A Magyar Nemzeti Bank augusztusban kiadott Havi elemzés az infláció alakulásáról című kiadványa így ír a bevásárlás drágulásáról: „Az élelmiszerek inflációja 33,6 százalékra emelkedett, a termékkörön belül a feldolgozott és feldolgozatlan élelmiszerek árindexe egyaránt számottevően emelkedett. Júliushoz képest az élelmiszerek árai 3,4 százalékkal nőttek, míg az elmúlt években az árak mérséklődése jellemezte a termékcsoportot augusztusban. A feldolgozott és a feldolgozatlan élelmiszerek esetében az áremelkedés egyaránt széles körben jellemző volt.”
Az a 33,6 százalékos emelkedés azonban becsapós, mert sok élelmiszernél konkrétan megduplázódott árakkal kell számolnunk, ráadásul pont a leggyakrabban vásárolt ételek este áldozatul a legnagyobb drágulásnak. A rutinokhoz ragaszkodó családként mi hetente egyszer mindig ugyanabba a boltba járunk, és általában hasonló hétről hétre a bevásárlólistánk is – valószínűleg így működik sok más ember is, akik most szintén felvont szemöldökkel nézegetik az árakat. Mindig van a listán például vaj, tejföl, kenyér, sajt, túró… azaz egy évvel ezelőtt még simán bekerültek ezek a tételek a kosárba, manapság azonban luxuscikké kezdenek válni.
Tavaly ilyenkor a vaj árán már lázadoztunk, mert 600 forint lett 250 gramm, pedig ha tudtuk volna, hogy idén már ugyanaz a vaj 1400 forintba fog kerülni (láttunk 7 ezer forintos kilós árat is a vajnál), biztos tartalékoltunk volna belőle 600 forintos áron a fagyasztóban.
Ugyanígy vagyunk a sajttal is, aminek kilója most 5-6 ezer forint között mozog (a saját márkás, sima trappista, semmi különlegességet nem veszünk már le a polcról), míg egy évvel ezelőtt 1800 forintos áron lehetett a miénk. Ne felejtsük el a túrót sem, aminek 500 grammja 900 forintért megy már, miközben tavaly 4-500 forint között juthattunk ugyanennyi, ugyanolyan túróhoz. És persze a vödrös tejfölt sem ússzuk már meg 900 forint alatt, de van olyan bolt is, ahol 1500 az ára. Vagy elég, ha az jut eszünkbe, hogy a korábban 190 forintos 15 százalékos ecetet 570 forintért vehetjük meg, és máris az egekben van a vérnyomásunk, az életkedvünk pedig a béka feneke alá esik hirtelen.
A pénztárcánk rohamosan ürül (Kép: Getty Images)
Isten ments, hogy ráadásul esetleg valamilyen ételallergiád, intoleranciád vagy csak egyszerű inzulinrezisztenciád legyen, ami miatt speciálisabb étrendre van szükséged, mert akkor aztán számíthatsz arra, hogy a fizetésed a bevásárlásokra fog elmenni. A cukormentes, laktózmentes, gluténmentes, teljes kiőrlésű és társai szavak mind súlyos összegekkel növelik a termékek árát. Ha pedig olyan butaságot veszel a fejedbe, hogy chipsezni szeretnél az esti filmhez, akkor mélyen a zsebedbe kell nyúlni, mert már 700 forint körül mozog az ára, és még mindig nem a nagy márkáktól vásároltál, hanem a bolt saját márkás, sok esetben kevésbé finom fajtáját vetted meg. Nyilván lehet élni chips nélkül, ahogy túlélünk akkor is, ha kevesebb tejfölt, túrót eszünk, a vajat lecseréljük az olcsóbb margarinra és a 600 forintos kenyér helyett süthetünk otthon – bár ez a növekvő energiaárak mellett nem biztos, hogy tényleg takarékos megoldás.
De azért már masszívan káromkodni támad kedvünk minden vásárlás közben, mert olyan érzésünk van, hogy napról napra egyre drágább minden (és a valóságban is így van), miközben a fizetésünk egy helyben toporog.
Csak példaként: a szokásos heti bevásárlás egy évvel ezelőtt a négytagú családunkra 22-24 ezer forintból megvolt, a múlt hétvégén nagyjából ugyanazért 38 ezret fizettünk. És már egy ideje nem azt vesszük, amit szeretünk, hanem azt, ami akciós, vagy tényleg nagyon muszáj. A drágulás pedig nem áll meg a hírek szerint, csak azt nem tudjuk, hogyan fogunk így ételt varázsolni az asztalra.
Persze, lemondunk az igényeinkről, húst már csak hetente egyszer eszünk, és mindenből próbáljuk keresni az olcsóbb verziót, de már nem nagyon tudunk hova nyúlni, főleg, ha zöldséget, gyümölcsöt is szeretnénk venni a családnak. Márpedig szeretnénk, mert jó lenne egészségesen étkezni, hogy aztán ne a gyógyszerekkel kelljen magunkat életben tartani 10 év múlva. De amíg 7-800 forint egy darab zeller vagy 1000 forint a nektarin, sőt, az alma kilója is 600 fölé kúszik szép lassan (a paradicsomot, paprikát pedig már rég elkerüljük a polcokon), addig nem látunk túl sok reményt rá, hogy rendes zöldség-gyümölcs vásárlást tudjunk csapni minden héten. Arról nem is beszélve, hogy ami most 1000 forint, az egyáltalán nem biztos, hogy jövő héten is annyiért vár majd ránk a boltban. A bizonytalanság a tetőfokára hágott már, kezdjük elveszteni a reményt, hogy kihúzzuk anélkül a következő időszakot, hogy nagyot zuhanna az életszínvonalunk. Csak szaporodik a listánk arról, hogy mennyi mindent nem rakunk a kosarunkba és félve várjuk, mit hoz a következő bevásárlás, mennyire fosztja ki az amúgy is egyre karcsúbb pénztárcánkat.