Citromlé, víz és cukor – ebből a három összetevőből készül a világ egyik legnépszerűbb üdítőitala, a limonádé, melynek receptje több mint ezer éve nem változott. Az ital pontos eredetével kapcsolatban többféle elmélet is kering. A legújabb kutatások szerint a kínai Yunnan tartományban felfedezett levélfosszíliák bizonyítják, hogy a citrusfélék már a késő miocén korszak óta, vagyis mintegy 8 millió évvel ezelőtt léteztek. A limonádé előfutárának tekinthető italról az első feljegyzések a középkorból származnak. Egyiptom Földközi-tengeri partvidékén készítettek úgynevezett kashkabot erjesztett árpából, mentával, rutával, fekete borssal és citromlevéllel ízesítve. Nasir-i-Khusraw 11. századi költő és utazó krónikás beszámolóiból, illetve más korabeli könyvekből és dokumentumokból azt is tudjuk, hogy a középkori egyiptomi zsidó közösség rendszeresen fogyasztott, illetve exportált is egy qatarmizat nevű cukros citromléfőzetet.
Forrás: Sepia Times/Universal Images Group via Getty Images
A citromot valószínűleg már az ókortól kezdve ismerték a Földközi-tenger térségében, ugyanis római mozaikokon és Pompei freskóin is láthatók citromra és narancsra emlékeztető citrusfélék ábrázolásai. Írásos bizonyíték ugyanakkor ezt nem támasztja alá. A citromfára vonatkozó legkorábbi írásos utalás az arab Qustus al-Rumi 10. századi, gazdálkodásról szóló könyvében található. A 12. század végén pedig Szaladin egyiptomi szultán személyes orvosa, Ibn Dzsamí írt értekezést a citromról.
Az 1600-as évekig azonban a citrom ritka és drága gyümölcs volt. A 17. századra aztán a termelése fellendült, a kereskedelem pedig kellőképpen szervezetté vált ahhoz, hogy olcsón és tömegesen lehessen importálni. A limonádé Olaszország városaiban vált felkapottá először, majd a divat onnan terjedt tovább a kontinensen. Párizsban az 1630-as években jelentek meg az árusok, akik a hátukon cipelt tartályokból árulták a citromléből, vízből és mézből készült limonádét. Az ital annyira közkedvelt lett, hogy 1676-ban az árusok megalapították a Compagnie de Limonadiers nevű szakszervezetet. A limonádéőrület végül a pestisjárvány megfékezéséhez is jelentős mértékben hozzájárult: mivel egyre többen készítettek limonádét, a szemétdombok, csatornák tele voltak citromhéjjal, ahol aztán a patkányok bőséggel fogyasztották. A citromhéj viszont limonént tartalmaz, amely elpusztítja a bolhalárvákat és a kifejlett bolhákat, így azok már nem juthattak át a patkányokról az emberekre, hogy megfertőzzék őket a kórral.
Limonádé- és hotdogárus az 1940-es években (Fotó: Getty Images)
Joseph Priestley angol vegyész aztán 1767-ben feltalálta a szódavizet. Az 1780-as években Johann Schweppe német-svájci ékszerész egy kompressziós szivattyú segítségével új karbonizációs módszert fejlesztett ki, amely hatékonyabbá tette a tömeggyártást. Az 1830-as évekre Schweppe piacra dobta a szénsavas limonádét.
A 18. századra a limonádé az európai bevándorlók hullámaival együtt eljutott Amerikába is. A viktoriánus korszakban a női mértékletességi mozgalom az alkohol alternatívájaként a limonádé fogyasztását szorgalmazta.
