Az IKEA olyan, mintha a második otthonunk, de legalábbis, mintha a szülői ház lenne: ha aludni nem is szoktunk ott, enni azért mindig eszünk egy jót. Az étterem választéka ugyan időről időre változik, megújul, a húsgolyó (ikeául: KÖTTBULLAR) azonban örök, olyan, mint a nap: forró, gömbölyű és mindig számíthatunk rá.
Kivéve mostanság, amikor is az IKEA áruházak a pandémiára való tekintettel bezártak. Volt KÖTTBULLAR, nincs KÖTTBULLAR, mi meg, akik az enyhe függőség jeleit mutatjuk: soha nem megyünk IKEA-ba mélyhűtőtáska nélkül, onnan pedig haza fagyasztott húsgolyó nélkül, hoppon maradtunk.
Egészen addig, amíg a hét elején ismét fel nem csillant a reménysugár: nyilvánosságra hozta az IKEA a svéd húsgolyó receptjét, viccesen stílusos összeszerelési útmutatóval együtt. Most nem azért, de ennyi gondoskodást el is vártunk, egyébként meg köszönjük.
A recept azonban önmagában semmi, csak egy nyomorult ujjbáb, egészen addig, amíg életre nem kelti valaki azáltal, hogy megfőzi.
Ez a valaki lettem most én, tesztelő csapatunk pedig a szintén húsgolyóimádó gyerekek, valamint a lehető legritkább esetben húsgolyót választó férj.
Pár nappal később persze kiderült, hogy huncut ám az IKEA, nem is az eredeti receptet adták meg, amit, hogy is mondjam, kis hozzáértéssel lehetett azért előre sejteni. Ezért is éreztem mindennél fontosabbnak most, hogy leteszteljem a megadott receptúrát, sőt, a lehető legprecízebben készítsem el, hogy beszámolhassak nektek az eredményről.
Vélemények a házi IKEA húsgolyóról
Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy hatalmas sikert aratott a nyilvánosságra hozott recept alapján készült, házi húsgolyó. Tesztelőcsapatunk úgy állt fel az asztaltól, hogy ezt a receptet akkor is elmentjük, ha nem egészen olyan, mint az IKEA-s, cserében viszont eléggé hasonlít rá.
A férjem szerint ez a verzió „még finomabb is, mint az eredeti, mert kicsit puhább, könnyebben kezelhető, az ízek pedig abszolút passzolnak”. A tisztánlátás kedvéért hozzátenném, hogy elég jóban vagyunk a férjemmel, aki egy modernkori lovag és soha nem tenne negatív megjegyzést az ételre, amit készítek. Az meg, hogy még áfonyalekvárt is rögtönöztem hozzá saját kútfőből, külön szuperség – erre majd még visszatérünk.
Kamasz lányom nem nagyon tudott megszólalni, mert teli szájjal nem beszélünk, az üres száj viszont nem jött össze ezúttal. Amikor a mártás ízét és állagát firtattam barkochba módszerekkel, mármint, hogy tényleg ennyire sűrűnek kell-e lennie, és olyan-e az íze, mint az eredetinek, határozott bólintás volt a válasz. Én mondjuk nem vagyok erről meggyőződve, de mindenképpen egy finom mártással van dolgunk, ami legfeljebb árnyalatnyit különbözik az hivatalos verziótól.
Húsgolyó, barnamártás, áfonyalekvár, krumplipüré
A 10 éves fiam áfonyalekvárt evett krumplipürével, egyúttal kijelentette, hogy az áfonya az övé, einstand.
Ami meg engem illet, szerintem a nyilvánosságra hozott recept szerint elkészítve egyáltalán nem olyan lett a húsgolyó, mint amit az IKEÁ-ban megszoktunk. Egészen más volt az állaga, tényleg sokkal puhább volt, és olyan, mint amit megpároltak.
Úgyhogy, a végén még rákapcsoltam a grillfokozatot úgy hét percre. Utána már tényleg sokkal jobban nézett ki, be is nevezhetett volna egy KÖTTBULLAR-hasonmásversenyre.
Mindent egybevetve, határozottan érdemes elkészíteni ezt a receptet, mert olyan nagyon nem különbözik az eredetitől. Ha jobban belegondolunk, praktikusan már ott megbukik minden, klónozásra tett kísérlet, hogy marha- és zöldségalaplevet kell használni a mártáshoz, ami ahány ház, annyiféle.
KÖTBULLAR (vagy valami hasonló) barnamártással, házi áfonyalekvárral, krumplipürével
Svéd zászlócskát nem adunk hozzá.
