Slambuc recept

Immár másfél év elteltével először jöttünk össze rég nem látott barátokkal Áporkán, a Duna ráckevei ágánál. Senki nem vágyott puccos kajára, ezért úgy döntöttünk, hogy összerittyentünk egy jó kis slambucot. Ez az étel olyan, mintha az elmaradt találkozókat egyetlen délutánba akartuk volna összesűríteni. Tömény, zamatos és betyáros. Pontosan erre van szükségünk.

Gyöngyi háza közvetlenül a parton van, saját stéggel. Bibi, a házigazda vizslája boldogan szalad elénk. Örömmel konstatálom, hogy megismer és mit sem változott. Farkával akkorákat csapdos lelkesen, hogy minden mozdulata felér egy ostorcsapással. Szinte az ősrobbanás erejével ugrik mindenki a másik nyakába. Kis híján el is felejtettük, milyen jó érzés együtt lenni, egymás szavába vágva mesélni, miközben begyújtunk a bogrács alá.

Irány a stég, olvadjon a zsír! Mit sem törődve a járvány idején felkapott plusz kilókkal, fürdőruhában szaladunk a partra, mint a gyerekek.

A slambuc hozzávalói előkészítve (A szerző fotója)

A fiúk a fát hordják a tűzrakó helyhez. A szorgalmas és éhes népség már pakolja is ki a stégre lerakott két faasztalra az étkészletet. A bizalom mindennek az alapja! Reméljük jó lesz a végeredmény. Serény és gyakorlott mozdulatokat követően lobban a láng. Hála Istennek ez olyan, mint a biciklizés, tényleg nem lehet elfelejteni. Közben Piri, aki a hagymát aprítja mérnöki pontossággal és szakértelemmel, megállapítja:

„Nekünk, magyaroknak szinte minden étel úgy kezdődik, hogy hagymát dinsztelünk zsíron: ha bogrács van, minden van.”

Van bizony, nem is akármilyen. Mosogatószert sosem látott, hamuval tisztított, olyan, aminek az oldalába már beivódtak a benne főtt magyaros ételek füst és tüzelés által felszabaduló „aromái”.

Apropó, zsír. Semmirekellő kontárok lennénk, ha étolajat öntenénk a bogrács aljára. Ez a mozdulat egyenesen az étel megszentségtelenítésével lenne egyenlő.

A szerző fotója

Körbeüljük a tüzet. Kezdődik a mágia. Az „ügyeletes” a játékfüggő Bibi kutyának dobálja a faágakat a Dunába. Egyszerűen képtelen beleunni. Hétéves, de fáradhatatlan.

A környezet egyszerűen idilli. Brekegnek a békák, szállnak a lepkék és a szitakötők, rebbennek a récék és a vadlibák, a nádas halkan susog, enyves éger és lápi csalán lengedezik a nyári szellőben és persze csípnek a szúnyogok. Sebaj, szépen száll a füstünk, mindig csak a legszebbre. Ahogy kezdődik a napnyugta, a stég körüli fákra felkerülnek a világító girlandok. Ezt a látványt azt hiszem még Jamie Oliver stábja is nehezen tudná felülmúlni. 

Hortobágyi tájjellegű ételt vízparton főzni, az valami. Valahogy így érezhette magát az a hortobágyi bojtárlegényke is, akitől a legenda szerint gazdája slambucevés után megkérdezte: „Ízlik-e az ilyen ítel?” A bojtár tele szájjal így válaszolt: „Öhön!” Így lett arrafelé öhön az étel neve. Hívják még öhömnek, szuszinkának is. Ez utóbbi elnevezés a szuszogó-pöfögő hanghoz köthető, amit az étel a bográcsban kiad, amikor rázogatják. Van, ahol sárréti betyárosnak, handabakárénak, galaburgyinak, galabugyrinak, betyárosnak, topogónak, tanyai levetlennek, tésztakásának, cserászkának, nyögvenyelőnek nevezik.

Szerintem tömör gyönyör. Ez a tésztából és krumpliból készülő szalonnával ízesített pásztorétel a bográcstól lesz slambuc, otthoni körülmények közt készítve legfeljebb öreglebbencsnek nevezhető.

