Minden évben legalább egyszer megfordulok Berlinben, és ilyenkor mindig eljön a pillanat, amikor eszem egy currywurstot. Na, nem azért, mert annyira szeretném ezt a curryporba és ketchupbe fojtott sertés grillkolbászt, egyszerűen azért, mert olcsó, meleg és szinte minden sarkon lehet kapni, ami nem utolsó szempont ételválasztásnál egy olyan embernek, aki a Berlinale Filmfesztiválon naponta három-négy filmet néz, és a filmek közti szünetekben kell megoldania olyan apróságokat, mint mondjuk egy vállalható étkezés. Úgy döntöttem, idén megkönnyítem a saját dolgom, és bevállalom, hogy naponta egyszer, de mindig más helyen eszem egy currywurstot, amivel nemcsak potom áron ehetek meleg kaját, hanem megpróbálhatom magamba szívni a német főváros gasztrokultúráját is, vagyis két legyet üthetek egy csapásra. Az első feladatot még úgy-ahogy teljesítettem, a másodikkal már akadtak problémáim.
Egy legenda születése
A currywurst az a fajta német étel, ami nem jöhetett volna létre az angolok hozzájárulása nélkül. A legenda szerint egy helyi büfés 1949-ben a Berlinben állomásozó angol katonáktól jutott hozzá némi ketchuphoz és curryszószhoz, amivel megbolondított egy adag grillkolbászt, és már kész is volt az új szuperkedvenc. A recept azóta se sokat változott, annyi, hogy buci mellett ma már a sült krumplival evett változat is nagy kedvenc, sőt:
- egyes helyeken merészelnek majonézt is adni mellé,
- máshol leszórják pirított hagymával,
- megint máshol a sült sertés grillkolbász helyett marhából készül a kolbász,
- hetvenhetedik helyen vegetáriánus kolbász vár minket,
- és persze létezik az ételnek organikus, bio változata is.
Az élmény leginkább aszerint tud változni, hogy milyen minőségű kolbászt kapunk, milyen ketchuppal lepik el azt a kolbászt, illetve milyen curryt használnak hozzá. Ez alapján azt gondolhatnánk, hogy currywurst és currywurst között hatalmasak lehetnek a különbségek, de tapasztalatom szerint ez egyáltalán nincs így: ugyan lefelé a minőségskálán valóban a pokol kénköves bugyrai jelentik a határt, de felfelé már más a helyzet. A legeslegjobb currywurst sem ad nagyobb gasztroélményt, mint egy sajtos-tejfölös lángos egy Balaton parti büféből. Ehhez képest mégis lehet venni bármelyik sarkon akár 2 euró 50-ért is, de fizethetsz érte egy étteremben 12 eurót, ha úgy tartja úri kedved, az igazán bevállalósak pedig a híres Westin Grand luxushotel éttermében is megkóstolhatják, hogy mi történik a currywursttal, ha a szakács a szószba némi Worcester-szószt, vajat és Coca Colát is kever. Az élményért közel húsz eurót fizethet az, akinek tényleg annyi pénze van, hogy már nem tudja mire költeni.
Currywurst a plázából
Lendületesen kezdek. Amint megérkezem Berlinbe, az első utam az eső elől menekülve egy jókora pláza, a Postdamer Platz környékén található Mall of Berlin felé visz. Itt egy jókora food court van a második emeleten, és minimum három-négy helyen lehet currywurstot venni. A fantáziadús nevű Currywurst House nevű helyet választom, egyszerűen azért, mert menüben lehet mellé sört is inni, míg a közelében lévő másik currywurstos helynél csak üdítőt szolgáltak fel a balgák. Tálka helyett az étel papírtányéron érkezik, a sült krumpli klasszikus 5 kilós zsákból kiöntött, fagyasztott hasábburi, a kolbászt a jó szokásukhoz híven apró szeletekre vagdosva tálalják, így elég mellé egy pici villa a fogyasztáshoz, a mellé adott ketchupos-currys szósz kellően sűrű és fűszeres, és nem öntöttek rá két literrel, ahogy az itt néhol szokás. A grillkolbász teljesen ehető, a bónuszként adott pirított hagyma pedig tényleg dob egy bolhafingnyit az élményen. Az élmény erős közepes, a mellé adott jó német sört élvezem a legjobban, de majdnem kilenc euróért (kb. háromezer forintért) azért jobb is lehetett volna.
A pláza ásza
Currywurst a dönerestől
Másnap egy kései vetítésről tartok épp a Wittenberg Platz melletti hotelembe, nem volt időm vacsorázni, ezért megállok az éjfél után még nyitva tartó döneresnél, ahol a török vendéglátós jó érzékkel tette magáévá a helyi gasztronómiát, és tart a kínálatában currywurstot is.
Dönerwurst
A kolbászt ugyan zsemlével kérem, de jó dönereshez méltó módon pitát adnak helyette átmelegítve, ami jó hír, mert kaptam én ezt már régen száraz zsemlével is. A pita kiváló, a ketchup olyan közepes bolti cucc, a kolbász kissé ízetlen – elvileg marhából van, de az íze alapján ezt meg nem mondtam volna –, de éjfél elmúlt, kutya éhes vagyok, és így legalább nem üres gyomorral kell aludni mennem. Ez is valami.