Hozzávalók
A húsgolyóhoz
- 50 dkg darált marhahús (én fehérpecsenyét vettem, mert más nem volt a hentesnél)
- 25 dkg darált sertéshús (lapocka)
- 1 kis fej hagyma apróra vágva
- 1 gerezd fokhagyma összezúzva
- 1 tojás
- 10 dkg zsemlemorzsa
- 5 evőkanál teljes tej
- só, bors
A húsgombócokat serpenyőben körbepirítjuk, utána mehet a sütőbe
A barnamártáshoz
- 4 dkg vaj
- 4 dkg liszt (szerintem kevesebb is elég)
- 1,5 dl zöldségalaplé
- 1,5 dl marhaalaplé (ezeket értelemszerűen leveskockából állítjuk elő, hacsak nem tartasz a fagyasztóban)
- 1,5 dl tejszín
- 1 evőkanál szójaszósz (szerintem mehet bele több is)
- 1 evőkanál dijoni mustár
- só
A házi áfonyalekvárhoz
- 1 cs. aszalt vörösáfonya
- 1 teáskanál cukor
- 1 teáskanál pektin (elhagyható)
- víz
A krumplipüréhez
- 1 kg krumpli
- 4 dkg vaj
- fél dl tejszín
- tej, amennyit felvesz
Elkészítés
- A húsgolyó hozzávalóit összedolgozzuk, majd vizes kézzel golyókat formálunk belőle. Nagyjából egy evőkanálnyi mennyiség a jó méret, ha van hivatalos evőkanál-mérőedényünk, akkor használjuk úgy, mint egy fagylaltos kanalat. Ne felejtsük el bevizezni!
Egy evőkanál = egy húsgolyó
- A jól összegyúrt golyókat tegyük egy zárható dobozba, majd tegyük be a hűtőbe pihenni vagy két órára.
Most 2 óra pihenő jön a hűtőben
- A mártáshoz egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat és rászórjuk a lisztet. Két percig kevergetjük, míg egy kicsi színt nem kap, ekkor hozzáöntjük az alapleveket. Beletesszük a tejszínt, a szójaszószt, a mustárt is, összerottyantjuk. Megkóstoljuk, sózzuk. Világosabb lesz, mint az IKEA-s, nem törődünk vele.
Készül a mártás, amikor ilyen színű, mehet rá az alaplé
- A krumplipüréhez megpucoljuk a krumplit, kockákra vágjuk és feltesszük főni sós vízben. Amikor puhára főtt, leöntjük róla a vizet, hozzáadjuk a vajat, összetörjük, majd belekeverjük a mártáshoz felbontott tejszín maradékát és annyi tejet, hogy jó legyen az állaga. Megkóstoljuk, ha kell, utánsózzuk.
A szójaszósztól sötétebb lesz, de nem annyira, mint az eredeti
- Mivel momentán pont nem volt otthon áfonyalekvár, aszalt áfonya viszont igen, kézenfekvőnek tűnt, hogy abból készítsek lekvárt. Az áfonyát egy tálba tesszük, öntünk rá annyi forró vizet, hogy bőven ellepje, majd állni hagyjuk, hogy megszívja magát. Amikor jól visszapuhult, a gyümölcsöt betesszük a botmixer edényébe, a cukrot összekeverjük a pektinnel (ami egy természetes zselésítő anyag, de ha nincs otthon, az sem baj), majd belekeverjük az áztatóvízbe. Elkezdjük a gyümölcsöt turmixolni, közben annyi cukros áztatóvizet adunk hozzá, hogy megfelelő legyen az állaga. Ez is kész.
Ezekből lesz a házi vörösáfonya-lekvár
- A húsgolyókat forró serpenyőben, vajon vagy olajon (még ez is, hát hogy lenne ugyanolyan az íze?!) hirtelen körbesütjük, majd betesszük egy tepsibe, lefedjük és 180 fokosra előmelegített sütőben, fél órát sütjük. Ekkor (és ez már nincs benne a nyilvánosságra hozott receptben) levesszük a tepsiről az alufóliát és grillfokozaton, vagy ha nincs, nagyon magas hőmérsékleten sütjük még hét percig a golyókat.
Tepsibe tesszük, lefedjük
Minden kész, már csak tálalni és enni kell.
Ha véletlenül csalódott lettél volna, amikor kiderült, hogy nem is az igazi receptet hozták nyilvánosságra, amondó vagyok, hogy ne szomorkodj, mert ez is abszolút érdemes az elkészítésre, és evés után már nyoma sem marad semmiféle rossz érzésnek. Nem is érdemes ezen bosszankodni, lássunk tisztán: az itthon fellelhető alapanyagokból úgyis kicsit eltérő íze lett volna a húsgolyónak és a szósznak, mint annak, amit Svédországból hoznak fagyasztva.
