Mik azok a furcsa gyümölcsök az üzletben és mikor érdemes megvenni?

Ilyenkor télen időnként mindenféle fura és érdekes gyümölcsök jelennek meg a szupermarketek zöldséges polcain. Ez nagyon helyes, mert a változatosság gyönyörködtet és jelenleg pont erre van szükségünk. Ugyanakkor nem mindig igaz ezekre a termésekre, hogy valóban gyönyörködtetnének, lévén, hogy általában éretlenül szedik le és mire a világ másik végéről idekerülnek valami teherhajó hűtött gyomrában, nem biztos, valóban olyan jóízűek, mint kellene. Erre akkor jöttem rá, amikor egyszer Izraelben vettem az utcán egy érett mangót és beleharaptam, hát úristen! Lédús volt, frissítő és zamatos és akkor rögtön megértettem, hogy miért jó a mangó, mert előtte azért voltak vele fenntartásaim az itthoni mangó-élményeim nyomán.

Na de, egyáltalán nincs veszve semmi, ismerjük meg ezeket a különleges gyümölcsöket és ahhoz is adunk segítséget, hogy milyen állapotukban érdemes fogyasztani.

Licsi

A licsi Ázsia szubtrópusi és trópusi részeiről származik, de a Csendes-óceán térségében elég sok helyen termelik szerencsére. Úgy néz ki, mint egy nagyra nőtt szőlőszem, csak vöröses, kemény és hegyes bibircsek borítják. Amikor viszont ezt a vékony, roppanós héjat felfeszítjük, előtárul a szép, fehér, pucér és nagyon finom gyümölcs. Bármilyen kívánatos is, ne harapjunk bele nagy lendülettel, mert a közepén egy kemény mag van, mint például a datolyának, szóval inkább óvatosan rágcsáljuk le róla a lédús gyümölcshúst.

Felhasználási javaslatot nem adok, természetesen minden gyümölcsöt lehet sütikhez, salátákhoz, fagyihoz vagy ehetjük akár húsokhoz is, én nem bánom, de a legjobban akkor járunk, ha egyszerűen megesszük.

Akkor vegyük meg, ha a héja vörös, feszes és rugalmas és enyhe nyomásra eltörik.

Physalis

Perui földicseresznyének is hívják, ezzel a származását meg is fejtettük. Ezzel együtt számos névvel illetik, ami nem baj, az viszont már igen, hogy könnyen összetéveszthető az itthon is sokfelé termő, és kimondottan mérgező zsidócseresznyével. Amit a boltban veszünk, biztos nem a mérgező fajta, otthon meg úgyis cserépbe ültetjük, ha termeszteni akarjuk, mert nem bírja a fagyot, viszont remekül terem mindenhol, ahol a paradicsom is.

Magát a gyümölcsöt általában díszítésre használják, mert a hártyásra száradó csészéjével együtt néz ki igazán jól. Ennek a közepében ül az ehető bogyó, ami felépítését tekintve leginkább az egresre hasonlít, az íze pedig az eper és az ananász között van félúton (habár ez is attól függ, hogy kinek milyen élményei vannak ezekről a gyümölcsökről.)

Akkor vegyük meg, amikor a csésze már hártyás, mert az éretlen termés és a lampionszerű burok mérgező.

Mangó

Hát ez a kedvencem, ha sikerül érett mangóhoz jutni, akkor aztán az édenkertben érezhetjük magunkat. A mangó egyébként az indiaiak szent fája, a termése pedig tenyérnyi méretű, mag formájú gyümölcs. Ezt itthon általában zölden lehet megvásárolni, ami azért rossz, mert nálunk, főleg télen, sosem fog olyan zamatosra érni, amit az ember elvárna, miután kóstolt rendes, érett mangót is. Nem baj, azért így sem olyan rossz.

A gyümölcs belsejében van egy viszonylag nagy mag, ami a papagájoknak szánt szépiacsontra hasonlít méretében és formájában. A színét sosem fogjuk megtudni, mert a mangó rostjai olyan masszívan kapaszkodnak bele, hogy teljesen megpucolni esélytelen, de végül is ez úgyis mindegy, mert a gyümölcsre vagyunk kíváncsiak.

