Az akácvirág nemcsak bódítóan illatos, hanem finom is

Akácszörp, akácvirág palacsintatésztában, akácos csirkemell, akácdzsem, akácos panna cotta és még egy csomó jó ötletünk van akácvirágra. Éppen itt az ideje.

Belső Olga

2021. Május 28.

Virágzik az akác, ami egyesek életét biztosan megkeseríti az allergia miatt, másoknak viszont az év egyik legcsodálatosabb időszaka. Mert az akácvirág illata olyan, hogy nemcsak a méhek részegülnek meg tőle, de mi is, sőt, rögtön szerelmes lesz tőle az ember. Süt a nap, csicseregnek a madarak, mesés illat árad és még maszk sincs a fejünkön, hogy szűrje. Bukolikus költők tollára illő hangulat, mégis, mi kell még a boldogsághoz? Hát étel.

Az akácvirág gasztronómiai célú hasznosítása (és most nem a méhekre gondolok) nem új keletű. Kezdetleges, mintegy ősi formájában jelen volt már a gyerekkoromban is, sőt, amíg fejben készültem erre a cikkre és beszélgettem emberekkel, kiderült, hogy nemcsak én voltam ilyen kis gasztrokalandor már ötévesen is, hanem más gyerekek is vidáman rágcsálták az akácvirágot. A legméltóbb rész a kóstolgatásra a bibe, mutatom is a képen: az ott középen, amiből ilyen kis virágporral borított ecset áll ki.

A leveleket kihajtva feltárul az illatos, roppanós bibe (A szerző fotója)

Illatos, édes, roppanós, én nem is értem, hogy miért nem ugyanolyan méregdrága hozzávaló ez a puccos éttermekben, mint a kaviár vagy a sáfrány. Alighanem a tartósításbeli nehézségek miatt.

Beszerezni ugyanakkor egyáltalán nem egy nagy kaland, a pár éve elindult, akácfákra koncentráló boszorkányüldözés szerencsére hamvába holt, ezért továbbra is szinte bárhol lehet akácfát találni. Én csak úgy felpattantam a bringámra, találomra elindultam akármerre és nagyjából negyed óra múlva tele volt a táskám tiszta helyről, nem forgalmas út mellett szedett akácvirággal. Na jó, egyrészt én vidéken lakom, másrészt meg az Akácos utcában szedtem, de ez utóbbi teljességgel véletlen volt és semmiképpen sem akarom azt sugallni, hogy a hetedik kerületi Akácfa utcában ugyanilyen egyszerű lenne tiszta akácvirághoz jutni. Azt viszont igen, hogy az akácvirágot nem vásároljuk, hanem szedjük és a fehérre koncentrálunk. A lila akáccal ne kísérletezzünk inkább!

Akácszörp, akáctej

Szóval, fura, vagy sem, az akácvirágot nemcsak rágcsálni jó, de lehet belőle ételt-italt is készíteni. Az első és legfontosabb, ami az eszünkbe jut ilyenkor, nyilván az akácvirágszörp, amit ráadásul az év bármely szakában előkaphatunk a kamrából, ha akácízre szottyan kedvünk. Elkészítése gyerekjáték: egy kovászos uborkás üveg vízbe belegyömöszölünk 20-30 fürt leöblített akácvirágot, teszünk mellé (mármint az akácvirág mellé, nem az üveg mellé) citromkarikákat, lefedjük egy kistányérral és békén hagyjuk vagy két napig a spejzban. Harmadnap átszűrjük a levet egy fazékba, a szűrőben fennakadt virágokat és citromokat jól meggyömöszöljük, hogy kicsorogjon belőlük az íz. Most már kidobhatjuk. Teszünk még két kiló cukrot a vízbe, meg egy bő evőkanál citromsavat, felforraljuk, csavaros vagy csatos üvegekbe szűrjük, újságpapírba csomagoljuk és kidunsztoljuk az ágyneműk közt.

Az akácvirág nemcsak illatos, hanem finom is

Nyaralói idill, párhuzamosan készül a bodzaszörp és az akácszörp

Ebből a szörpből, eper és zselatin hozzáadásával, készíthetünk akácos eperlekvárt, csorgathatjuk gyümölcsökre, tehetjük turmixokba, vagy csak úgy megihatjuk szódával hígítva.

