Legyen átlátható és hosszan termő a paradicsomod! – kisokos otthoni kertészeknek

Paradicsomot mindenki tud termelni, de ahhoz, hogy egész nyáron, sőt, még ősszel is élvezni tudjuk a termést, nem elég csak locsolni, meg kell tanulni metszeni és futtatni is.

Belső Olga

2020. Június 25.

Lassan elkezd érni a paradicsom és ezzel párhuzamosan bekövetkezik az év legszebb és legromantikusabb időszaka, amikor reggelihez saját magunk által termesztett, napérlelte paradicsomot szedhetünk. Ez az idilli állapot azonban lassan, ahogy egyre melegebb a nyár, a paradicsomtövek meg szakadatlanul fejlődnek, káoszba fordul és végül, ha nem voltunk elég előrelátók, egy átláthatatlan és kezelhetetlen paradicsomdzsungel lesz a kertben. Különösen, ha fává növő koktélparadicsomot is termelünk.

Paradicsomot termelni tényleg tök egyszerű, mindenki tud, ha adottak a körülmények (föld, víz, napfény), nem is tanították túl részletesen az Aranykalászos gazda képzésen. Számos tanulmányutam során végül mégis sikerült elsajátítani az ideális paradicsomgondozási módszert, aminek az lett az eredménye, hogy ma már (szerényen) minden egyes szem termés hasznosul, egy sem lesz a meztelen csigák meg a sár martaléka. Sőt, tavaly még novemberben is szüreteltem a kiskertemben, habár szerintem nem egészen függetlenül a globális klímaváltozástól.

A folyton növő paradicsomot fel kell futtatni, különben elterül és átláthatatlan lesz. (Fotó: Getty Images)

A magam részéről kimondott híve vagyok a permakultúrának, amit az egyszerűség kedvéért értelmezhetünk úgy is, hogy virágozzék minden virág, hagyjuk, hogy a növényeink minimális beavatkozással nőjenek kedvükre, csak hát ez a hozzáállás a paradicsomnál, szabadföldben sajnos azt eredményezi, hogy egy idő után nemhogy szüretelni, de még felé menni sem lesz kedvünk. A tövek elterebélyesednek, a dzsungelben megbújó szemek lehullanak, úgy meg már kinek van kedve megenni? Ráadásul a következő évben az összes mag kikelt, én meg dobhattam a komposztra marékszámra a paradicsompalántákat.

Valahogy tehát mindenképpen rendet kell vágni a paradicsomban. Jó módszer a hagyományos karózás, de sajnos nem eléggé.

Alacsony vagy folytonos növekedésű a paradicsom?

Az első fontos kérdés, hogy a paradicsomunk milyen fajta. Itt persze nem a nemesítők által adott frappáns fantázianévre gondolok, hanem arra, hogy determinált, vagy folytonos növekedésű-e. A determinált azt jelenti, hogy amikor a növény eléri az 50-70 centiméteres magasságot, megáll a növekedésben, a folytonos meg ennek nyilván az ellenkezője: addig nő, míg el nem pusztul. Ezt azért lenne jó tudni, mert a folytonos növekedésű paradicsomot úgy praktikus nevelni, hogy egyetlen fő hajtás maradjon, amit feljuttatunk jó magasra, és így egy gyönyörű, rendezett és átlátható paradicsomos kertünk lesz.

Első lépésként – gondolom, az ültetésen ilyenkor már mindenki túl van – nagyon fontos, hogy a növények hónaljhajtásait kitörjük, akár determinált növekedésű, akár folytonos növekedésű fajtáról van szó. Az alábbi fotón pirossal bekarikáztam, hogy melyik az a hónaljhajtás: ami a levél tövében nő. Ezzel máris megtettünk egy nagyon fontos lépést a Marie Kondót megszégyenítően rendezett paradicsomos kert irányába. Az alacsony növésű fajtákkal más dolgunk nem is nagyon lesz ezen túl. Esetleg megtámogathatjuk egy kisebb karóval, ha akarjuk, de nem feltétlenül muszáj.

A paradicsom hónaljhajtásait mindenképpen ki kell törni (A szerző fotója)

A fává növő fajtákat viszont mindenképpen alaposan meg kell támasztani. Használhatunk ehhez hosszú bambuszt, jó mélyre leszúrva a földbe, (ez az egyszerűbb) vagy készíthetünk olyan támrendszert, amelyen zsinórokra tekerjük az indát. Ilyenkor, a hónaljhajtások rendszeres kitörése (vagy ha túlságosan megerősödött, kimetszése) mellett az a feladat, hogy kijelöljük a fő ágat, az oldalágakat pedig, ha kinőnének, szintén kíméletlenül lemetsszük. Ezt a fő ágat kell felvezetni a támasztékra és jól odarögzíteni, innentől kezdve pedig nincs más dolgunk, mint számolni a termést.

Na, persze ez nem egészen így van, mert az élőlényekről mindig gondoskodni kell, akár kutya, akár paradicsom. Nem árt figyelni, hogy nincs-e a növényen például tetű. Kiskerti körülmények között ilyenkor remekül beválnak a bio szerek, amiknek a fő hatóanyaga valamiféle olaj, amitől egyszerűen megfulladnak a tetvek. Jellemző betegsége még a paradicsomnak a fuzáriumos hervadás, de azzal utólag már nincs mit tenni, ha támad, vége a növénynek. Megelőzni meg nem akarjuk, mert akkor már nem lenne bio a kiskertünk, és akkor ezzel az erővel vásárolhatnánk is a paradicsomot. Használjunk vetésforgót, az általában beválik, vagy bízzunk a szerencsében. A harmadik nagy ellensége a paradicsomnak a poloska, vagy ahogy Pécs környékén mondják: büdösbence, ami ellen ugyanúgy lehet védekezni, mint a krumplibogár ellen: kesztyűt húzunk és összeszedjük. Na de, ez már egyáltalán nem kihívás egy olyan rendezett és átlátható paradicsomosban, amit ügyesen kialakítottunk.

Csak egy fő hajtás maradhat, ha mellette kinő egy, levágjuk. (A szerző fotója)

További tennivaló még a felfuttatott paradicsommal, hogy alulról indulva, és lopakodva felfelé haladva, bátran letörjük a paradicsomfürtök fölé haló leveleket. Természetesen nem kell az összeset, de határozottan jót tesz a termésnek, ha a bogyók növesztésére koncentrál a növény, nem pedig a levelekre, ráadásul így több napfény is jut neki. Arra azért vigyázzunk, hogy ne buzgólkodjuk túl a dolgot, valamennyi levél mindenképpen maradjon a növényen.

A locsolással az a helyzet, hogy a paradicsom alapból egy szomjas növény, tehát mindenképpen biztosítani kell a vízellátást. Erre a kiépített csepegtető rendszer a legjobb, de maradjunk a realitások talaján: ugyanilyen jó az is, ha slaggal locsoljuk, csak arra vigyázzunk, hogy ne a leveleket és a termést érje a víz, hanem a tövét és ne este, hanem reggel. A paradicsom ugyanis hajlamos víz hatására kirepedni, másrészt pedig, ha állandóan vizes a levél, könnyebben megtámadják a különböző betegségek.

Extra bónusz, hogy ha felfuttatjuk a paradicsomot, a tövébe nyugodtan ültethetünk kerti salátaféléket: cikóriát, bordáskelt, madársalátát, vagy bármi mást, amit szeretünk, így két legyet ütünk egycsapásra.