A péntek 13. régóta a balszerencse hírnöke: ez inspirált egy 19. század végi titkos társaságot, egy 20. századi regényt, több horrorfilmet, és két nehezen leírható és kimondható kifejezést (paraskavedekatriaphobia és friggatriskaidekaphobia), amelyek a balszerencsés naptól való félelmet írják le. Sokan ragaszkodnak ahhoz a meggyőződésükhöz, hogy a péntek 13. balszerencsét hoz. Bár nehéz megmondani, hogy pontosan honnan ered a hagyomány, az ezzel kapcsolatos babonák évszázadok óta jelen vannak.
Fox Photos/Getty Images
Míg a nyugati kultúrák a 12-es számot a teljességgel azonosítják (például 12 hónap, 12 állatövi jegy, Herkules 12 próbatétele, 12 Olümposzi isten, Izrael 12 törzse), az utána következő szám mindig is a balszerencse jele volt. Hammurapi törvényeiből például állítólag kimaradt a 13. törvény, és bár ez valószínűleg csupán elírás volt, sokan mégis a baljós számmal kapcsolatos negatív asszociációk bizonyítékának tekintik. A bibliai hagyomány szerint 13 vendég vett részt a nagycsütörtökön tartott utolsó vacsorán, köztük Jézus és 12 apostola, Jézus keresztre feszítésének napja pedig péntek volt. Az utolsó vacsorán az ülőhelyek elrendezése egy régóta fennálló keresztény babonát idézett elő, miszerint az asztalnál a 13. vendég jelenléte rossz előjel – konkrétan a halál jele. Egyesek szerint Éva is pénteken kínálta föl az almát Ádámnak, és Káin is ekkor ölte meg testvérét, Ábelt.
A 19. század végén a New York-i William Fowler kapitány a 13-as szám körüli megbélyegzést – és különösen azt az íratlan szabályt, amely szerint nem lehet 13. vendég az asztalnál – egy exkluzív társaság alapításával igyekezett megszüntetni, amelyet a Tizenhármasok Klubjának nevezett el. A csoport a hónap 13. napján rendszeresen a Knickerbocker Cottege 13. szobájában vacsorázott. Mielőtt leültek volna egy 13 fogásos vacsorára, a tagoknak egy létra, valamint egy transzparens alatt kellett elhaladniuk, amire a következő volt írva: „Morituri te Salutamus”, vagyis „a halálba menők téged köszöntenek”. A Tizenhármasok Klubjához négy amerikai elnök (Chester A. Arthur, Grover Cleveland, Benjamin Harrison és Theodore Roosevelt) is csatlakozott.
A péntek 13. történetében fontos mérföldkő volt a Thomas Law Lawson által írt A tizenharmadik című regény 1907-ben. A könyv egy New Yorki tőzsdeügynök történetét mesélte el, aki káoszt teremtett a Wall Streeten, hogy rengeteg pénzt kaszáljon. Ám a legismertebb példája a babonának a popkultúra történetében az 1980-ban bemutatott Péntek 13 horrorfilm, amely több folytatást is megért, képregények, regények, videójátékok, árucikkek, például számtalan félelmetes halloweeni jelmez is készült belőle.
A babonát persze megerősíti, hogy számos tragikus történelmi esemény péntek 13-án történt. 1307 októberében letartóztatták IV. Fülöp francia király tisztjeit, a Templomos lovagok százait, akik a Szentföld védelme érdekében alakultak meg a 12. században. Különféle illegális cselekedetekkel vádolták meg őket, és sok templomost ki is végeztek – egyesek szerint a péntek 13. babonának is ez az egyik alapja. De péntek 13-án történt a Buckingham-palota bombázása 1940-ben, ekkor süvített át Bangladesen egy 300 ezer ember halálát okozó forgószél 1970-ben, és ekkor halt meg Tupac Shakur rapper is 1996-ban – a sort természetesen még folytathatnánk.
Hiszed vagy sem
Jane Risen, a Chicago Egyetem magatartástudósa szerint a babonák még a nem hívőket is befolyásolhatják. Egy tanulmányban Risen megállapította, hogy azok is, akik babonásnak vallják magukat és azok is, akik nem, egyöntetűen úgy vélik, hogy valószínűbben bekövetkezik valamilyen tragédia, például autóbalesetet szenvednek, ha eszükbe jut ilyen helyzetbe kerülni. Ez a fajta gondolkodásmód még inkább jelen van péntek 13-án. „Még ha nem is igazán hiszünk benne, maga a tény, hogy a péntek 13. kulturális jelenségként létezik, azt feltételezi, hogy a szerencsétlenségre, mint lehetőségre gondolunk. Ilyenkor hajlamosabbak vagyunk észrevenni máskor egyébként jelentéktelen eseményeket is. Ez egy kicsit több üzemanyagot ad ennek a babonának, egy kicsit igazabbá teszi még akkor is, ha felismerjük, hogy nem igaz” – magyarázza a kutató. Risen azt is megállapította, hogy a rituálékat még azok is használják, akik egyébként nem hisznek a péntek 13. balszerencsésességében. Hasonlóképp Rebecca Borah, a Cincinnati Egyetem irodalomprofesszora is úgy véli, a babonák puszta ismerete elősegítheti a rend érzetét a véletlenszerű és kontrollálhatatlan gondok (l. koronavírus) világában. „Amikor vannak szabályaid, és tudod, hogyan kell ezek alapján cselekedni, az mindig könnyebbséget hozhat. Ez lehet például az, hogy ma nem csinálunk semmi félelmetest, vagy kétszer is leellenőrizzük, van-e elég benzin az autóban.”
Péntek 13. a világ körül
Az olaszok nem a péntek 13-át tartják szerencsétlennek, hanem a péntek 17-ét, és a szerencsétlenség bekövetkeztének megakadályozására vasat kell érinteniük (Angliában és nálunk is fát). Spanyolországban a 13-ra eső kedd a szerencsétlen nap, erre mondásuk is van: „En martes, ni te cases ni te embarques”, vagyis kedden ne házasodj, ne hajózz, illetve a babonás spanyolok elég gyakran mondják, hogy „lagarto, lagarto”, vagyis „gyík, gyík”, miután valamilyen balszerencsét hozó dolgot tettek, például egy létra alatt sétáltak el. Németországban az eltörött üveget, tükröt szerencsés előjelnek tekintik (innen jön az esküvőkön a pohártörés szertartása is). Indiában a péntek 13. és maga a szám sem szerencsétlen, de a pénteket nem tekintik kedvező napnak. Az indiaiak egyébként ugyanúgy félnek a fekete macskától, a létra alatt járástól, de ők az ugató kutyákat sem szívlelik. A fejjel lefelé hagyott cipők pedig haláleset jeleznek előre a családban.
Az észak-karolinai Stresszkezelő Központ és Fóbia Intézet szerint úgy 17-21 millió ember szenved a péntek 13-tól való félelemtől. Nem meglepő ez a szám, ha belegondolunk, mennyire hajlamosak vagyunk akkor is ok-okozatot feltételezni két egymással nem összefüggő dolog között, ha egyébként nem is létezik ilyen. Ha például olyan dolgokra gondolunk, amelyek aztán megtörténnek, az elhiteti velünk, hogy mi voltunk az az aktív erő, amely miatt bekövetkezett az esemény. A rituálék pont ennek a képzelt erőnek a semlegesítésére szolgálnak.