Eggyel izgalmasabb találmány az akáctej, ami úgy készül, hogy egy liter szárától megfosztott akácvirágot összeturmixolunk egy liter tejjel, adunk hozzá ízlés szerint akácmézet vagy cukrot (cukorhelyettesítőt), tíz percig állni hagyjuk, majd leszűrjük. Ez az ízesített tej aztán felhasználható bármihez, amibe tejet tennénk, süthetünk vele palacsintát vagy tejpitét (clafoutis), készíthetünk belőle panna cottát, madártejet vagy megihatjuk nutellás kiflihez.

Akác és bodza kéz a kézben jár

Térjünk is rá az ételre! A szemfüleseknek már nyilván feltűnt, hogy az akácvirág majdnem egészen ugyanúgy viselkedik, mint a bodzavirág, vagyis, például palacsintatésztába forgatni, majd forró olajban kisütni az akácvirágot is lehet. Ráadásul finom is lesz, forrón kell fogyasztani, porcukorral megszórva és ehetünk hozzá epret vagy lekvárt, vagy amit szeretnénk. A maradék palacsintatésztát, ami nem került az akácvirágra, ki lehet sütni tádám: palacsintának, közben szórhatunk bele akácvirágot, izgalmas állaga és íze lesz tőle.

Akácvirág palacsintatésztában

Az akácvirág aromája húsok mellé is remekül illik. Persze, ne vaddisznóra gondoljunk, hanem valami lágyabb ízre, mondjuk csirkére. Ezúttal Váncsa István francia Lakomájában található levendulás csirke receptet alakítottam át akácossá, mindenki megelégedésére.

Akácos csirke

Hozzávalók

1 egész csirkemellfilé
10 fürt akácvirág
2 evőkanál akácméz
fél citrom leve és héja
4 evőkanál olívaolaj
fél teáskanál kakukkfű
só
diónyi vaj

Elkészítés

A megmosott akácvirágot lehúzzuk a fürtről és összekeverjük a mézzel, az olívaolajjal, a kakukkfűvel és a citrom levével és héjával. A csirkemellet felszeleteljük és beletesszük ebbe a pácba. Lefedjük, betesszük a hűtőbe és békén hagyjuk néhány órára.

Amikor letelt az ideje, egy serpenyőben felhevítjük a vajat és belefektetjük a csirkehúst. Most sózzuk meg.

Amikor a csirkék egyik oldala megsült, megfordítjuk, majd ráöntjük a visszamaradt pácot is, virággal együtt. Hagyjuk forrni legalább tíz-tizenöt percig, ez alatt az idő alatt a hús jól átsül, a páclé pedig dzsem állagot vesz fel.

Kész is vagyunk, jázminrizzsel tálaljuk, jó lesz.

Akácos csirke tálalva

Dzsemnek is jó

Az előbbi receptből következik, hogy akácvirágból lehet dzsemet is készíteni, ez szintén nem egy nagy ördöngösség: egyszerűen fogjuk a fürtről lehúzott virágokat és felöntjük annyi vízzel, amennyi pont ellepi, majd betesszük a hűtőbe. Két nap múlva feltesszük főni, adunk hozzá literenként három evőkanál cukrot vagy mézet, és főzzük, amíg átlátszóvá nem válnak a virágok. Végül kénytelenek leszünk valami zselésítőt használni, én javaslom a pektint, ami természetes és nem tartalmaz tartósítószert, mint a zacskós dzsemfixek. A pektint kevés cukorral elkeverve kell a lekvárhoz adni és utána már nem kell tovább főzni. A kész lekvárt forrón üvegekbe merjük, lezárjuk, és már mehetnek is a dunsztba.

Ha hétvégi kirándulásaink alatt találunk szépen kinyílt, egészséges akácvirágokat, amelyek távol esnek a forgalmas utaktól és a szántóföldektől, valamint nem öt méter magasan lógnak a virágok, hanem elérjük, szedjünk belőle bátran! Használjuk ki ezt az időszakot, mert nem tart sokáig.