Drága nagyapám mondogatta réges-régen, ha valami ízlett neki: „Muszáj még vennem belőle, annyira eteti magát!” Ez tipikusan ilyen étel. Vrábel Krisztina, a hazai „slow food, slow carb” életmód úttörője szerintem igazán figyelemreméltó receptet alkotott ezzel a parmezános keksszel. Ilyenkor ősszel minden hónapban elkészítem. Egyrészt amiatt, mert nagyon alacsony a szénhidráttartalma (11g/keksz), másrészt azért, mert hosszú napokig friss marad (feltéve, hogy tényleg marad belőle). A parmezán pedig olyan frenetikus ízt ad neki, ami szerintem megunhatatlan.
Sokféle liszttel kipróbáltam, de szerintem a legjobb a teljes kiőrlésű, tönkölylisztes változatban. Ha vendégeket vártok, érdemes sokat készíteni belőle, mert villámgyorsan el szokták kapkodni, méghozzá az utolsó morzsáig. Ehhez a kekszhez nem ajánlom a gyakran „lábszagú fűrészpornak” csúfolt reszelt sajtot. Ehhez igenis az eredeti, olasz parmezán sajt dukál.
Ez a keksz ajándéknak is kiváló lehet (Fotó: Nosalty)
Hozzávalók 15 darab kekszhez:
· 10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
· 5 dkg apró szemű zabpehely
· 5 dkg vaj
· fél dl víz
· 2 g szárított élesztő
· 1 teáskanál só
· 3-4 dkg reszelt parmezán
Elkészítése:
A zabpelyhet keverjük el a teljes kiőrlésű liszttel, a sajttal, a sóval, a szárított élesztővel. Adjuk hozzá a lágy vajat és langyos vizet. Gyúrjuk össze a tésztát és pihentessük nagyjából 20 percet. Formázzunk hengert belőle, szeleteljük fel, formázzunk kekszeket az így kapott szeletekből. Nem baj, ha a szokásos keksz formánál kissé ducibbak, nagyobbak lesznek. Helyezzük őket sütőpapírral bélelt sütőlemezre, 180 fokra előmelegített sütőben süssük készre a kekszeket 15 perc alatt. 10 perc sütés után fordíthatunk egyet rajtuk.
