Emlékszem, amikor életemben először kóstoltam bodzaszörpöt: egy osztálykirándulásra csomagolta valakinek az anyukája. Hű, de finom, mi ez? – kérdeztem elégedett vigyorral a képemen. Bodzaszörp. Azta, bodzából lehet szörpöt csinálni? Mi a bodzát irtani szoktuk minden erőnkkel, nem is tudtam, hogy meg lehet inni.
Természetesen otthon is előhozakodtam ezzel a bodzaszörp dologgal, amire anyám pislogott kettőt, elmosta a kovászos uborkásüveget, majd harmadnap már ott volt a bodzaszörp, de azért, a biztonság kedvéért a kezembe nyomta a metszőollót, hogy vágjam ki a friss hajtásokat, nehogy ellepje az egész kertet a bodza. Szeretjük, de annyira azért nem.
Az, hogy invazív növény, nem kifejezés. Nagyjából úgy vagyunk vele, mint a Kis herceg a majomkenyérfákkal, oké, nem fogják a gyökerek szétfeszíteni a bolygót, de ahová egyszer a bodza betette a lábát, onnan többet nem lehet kiirtani. Legfeljebb karban lehet tartani a terjeszkedését, de ha megpihensz, veszítesz, mert a gyökerei mindenhol ott lesznek, kihajtanak és elfoglalják az egész kertet, szolga leszel a saját birtokodon.
Jó lesz az vadon szedve is.
A feladat annyi, hogy bringára (vagy autóba) pattanjunk, megcélozzunk valami autóforgalomtól távoli helyet, majd addig bóklásszunk, amíg nem találunk egy fehér virágokba borult bodzabokrot. Mondjuk, ez mostanában nem egy nagy kihívás, mert bodza aztán mindenhol IS van.
Kinyílt a bodzavirág, lehet bodzaszörpög gyártani (Fotó: Capri23auto / Pixabay)
Azt viszont komolyan mondtam, hogy olyan helyről szedjünk, ahol nem száll rá az autók pora, sőt, az intenzív mezőgazdasági területek, magyarul szántóföldek környékét is kerüljük, mivel sosem tudhatjuk, hogy mikor és mivel permeteztek utoljára. Maradnak a rétek, erdők, meg a falu végi susnyások.
A célnak megfelelő bodzavirág tányéron már kinyíltak a kis virágok, de még nem barnulnak, emellett a szár nem tetves. Tényleg figyeljünk rá, mert a bodza erősen hajlamos a tetvesedésre – még egy ok, hogy ne engedjük be a kertünkbe. A harmadik meg az, hogy éréskor nem szeretnénk a bodzabogyótól lilára színeződött madár guanót takarítani mindenhonnan.
Tehát, ha megtaláltuk az ideális elhelyezkedésű bokron nyíló, tökéletes virágtányérokat, leszedünk belőlük úgy 10-15-öt. Minél több, annál jobb. A rovarokat lepöcköljük, egyébiránt tiszta kézzel dolgozunk, mert a virágot már nem fogjuk megmosni, szükség lesz ugyanis a virágporra is, amit olyan csodásan megénekeltek a Mindenki című, méltán Oscar díjas magyar rövidfilmben.
A virágokat beletesszük egy 5 literes kovászos uborkás üvegbe, majd felöntjük vízzel. Most megtisztítjuk az elménket minden mélyen belevésődött vizuális ingertől, és nem látványos citromkarikákat szórunk bele, mivel nem az instagramnak, hanem magunknak készítjük a szörpöt, hanem kifacsarjuk a citrom levét, beletöltjük az üvegbe, a héját pedig utána dobjuk. Ne vegyszerezett citromot használjunk!
A cukor és a további savanyítás majd két nap múlva kerül bele, amikor felfőzzük és üvegbe töltjük a szörpöt. Ha akarod, ki is dunsztolhatod, és akkor télen is lesz bodzaszörp a kamrában.
Bodzaszörp
Bodzaszörp. Lime-mal is finom, de citrommal is teljesen jó. (Fotó: RitaE / Pixabay)
Hozzávalók
- 15 bodzavirág tányér
- 5 l víz
- 2 kg cukor
- 2 db citrom
- 1 ek. citromsav
Elkészítés
- A bodzavirágról lepöcköljük a rovarokat, de vigyázunk, hogy a virágpor rajta maradjon. Nem mossuk meg. Belegyömöszöljük a kovászos uborkás üvegbe. Felöntjük vízzel, majd belefacsarjuk két alaposan megmosott citrom levét, utána dobjuk a héjat is. Letakarjuk, hagyjuk állni a kamrában vagy az árnyékos konyhapulton két napig, amikor eszünkbe jut, néha megkeverjük.
- Ekkor átszűrjük a levet egy fazékba, hozzáöntjük a 2 kg cukrot, beletesszük a citromsavat és felforraljuk. Amikor feloldódott a cukor, merünk belőle egy szörpnyit egy pohárba, vízzel hígítjuk és megkóstoljuk. Ha nem elég savanyú, teszünk még bele citromsavat, ha túlságosan is, akkor meg cukrot.
- Forrón üvegekbe töltjük, újságpapírba csomagoljuk, majd mehet a dunsztba az ágyneműk közé. Egy üveget azonban a hűtőbe teszünk és rögtön fogyasztjuk, azért csináltuk.
