Egyre több az étkezési zavarban szenvedő ember a járvány kezdete óta

Mi, magyarok még mindig nem figyelünk oda eléggé magunkra, húst eszünk hússal, keveset sportolunk, a járvány kezdete óta még többet ülünk és egyre több mentális és étkezési zavarral küzdünk. A csapból is az folyik, hogy mit, hogyan, mikor érdemes enni vagy éppen nem enni. Az ember, ha hagyja magát befolyásolni (márpedig gyakran hagyja), előbb-utóbb szinte beledilizik abba, hogy melyik aktuális trendet kövesse. Helyzetkép következik arról, hogy hogyan változtak meg az étkezési szokásaink az utóbbi majd’ két esztendőben, és szó lesz arról is, hogy mi jelentheti az igazi megoldást.

Ha Freud élne, akkor az evés témakörével foglalkozna?

F.A.: Ez több mint valószínű. Egyre inkább minden az evés körül forog. Például a XX. század elején a női szexualitás még tabu volt. Sátáni dolognak tartották azt, ha volt, ha a nő élvezte a szexet.

Ezt felváltotta manapság az, hogy:

Nem csoda, hogy egyre több és több az evéssel összefüggésbe hozható mentális megbetegedés, elsősorban a nők körében. A kényszeresség, a paranoia, a dogmatizmus, sőt a fóbiák egyre gyakoribbak. 

Hogyan alakultak át az étkezési szokások a járvány kezdete óta?

Zs.A.: A járvány kialakulása több, már egyébként is létező problémát nagyított fel. Ugyanazokkal a szokásokkal, amelyek az elhízáshoz vezetnek és amelyek az élelmiszer-pazarláshoz járulnak hozzá, most még inkább szembesültünk. Ezt bizonyította az a két nagy reprezentatív felmérés, amelyeket a Nébih, a Debreceni Egyetem és a TÉT Platform Egyesület közösen indított. Az derült ki, hogy egyrészt az első hullám alatt megfigyelhető pánikszerű vásárlási szokásokat felváltotta az immáron tapasztalatból eredő, tudatos elővigyázatosság. A felmérés alapján pedig jó hír, hogy tízből hárman igyekeznek azóta egészségesebben táplálkozni, a kalóriákat figyelni és növelni a zöldség- és gyümölcsbevitelüket. Az is tény ugyanakkor, hogy az elmúlt két évben  még inkább jellemző lett ránk az ülő életmód.

Zsigovits Angelika, a PlanEAT alapítója

Ahogy említetted, egyre többen táplálkoznak tudatosan, de ezzel együtt tapasztalhatóan több az egészségesétel-függő is. A klasszikus evészavarokhoz képest, ahol az étel mennyisége játszik döntő szerepet, itt érezhetően áttevődik a hangsúly az ételek minőségére. Ez a fajta drasztikus életmód-változtatás együtt jár a szociális izolációval?  

F.A.: Sajnos igen. Általában a jómódú családokban élő, idősebb nőkre jellemző az orthorexia, az egészségesétel-függőség. Nem ritka, hogy számukra az életnek a legfontosabb értékévé válik az, hogy mit esznek meg és mit nem. Számukra egyre több problémát jelent a társas kapcsolatok fenntartása, hiszen esetükben minden az egészséges élelmiszerek és az egészséges táplálkozás körül forog. Itt azért idézőjelbe tenném az egészségességet. Volt például egy nagyon tehetséges, jó sportoló, jó tanuló paciensem, akinek az élete a paleo táplálkozás körül forgott. Később paleo-vegetáriánus lett. Kizárólag brokkolin élt. Hullott a haja, nem menstruált, hiába volt jó képességű, a gimnáziumból kimaradt. Sok követője lett, mert sikeres blogot vezetett.

Ha valamelyiket megszegik, az bűntudatot kelt, amit szigorú vezekléssel tudnak csak feloldani. A spiritualitáshoz tartozik az is, hogy az orthorexiához nagyon gyakran társul felsőbbrendűségi érzés. Az egészségesétel-függők lenézik a mindenféle „szemeten” élő átlagembereket, vagyis mindazokat, akik nem fordítanak kellő figyelmet az ételük megválogatására. Hozzáteszem, ma Magyarországon még mindig több százezren kénytelenek nélkülözni, a Föld lakosságának pedig több mint fele alultáplált, szóval ezen azért érdemes elgondolkozni.

Forgács Attila (Fotó: Zsigmond László)

Valóban. Milyen evészavarok jelentek meg ezen kívül?

