Aki veszi a fáradságot, hogy megkeresse az éttermet, nem lesz könnyű dolga. Ebben kicsit hasonlít a világ legjobb sushiját kínáló Jiro nevű helyre, amit a tokiói metróban, a föld alatt találunk. Észak-Buda egyik legforgalmasabb terének alagsorában rejtőzködik Sachi Okuyama étterme. Egy ideig keresgéltem a lejáratot, feliratok hiányban nem is olyan egyszerű feladat rálelni a pincehelyiségre.
Innen vezet a lejárat az étterembe (Fotó: Zsigmond László)
„Nekem, ajándék, mindenhol, Itália, német, Russia, Japan…” – mutat a bejárat melletti, ajándékokkal teli asztalra és az étterem falaira Okuyama. Messzi földről érkeznek nap mint nap a visszatérő vendégek és minden alkalommal valami figyelmességgel hálálják meg a csúcsminőségben elkészített japán ételeket.
A 72 éves mesterszakács egymaga csinál itt mindent. Egy óra múlva nyit az étterem. Segítségünkre van tolmács barátja is, mert a mester kizárólag japánul beszél.
Egy átlagosnak mondható napon mennyi sushit készítesz?
Több mint ezer darabot. Tizenkét éves korom óra foglalkozom ezzel. Kabukicho városában tanultam meg a mesterséget. Egy kis japán szigetről származom, tízen voltunk testvérek, ma már csak négyen maradtunk.
„Ez az életem. Nincs saját családom, se feleségem, se gyerekeim. Negyven éve vagyok sushi mester, én ennek a budai éttermemnek élek.”
Okuyama Sachi sushi mester (Fotó: Zsigmond László)
Mióta is?
2001 óta vagyunk nyitva. Ez volt a vágyam. Korábban Bécsben voltam sushi szakács. Egyik nap láttam egy Magyarországról, a magyar tradicionális konyháról készült dokumentumfilmet a tévében. Annyira megtetszett ez az ország, hogy eldöntöttem, hogy én itt fogok élni.
Mindennap eszel sushit? – kérdezem, miközben nekilát kicsomagolni az ebédjét.
Nem, annyi pénzem sajnos nincsen. Ma zöldbabfőzeléket eszem sertéspörkölttel. Odáig vagyok a magyar konyháért, ami lássuk be, korántsem olyan egészséges, mint a japán. Igyekszem újra több halat enni, mert sajnos nemrég volt egy stroke-om. Néhány hét alatt szerencsésen felépültem, most végre újra tudok dolgozni. Persze a makrélás sushi toronymagasan a kedvenc ételem. Volt, hogy ötven darabot egyszerre megettem belőle!
Milyen a jó sushi?
Ezt nézd meg! Ez az egyik titok! Az algatekercset az itthon kapható legmárkásabb, frissen élezett kések egyike sem képes úgy szelni, mint ez itt! Rengeteg gyakorlat teszi a mestert és ez igaz is, ám a jó sushihoz szív is kell. Szeretettel, nem kapkodva kell készíteni. A másik fontos dolog, hogy első osztályú legyen az alapanyag. Biztosan meglepődsz, de a Magyarországon kapható norvég lazac, dán makréla sokkal finomabb ízű, mint amit Japánban lehet beszerezni és a magyar tojás is messze ízletesebb, mint a japán. Van, amit a Budaörsi Halpiacról szerzünk be és van olyan alapanyag is, amit külföldről, repülőn érkezik. Az étlapra kerülő ételek árait viszont a lehető legalacsonyabban tartom.
Ámulattal nézem Okuyama könnyed mozdulatait. Miközben finomabbnál finomabb falatok kerülnek ki a kezei közül, egy pillantást vetek a berendezésre. Az olcsó asztalokat és székeket a 2001 óta itt megfordult vendégek üzeneteivel tarkított paravánok választják el egymástól, a falakon celluxszal ferdén rögzített díjak, képek, plakátok, zászlók, fotók láthatóak. A teret tagoló paravánokra mindenki bátran írhat.
A falakról helyenként hullik a vakolat. Olyan érzésem van, mintha a sushi mester parányi lakásába tévedtem volna és ez is a koncepció. Ide nem a díszlet miatt, hanem a jó ételekért járnak a vendégek. Szigeti Teri, a bájos, mosolygós és rendkívül közvetlen pincérnő isteni finom, »hoji cha« nevű szálas zöld teával kínál. Aki 13 és 17 óra között érkezik, annak korlátlan mennyiségben szolgálják fel, ingyen.
A paravánokra bárki írhat (Fotó: Zsigmond László)
A hét első napján sosem nyitsz ki. Ilyenkor hogyan töltődsz fel?
Szeretek a Várban sétálni. Ilyenkor leülök egy fa tövébe vagy egy padra és hallgatom a madarakat. Szeretek énekelni. Ez az egyik hobbim. Az iskolában tanult japán dalokat szeretem a legjobban. Meg aztán szeretek filmeket is nézni. Nagy kedvencem a Római vakáció. Bármennyiszer meg tudom nézni, sosem unom meg.
„Élj jól, nevess sokat, szeress nagyon!” – ez az éttermed mottója. Sachi, a neved japánul boldogságot jelent. Boldog embernek tartod magad?
Nagyon. Imádom a hivatásomat. Az egyetlen szívfájdalmam az, hogy nincs kinek átadnom a tudást, nincs, aki tovább vigye a hagyományt. A munkámnak élek. Minap például Romániából jöttek ide vendégek, csakis azért, hogy az általam készített sushit újra megkóstolhassák. Ennél nagyobb öröm nincsen számomra!
Érdekességek Japánról:
Mégis eladja Törőcsik Mari velemi házát a lánya – kiderült, mennyit kér érte
Exkluzív: Így él Kanadában Polyák Lilla és Gömöri András Máté
Házilag újították fel a lelakott loggiát: az eredmény irigylésre méltó
Itt a vége: Szakított Varga Miklós Joe és Hrovatin Csenge
Eltelt 25 év: így nézett ki Zimány Linda, rövid barna hajú tiniként
Ezt hozza a csillagjegyeknek az áprilisi telihold
Ezek a csillagjegyek fellélegezhetnek a jövő héten