Buci helyett pita
Currywurst az élelmiszerboltból
Egy nap kimarad, mert szombaton a fesztivál magyar bulijába vagyok hivatalos, és ezzel kapcsolatban felmerül bennem egy két évvel korábbi rémisztő emlék. Történt ugyanis, hogy este szintén berlini magyar buliba mentem, és számító újságíróként nem akartam előtte telikajálni magam, mondván, ott úgyis lesz kaja. Gondoltam egy délutáni currywursttal kihúzom valahogy addig. Aztán odamentem a buliba, és mi volt a kaja? Igen, currywurst! Pár órán belül kétszer enni ebből azért embert próbáló feladat volt, és idén nem akartam ezt megkockáztatni. Szerencsére idén nem currywurstra buliztak a magyarok, ami egyben azt is jelentette, hogy a napot tesztelnivaló kolbász nélkül csináltam végig.
Másnap nagyon kevés időm volt, ezért csak a környékbéli Arkaden áruház aljában található Rewe élelmiszerboltig volt időm elmenni, ami üzemeltet meleg ételes büfét, és csodák csodájára currywurst is kapható. Ez a tesztem legolcsóbb darabja (zsemlével együtt 2 euró és 50 cent), és rögtön feltűnik, hogy a kolbászt nem frissen sütik, hanem egy nagy edényből merítenek, amiben már ott van a sok felszeletelt, előre kisütött kolbi több liternyi ketchupos löttybe ömlesztve, és nem öntenek rá curryport, gondolom, ott van az a ketchupos löttyben. Piszok gusztustalan ez a sok kolbász ebben a piros katyvaszban, de egyszer élünk, nincs mit veszíteni. A ketchup inkább tűnik valamiféle menzás paradicsomszósznak, curryt csak nyomokban tartalmaz, a kolbász állagra kissé gumis, és olyan mellékíze van, amire nem találok szavakat. A felét bírtam megenni ennek a démoni eledelnek, ami egyszer még meg is öklendeztetett, és attól tartottam, legalább egy évig képtelen leszek ezután currywurstra nézni.
Nyam-nyam!
A menő currywurst
Mivel az élelmiszerbolti élmény után nem akartam currywurstot hányni, egynapos szünetet kellett beiktatnom, hogy helyrejöjjön a gyomrom a megrázkódtatástól. A folytatásra egy olyan helyet választok, ami valószerűtlenül sikeresnek tűnik: a Friedrichstrassén található Curry Burger Beer nevű helyen akkora a sor, hogy fél órát kell várnom arra, hogy adjanak nekem egy nyomorult currywurstot. Vajon mit tud ez a hely, amit a többi nem?
Ahol sorba kellett állni
Az ár rendben van, és még sört is kérek mellé: vigyázni kell, mert még egy rossz élményt nem viselnék el sörös öblítés nélkül. Aztán megkapom az adagom, és meg kell állapítanom, hogy ez a maximum, ami egy egyszerű currywurstból kihozható. A buci friss és meleg, a kolbász kellemesen semleges ízű, frissen sütött, a currypor és ketchup együttese pedig kellemesen édeskés, és nincs belefullasztva az egész kaja. A nagy sort továbbra sem értem, de ez eddig a legjobb currywurst a gasztrotúrámon.
Sörrel az igazi
A bio-currywurst
A Wittenberg Platzon található Witty’s Organic Food bódé nemes egyszerűséggel azzal hirdeti magát, hogy „Best currywurst in town”. Ezt ki kellett próbálnom. Az organicot leginkább az árakban éreztem. Míg egy átlagos berlini bódéban 2 euró 80 körül adják a currywurstot bucival, itt ez egy euróval többe fájt, és ugyan rendben volt a cucc – egy milliméternyivel maradt csak le a tegnapi bajnoktól –, én semmit sem éreztem abból, hogy biokaját eszek.
Az élményen sokat rombolt az is, hogy a mellé adott buci olyan száraz és hideg volt, hogy kőként dobhattam volna el. Ezúttal is kértem mellé sört – természetesen biót és organikusat –, de be kellett látnom, hogy egy szeles és piszkosul hideg berlini éjszakán az utcán nem ez volt a legjobb választás.
Száraz bucival
Hogy mire jöttem rá a nagy currywurst-teszt közben? Leginkább arra, hogy nem értem az egész currywurst-jelenséget. Mitől lehet egy ennyire semmilyen étel (amiből még a legjobb változat is maximum középszerű és ehető) annyira sikeres, hogy csak Berlinben évente 70 millió (!) fogyjon belőle, és ha valaki polgármester akar lenni a német fővárosban, annak kötelező legyen néhány kampányfotó egy currywurstos bódé előtt? Hálistennek, évente egyszer találkozom csak a ketchupbe fojtott currys kolbásszal, szóval a gyomromnak lesz elég ideje, hogy kipihenje a sokkot.