F.A.: Az anorexia, bulimia továbbra is nagyon gyakori, elsősorban a fiatal nők között. Megjelent már a stresszorexia, amikor egész nap dolgozunk, nincs időnk enni, aztán este alaposan bepótoljuk. A drunkolexiában alapvetően azok szenvednek, akik kénytelenek feszített tempóban dolgozni, általában vezető beosztásban, sokféle döntést hoznak, amit esténként azzal kompenzálnak, hogy leisszák magukat.

Azt hittem, ők az alkoholisták.

F.A.: Látod? Pedig tényleg sok a drunkolexiás. A fatorexiásak pedig olyan nők, akik nincsenek tisztában azzal, hogy túlsúlyosak. Testhez tapadó ruhát viselnek, nem törődve azzal, hogy az nem előnyös a számukra.

Újabb poszt-covid hatás, hogy jelentősen megugrott az elhízott magyarok száma. Mennyire?

F.A.: Olyan mértékben, hogy jelenleg sajnos Európában mi vagyunk az első helyen, ami az elhízást illeti.

ZS.A.: A saját klientúrámban azt tapasztaltam, hogy minden hullám egy kicsit mást hozott ki az emberekből. A vírus első hulláma idején sokan átlag kb. három kilót szedtek fel. Ezt felém is többen jelezték, és egyre inkább érdeklődtek személyre szabott étrend iránt, ami nemcsak abban segített, hogy a testtömeget menedzseljük, hanem abban is, hogy kevesebbet pazaroltak azáltal, hogy kaptak egy kész bevásárlólistát.

Egyáltalán nem kell szégyenkezni amiatt sem, ha valaki pszichológushoz jár az étkezési zavarok miatt (Fotó: PlanEAT)

Mi a helyzet az élelmiszer-pazarlással?

ZS. A.: Az élelmiszer-pazarlásról szóló első magyar országjelentésből kiderült, hogy a háztartásokban dobjuk ki a legtöbb élelmiszert. A járványhelyzet pazarlásra gyakorolt hatását viszont csak most, 2021. november 2. és december 12. között vizsgálják, amelyre egyébként lehet jelentkezni a „Maradék nélkül” honlapján.

A járvány következő hullámainál mit tapasztaltál?

ZS.A.: A második hullámnál egy általános fásultságot éreztem az embereken, mindenkinek kezdett elfogyni a türelme és egyre nehezebb volt kontrollt tartani. Emiatt azt találtam ki, hogy indítok egy 30 napos kihívást, amelyben közös erővel dolgozunk azon, hogy fejlődjünk, tanuljunk a tudatos táplálkozásról és támogassuk egymást. Azóta a harmadik ilyen csoport megy és én abszolút látom a törekvést az emberekben arra, hogy változtassanak szokásaikon. Manapság már egyáltalán nem kell szégyenkezni amiatt sem, ha valaki pszichológushoz jár, például az étkezési zavarok miatt, hiszen önmagát fejleszti ekkor is. Sőt, közben megtanulhatja, mik a helyes mennyiségek számára, amivel nem fog elhízni.

Az ízletes, jó illatú, szép küllemű ételek, a gusztusos terítés és csomagolás, a kellemes asztaltársaság, valamint a nagy választék igencsak étvágygerjesztő lehet. Érdekes, hogy az angol „feast” szó például a lakomát és az ünnepet egyszerre jelenti, de ugye nem az év végi ünnepek alkalmával hízunk el?

ZS. A.: Rengeteg eseményhez társítjuk a „pukkadásig evést”. A mennyiségekre ezeken az alkalmakon, de úgy egyébként sem szívesen figyelünk.

Fotó: Zsigmond László

F.A.: Nem a szentestét követő reggelen ébredünk úgy, hogy 30 kiló plusz van rajtunk. Amiatt a plusz száz–kétszáz kilokalória miatt jön fel ránk évente plusz öt kilogramm, amit az év minden napján elnassolunk. Körülbelül száz kilokalória: ez egy deka tepertő, egy kisebb kifli vagy két deci tej.

Ugyanis kétezer lépéssel éppen száz kilokalória ég el. A helyzet az, hogy ilyenkor, ünnepek idején nem a fiziológiai szükségletek, hanem az érzelmi és társas szükségletek „esznek” bennünk, ezért túlesszük magunkat.  Több mozgás és kevesebb kalória!

További olvasnivalók étkezési szokásokkal kapcsolatban:

• Jól nevelt szürcsölés és böfögés: furcsa étkezési szokások a világ körül
• Megfejtettük a belülről szépülés legendáját
• Este hat után már nem szabad enni