A legjobb az érett mangóba egyszerűen beleharapni, a második legjobb megoldás pedig, ha a mag mellett félbevágjuk, majd hálósan bevagdossuk a gyümölcshúst a héjig és kifordítjuk, hogy egy sündisznószerű dolgot kapjunk.

Nashi körte

Az ázsiai körte Kínából származik és úgy néz ki, mint egy sárga, kissé érdes héjú alma. Ez okozott is a múltkor némi zavart otthon, amikor kérdeztem a férjemet, hogy hogy ízlett, és mondta, hogy hát, nem volt túl alma íze. Mondtam neki, hogy biztos azért, mert ez körte. Ja, hát, ha úgy nézzük, körtének körte íze volt, de azért nem annyira.

Szóval, bevallom őszintén, hogy gőzöm sincs, hogy milyen íze van a napérlelt nashi körtének, ennek nagyjából olyan volt, mint az itthon kapható éretlen körtéknek: semmilyen. Nem akkora élmény, lapozzunk.

Fügekaktusz

A fügekaktusz jelenleg még különlegességnek számít itthon, de van egy olyan érzésem, hogy az éghajlatváltozás miatt hamarosan nem lesz az: egyre több kertben látom itt is termést hozni. Eredetileg Dél-Amerikából származik, a húsa édes és lédús, a magjai szintén ehetők, és a legjobban akkor járunk, ha egyszerűen kikanalazzuk a héjából. Mondjuk, a másik kezünkre érdemes kesztyűt húzni, mert szúrhat.

Akkor vegyük meg, amikor a héja pirosas-barackszínű, vagy a sárga fajtánál narancsos árnyalatot kap, a gyümölcs maga pedig rugalmas, nem kemény, de nem is plöttyedt.

Pomelo

Ez egy citrusféle és majdnem akkora, mint egy sárgadinnye és kissé csepp alakú. A héja vastag és szivacsos, belül pedig a gerezdekben ott ül a gyümölcshús. Bármilyen állapotában megvehetjük, én még nem igazán nyúltam mellé, az összes pomelo finom volt, amit kapni lehetett.

A gyümölcshúshoz úgy juthatunk hozzá a legegyszerűbben, ha gerezdekre vágjuk, majd kézzel kifejtjük a keserű és evésre alkalmatlan hártyákból. Kemény meló, de megéri.

A színe a zöldes-sárgától a narancsosig terjed, mind jó. 

Gránátalma

A gránátalmával kapcsolatban szintén az a jó hír, hogy rövid időn belül valószínűleg itt is el fog terjedni, mert egyre több kertben láttam már itthon is, sőt, az érett állapotig is eljutottak a gyümölcsök.

A gránátalma sprőd, piros burkában bújnak meg a magok, ezeket veszi körül a gyümölcshús. A magokat lenyelhetjük, de ki is köphetjük, bajunk nem lesz tőle. A magokat salátába, sütihez, fagyira szokták tenni, de sokszor egyszerűen csak kifacsarják az édes levét, ami egy csomó koktélnak fontos összetevője.

Sárkánygyümölcs

Mostanában rendkívül menő gyümölcs, Dél-Kelet Ázsiából és Közép-Amerikából származik. Elég furcsán néz ki, kívül rücskös, belül meg olyan, mintha valami fehér plazmában úsznának a fekete magok, de ne izguljunk, nem plazma, hanem szilárd.

A legjobb egyszerűen félbevágni és kikanalazni. Szoktak rá cukrot szórni és citromot csepegtetni, de én erre soha, senkit sem biztatok. Akkor vegyük meg, ha a héja rugalmas, nyomásra érezzük, hogy belül lédús a színe pedig sárgás vagy narancsos-rózsaszín. 

Kalandra fel, kóstolgassatok furcsa gyümölcsöket!

Vagy inkább maradnál az almánál?

• Almából készült mennyei köret húsok mellé
• 3 különleges almás pite
• Flódni, a zsidók legnépszerűbb süteménye