Hatalmas business a rovarfehérje-gyártás – jöhet a rovarevés?

Egyre több nagypénzű befektető lát fantáziát a rovarfehérje-gyártásban, mert fenntartható, költséghatékony, és már manapság is sok mindenre felhasználható, ráadásul a nem is olyan távoli jövőben akár széles körben elfogadott emberi étel válhat belőlük.

T.CS.

2021. Január 07.

A rovarfehérje-farmokon nagyrészt tücsköt, közönséges lisztbogarat és fekete katonalegyet tenyésztenek, hogy aztán gyógyászati, kozmetikai és étkezési célokra használják fel őket. Az előrejelzések szerint a felhasználásuk a következő években hatalmasat növekedhet, miután a rovarokat egyre szélesebb körben fogják felhasználni, és akár az emberek táplálásában is nagy szerepük lehet, így a rovarfehérje-gyártás 2030-ra nyolcmilliárd dolláros iparággá nőhet – írja a Rakéta.

Tücsköm, tücsköm, mondd meg nékem… (Fotó: Roni Rekomaa/Bloomberg via Getty Images)

Az iparág már most is évente több mint 27 százalékot növekszik, így a jóslatoknak bőven van alapja az optimizmusra. A mezőgazdasági startupok pedig igyekeznek is megragadni a lehetőséget, és bevonzani a befektetők pénzét. A rovarfehérjefarmok fenntartása nem annyira költséges mulatság, hiszen a lárvák lényegében mindent megesznek, még a nem komposztálható ételmaradékot is, a fehérjetartalmuk pedig sokszorosa a hagyományos állatieledel-források fehérjetartalmának. A rovartenyésztés felfutásával és az állatok rovarokkal való etetésével az állattenyésztés karbonlábnyoma is jelentősen csökkenhet. Ahogy egyre inkább elmozdulnak az emberek a fenntartható életmód és a fenntartható táplálkozás felé, úgy lesz egyre több ember számára elfogadhatóbb a rovarevés gondolata. A rovarfarmok ökológiai lábnyoma nagyon alacsony, a rovargazdaságok nagyon kevés szén-dioxidot termelnek, a tápértékük viszont magas, számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaznak. Az ENSZ nem olyan régen a jövő kulcsfontosságú táplálékának nevezte őket. A rovarok ráadásul rendkívül szaporák, kifejezetten könnyű a tenyésztésük, és az is hasznos, hogy a kicsi, sötét helyeket szeretik, ami a farmerek részéről könnyen előállítható környezet számukra. Már csak az a kérdés, mikorra változnak meg a kulináris szokásaink annyira, hogy elfogadjuk őket mindennapi emberi táplálékként.