A slambuc bográcsban az igazi! (A szerző fotója)

A mi bográcsunkba már beleszálltak mindenféle rovarok, rá se rántunk. Ettől lesz az igazi a bukéja! A hagyomány az hagyomány. Az általunk ismert legrégibb iskola szerint készítjük el a slambucot, amely Dr. Ecsedi István etnográfus 1935-ös feljegyzése szerint így hangzik:

„A magyar a főzést kolompirhámozással nyitja meg. Mikor elég kolompirt meghámozva, karikára vágva felaprította, fog a pergeléshez. A sósszalonnát apróra darabolja, egyenesen a vasfazikba. A vasfazikat felteszi a tűzre, lassan süti, közben kavarja, hogy meg ne égjen. Mikor a szalonna-tepertő pirulni kezd, tördelt tésztát rak bele, annál jobb, minél jobban összetördeli a tésztát, belekavarja a zsírba és süti. A zsíros tészta szépen pirul, ő nem hagyja félben, süti, míg sötét piros nem lesz. Bizony már füstöl is, de a tésztába nincs, amelyik megégett volna és fekete lenne. Leveszi a tűzről, leteszi a földre, kavarja, míg a sülése meg nem szűnik. Ekkor félretolja a tésztát és egy fél kanál jó paprikát tesz a zsírba. A zsír a paprikától erős pezsgésbe jön, a forró zsír bordó piros lesz. Ekkor összekavarja a paprikás zsírt a pirított tésztával, s annyi vizet tölt rá, hogy felérje. Sót tesz bele, felakasztja a főzőfára, vagy otthon ráteszi a vaslábra, jó tüzet rak alá, a vékony vasfazikban gyorsan felfő a tészta, nem ázik el. A kevés levét nemsokára elfővi, de eddig a krumpli és tészta is megfő. A sűrű étel szuszog, sivít belőle a gőz, ezért szuszinkának is nevezik. A főző hosszúnyelű kanalával kavarja, különösen a vasfazik oldalát és a fenekét karmolja, hogy a sűrű étel oda ne ragadjék. A tűz zsaráttá válik. Az étel lassan fő, sőt sülni kezd. Többé már nem a kanál a főeszköz. A főző leakasztja a fülénél fogva a vasfazikat és megforgatja a sülő tésztát. Az összefőtt anyag egy darabban fordul meg a vasfazékban. Ha egy-egy kis rész a vasfazék oldalához ragad, kanalával lekaparja a többihez. Így sül szépen lassan. A főző forgatja, lassan megpirul, pompás illata kínálja.”

Slambuc, a nyár bográcsos sztárja (A szerző fotója)

Igaz, hogy bográcsban nem lehet keveset főzni. Ehhez képest, amikor elkészült az étel, a kezdő slambucfőzőnek az lehet az érzése, hogy a gombócszerűen összeállt krumplis massza összement, mint a kedvenc inge vagy blúza a hatvanfokos mosásban. Aggodalomra semmi ok, csak úgy tűnik, hogy kevés. Ez az étel annyira laktató, hogy szinte egészen biztosan marad belőle másnapra. Ízlések és pofonok különbözőek, ki-ki készítse a saját ínye kedvére. Nevezzük bárhogyan, készítsük bármilyen változatban, a slambuc mindenképpen rendkívül finom, laktató és érdekes étel, amit legalább egyszer mindenkinek érdemes kipróbálni.

Hozzávalók nyolc főre:

200 g füstölt szalonna

2 fej hagyma

1 ½ kg krumpli

400 g lebbencstészta

150 g füstölt kolbász

1 ek pirospaprika

1 mk őrölt bors

1 mk őrölt kömény

3 – 4 gerezd fokhagyma

só

1 db zöldpaprika

1 db paradicsom

Elkészítése:

A bográcsba tesszük a kis kockára vágott szalonnát és teljesen kisütjük a zsírját. Ha a szalonna már kezd tepertősödni, hozzáadjuk az egyenletesre tört tésztát és lepirítjuk, majd mehet bele az aprított hagyma, fokhagyma és a kolbászkarikák. Kicsit együtt pirítgatjuk, majd hozzáadjuk a felvágott paprikát és a paradicsomot is. Rászórjuk a fűszereket, összeforgatjuk, beledobjuk a burgonyát, majd pár perc után felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Néha átforgatjuk és ha megpuhult a burgonya, akkor kész is vagyunk. Tálalásig fedő alatt pihentetjük 10 percig.

El sem hinnéd, miket lehet bográcsban főzni:

• Csülkös bab bográcsban: helló, nomád pásztor ősök!
• A bográcsozás ráérős műfaj, de megéri