nem süt egyenletesen, félidőben megfordítjuk a tepsit. Lényeg, hogy nem barnulhat meg a süti, sőt, úgy nézzen ki, mintha még szívünk szerint sütnénk egy kicsit, de ne hagyjuk magunkat eltántorítani, ragaszkodjunk a sápadt linzerhez!
6. Amíg hűl a süti, összeállítjuk a krémet. A hozzávalókat tálba tesszük és botmixerrel simára turmixoljuk. Ha nincs botmixerünk, áttörhetjük szitán is, lényeg, hogy teljesen csomómentes legyen, különben kinyomáskor beleakad a habzsákba.
7. Most jön a legjobb rész, a krém kinyomása. Ha van megfelelő csőrű habzsákunk, akkor beletöltjük a túrókrémet, ha nincs, akkor előveszünk egy olyan celofánzacskót, amibe karácsonykor az ajándék sütit csomagoltuk, levágjuk a sarkát és abból nyomjuk a linzerkarikára a krémet. Egyik kézzel nyomunk, a másikkal forgatjuk az alapot, és akkor nagyjából egyenletes lesz. Vagy rusztikusan összevissza, nem baj, nem vagyunk cukrászok, a tökéletességre törekvés különben is a szorongók menedéke.
8. Amikor ezzel is készen vagyunk, gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét. Ha nem hajlandó folyni, tegyünk bele annyi vajat, amennyi megoldja a kérdést. A csokiba egyenként belemártogatjuk a sütiket úgy, hogy a linzert teljesen bevonja, és az sem tragédia, hogy egy kicsit felcsap a túrókrém aljára is. Végül, ahogy fogy a csoki, örülünk, ha a süti talpát bevonja, de ez nem baj, mert lazák vagyunk, különben is, a sütés hobbi, és nem teljesítménytúra.
9. Rácsra helyezzük, majd hideg helyre tesszük, hogy megkössön a csoki. Végül rárendezzük a mazsolaszemeket, és kezdődhet a lakoma.

Mindent egybevetve és a végeredményt megkóstolva, nem is igazán értem, hogy hogy bírtam ki 25 évig Szaturnusz-gyűrű nélkül, azt meg még kevésbé, hogy miért nem álltam neki eddig megcsinálni. Vannak dolgok, amikhez tényleg negyed évszázad kell, hogy megérjen rájuk a helyzet, és úgy tűnik, ez is közéjük tartozik.