A világon sok lehangoló dolog létezik, ezek közül is viszi a pálmát, amikor kihúzzuk a sütőből a hosszú ideje sülő, illatos, szaftos pecsenyét, mondjuk egy tuti bőrös karajt vagy császárhúst, szinte a nyálunk is kicsordul, erre mit látunk? Ahelyett, hogy kívánatos, habos, ropogós, kemény pörc borítaná, amit kedvünk támad megkopogtatni, majd kis darabokban rögtön elrágcsálni, valami puha, nyúlós izé borítja a húst. Aham, enyv, ezzel ragasztják a cipőket – konstatáljuk, de nem zuhanunk össze lelkileg, hanem megoldjuk.
Azt, hogy a ropogós pörcre mint rágcsálnivalóra igenis igény van, ma már egyértelmű, és ebbe a piaci résbe be is csusszant a korszerű élelmiszeripar. Hál’ Istennek ma már nemcsak lisztből meg krumpliból, vagy más, kicsapott keményítőből készült snackeket lehet kapni, hanem kapható szárított pörc is, ami, ha jobban belegondolunk, egy elég perverz étel, de finom. Sosem gondoltam volna, hogy valaha ropogós kötőszövetet és zsírt akarok enni hidegen, zacskóból, pedig ez a nap is eljött.
Na de térjünk vissza az eredeti problémára: hogyan érhetjük el otthoni körülmények között üzembiztosan, hogy mire kihúzzuk a sütőből a sertéssültet, a fehér, rágós sertésbőr gusztusosan habos-ropogóssá változzon, a hús pedig szaftos maradjon? A választ dr. Stuart Farrimond: A főzés tudománya című könyvében lelhetjük meg.
Pörcelmélet és -gyakorlat
A sertés bőre nyilvánvalóan nemcsak zsírból áll, bár az alsó rétegeiben kétségtelen túlsúlyban van, hanem fehérjéből és kötőszövetből is, ez adja a rugalmasságát. Ha a kötőszövetet hosszan hőkezeljük, akkor lebomlik, megpuhul és lágy zselatinná alakul át, amitől a hús szaftos lesz. Magas hőmérsékleten azonban összezsugorodik és kipréseli a nedvességet a húsból.
Emberi nyelvre lefordítva tehát, a dilemma az, hogy ha alacsony hőmérsékleten sütjük a húst, akkor szaftos marad, de a bőr nem lesz ropogós, ha meg magas hőmérsékleten, akkor a bőr ugyan ropogós lesz, de a hús kiszárad.
Megoldjuk.
Ropogós bőr négy lépésben
Ahhoz, hogy a sertés bőre ropogós legyen, a hús viszont szaftos maradjon, négy egyszerű lépést kell betartani.
Végül is annyira nem is fontos a hús, ha így néz ki a bőr (Fotó: Getty Images)
- Először is a bőrt sózzuk be, ami kivonja belőle a nedvességet, majd sütés előtt szárítsuk le teljesen, mondjuk papírtörlővel vagy konyharuhával.
- Második lépésként a bőrt ujjnyi szélességben beirdaljuk. Ettől a sütő hője nagyobb felületen éri, távozni tud belőle a nedvesség és a kiolvadó zsír tovább ízesíti a húst. Arra vigyázzunk, hogy a húsba ne szaladjon bele a kés, csak a bőrt vágjuk el, az alsó rétegéig.
- Következhet a sütés: 190 °C-on, 450 grammonként 35 percig süssük a sertéshúst! Ehhez persze az kell, hogy előtte pontosan lemérjük és kiszámoljuk, hogy mennyi időre lesz szükség. Az általánosan elfogadott idő az egy kiló – egy óra, ezt könnyű megjegyezni és nehéz elrontani. Mire letelik ez az idő, a hús már kész, de a bőr még puha. Vegyük ki a sütőből, takarjuk le a tepsit fedővel vagy alufóliával és pihentessük a húst, miközben a sütő hőmérsékletét felvesszük 240 °C-ra. Pihentetés közben a hő a külső rétegekből a hús belsejébe áramlik, míg a belül lévő nedvesség elindul kifelé. Ezzel elérjük, hogy a hő és a szaftosság egyenletes lesz a húson belül, ennek következtében szeleteléskor kevesebb levet fog elveszíteni. Pihentetni tehát akkor is érdemes, ha nem bőrös húst sütünk.
- Utolsó lépésként vegyük le a fóliát a tepsiről, locsoljuk meg a húst a saját levével, majd toljuk vissza a 240 fokos sütőbe, nagyjából 20 percre, közben időnként megforgathatjuk, hogy egyenletesen süljön. Ennyi idő alatt a maradék nedvesség elpárolog a bőrből, amitől buborékos, kemény, ropogós és aranybarna lesz.
Sok sikert a hétvégi sertéssült tudományosan megalapozott elkészítéséhez!
Nézzünk hozzá köretet!
- Laktató, de diétás köretek répából és kelbimbóból
- Almából készült mennyei köret húsok mellé
- Hétvégi menü: minden a köretek körül forog